xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

 

menj, kellene, várakozás, szépség, igaz, mogyorószín

 

 

kell a szépség, kell a jó,

várakozásban kell a szó,

mogyorószín őszből kell tavasz,

akkor is kell, ha nem igaz.

télből a nyárba menj tovább,

töröld le az út porát…

 

...menj csak…

 

...s ha a szíved jégcsap...gondolj rám...

 

 

lélegzet, másképp, fényév, tévhit, biztosan, számvetés

 

 

lehetne másképp...biztosan…

máig szeretlek titkosan,

s te is szerettél,

nem lehetett tévhit,

ha az álom hozzád néhanap elvitt,

fényévnyire az égbe…

 

...és vége…

 

Furcsa számvetés. Nem lehetett tévedés!

Hópehely szerelme…

 

...légszomj...

...lélegzetben mért idő…

...másodperc…

...útelágazás…

...szó…

...ha...

 

 

lézeng, félhomály, íz, rács, napfény, zeng

 

Szomorú bohóc.

Bent a szívben lézeng.

Falon koppan egy légy, s zeng,

napfényt hisz a rácson túl,

s akkor a remény rácsordul.

Méznek ízét őrzi egy pohár,

-Mennyire édes! -sóhajt kisbogár,

s él a fény, él a félhomály!

 

 

 

 

 

 

 

 

gyorsan, lengedez, szár, románc, halk, sértődött

 

Ennyi volt hát. Halk románc.Felhőkeringő. Furcsa tánc.

Szerelem. Szárba szökkenő.Tavasz virágzásban temető,

hol lengedez a kósza szél, virágot, méhet, nyárt remél.

De sértődötten repül a gyors idő...lombok árnyékában...eltűnő...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Holnap, távolság, mereng, fakó, csöndesen, fontos

Álomhozó est.

Elmereng.

Fakó képek hullnak,

a múlt feldereng.

Csillanás a hold…

 

...fényév távolság!

 

Álmodj még velem!

Álmodni bátorság.

Holnapban higgyünk!

ki nem álmodik fél,

szívünket adjuk most…

 

...fontos csendekért.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hasonlít, sajog, percek, elhalkul, kedvel, est

 

szerelmespár

andalog,

szerettelek,

ez felsajog.

Pereg az idő,

leszáll az est,

csendekbe halkul,

kedvelem ezt,

mert hasonlít

a végtelen percre,

mikor belefulladtam

 

...tekintetedbe...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

sehol, senki, sohasem, mindenség, ismeretlen, messzeség

 

nem voltam senkid

sohasem

nem mondtad soha:

mindenem

tűzött a nap

vert a jég

de köztünk állt

végtelen

messzeség

hűs kezed hittem

homlokomon

voltál

mindenhol

sehol

ismeretlen dal

mi a csontig hatol.

 

 

 

 

 

 

 

Kíváncsi, mindennapi, érzékeny, küzdelem, észrevétlen, elhalkul

 

ismeri-e az a kis kíváncsi felhő mindennapi küzdelmeimet?

esőt sír,

érzékeny…

tűnik észrevétlen.

halkul…

sajdul…

 

távol…

 

...hull a zápor...

 

 

 

 

élénken, halkuló, verseng, félszeg, felzeng, keres

 

félszeg a szív, már nem verseng,

s ha néha a dal felzeng, álmot keres,

de halkuló,

csendbe vész,

 

 

... akár a nyárutó…

 

...élénk szél fújja…

 

...menekül…

 

...egyedül…

 

...és a szél hegedül...

 

 

 

 

 

 

 

álarc, elrabol, ködös, hallgatag, elrejti, védtelen

 

 

nem mondok többé szép mesét,

derűs kezdetet rejt a vég.

olykor emlék lábnyomán

jár a szív,

fáj, ha fáj.

magányos,

néma,

hallgatag,

s ha feltűnnek tegnapi szép szavak,

megtorpan, csak ácsorog,

amíg a csend

rácsorog,

rozsdásan nyikorgó vaskilincs,

szívekből kovácsolt rabbilincs

bezár,

bazár.

nincs a nincs.

 

múlt örvénylik egy fal mögött,

csörömpöl,

valami eltörött.

egy álarc,

mosoly mi védtelen,

őrzi a ködös végtelen,

de tudom,

ott van valahol,

ha álmodom róla,

elrabol,

s egy régi dalt újra eldalol.

 

 

 

 

 

hajlik, korai, megviselt, keresve, mulandó, dereng

 

a nappal korán hajlik vég nélküli estbe,

a derengő ködben egy arcot keresve.

nem múló emléket, mit meg nem visel rozsda,

színarany akkor is, ha másvalaki hordja.

 

 

 

 

 

 

megszakad, alkalom, szelíden, kéretlen, baljós, legbelül

 

van az úgy, a csend megszakad,

fülembe sugdos szavakat,

szelíden szól az alkalom:

a végtelent megkaphatom…

 

nem kérem majd, kéretlenül,

kerget baljós árnyat legbelül.

a langyos szél hegedül,

nyár ébred, újra egyedül…

 

...s a csend varázslatával egyesül…

 

az éjszakára halkan rásimul,

hajnal hűvös pírját adja

zálogul.

 

 

 

 

 

megszakad, alkalom, szelíden, kéretlen, baljós, legbelül

 

elgurult, eltörött, megszakadt.

gyöngyházfehér gondolat,

törli szelíd könnyét az alkalom,

kért volt, kéretlen?

nem tudhatom.

...toppan baljós árnyék,

legbelül.

rád gondolok...egyedül...

 

 

komor, vékony, sugár, halkul, rezzen, sűrűsödik

 

nincs szó,

jaj, ha fáj,

lélek rezzen,

s nem szól a száj.

komor csend,

a tűz lobog,

elhalkul, pattog,

s a szív zokog.

égből csorog

fénysugár,

vékony fénye

messze jár.

otthonná sűrűsödött térben,

hol nem adtalak,

kincsen semmi pénzen,

álmom voltál,

álmod voltam,

valamikor régen,

ahogy félénk csillag

álmodik az égben.

 

 

 

tűnődés, kényelem, gyönge, bóbiskol, lilás, halkul

 

feltűzi a nyár

lilás haját,

táncra várja

az éjszakát.

 

Hűs tangóra mi

hideg-forró,

gyönge-erős,

bíbor-bordó.

 

Kényelmes tánc,

ha vágy bóbiskol,

kezdődő hőben

a szél eliszkol.

 

nyárról tűnődik

idézve halkuló zaját,

zavartan megfodroz

egy őszi pocsolyát...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

aranyló, patak, hűvös, pörög, dermeszt, lágy

 

patak sodrásában csillan,

hold ezüstjében, magányos csillag…

 

Lágy fényét szórja... száll a füst…

 

...a holdtól csenve csókot, már színezüst…

 

 

Dermesztő szélben sír a láng,

mert egyszer egy üstököst megkívánt…

 

aranyló csillagot, mi tűzben ég,

csillag és tűz így lenne szép!

a hűs perc az égen mi felpörög,

bújjunk be a házba, már mennydörög...

 

 

 

lepel, kereszt, szándék, fény, takar, borzongás

 

álmok útján ragyog

fény kereszt…

 

borzongás takar…

 

és elereszt…

 

hosszú az út,

a szándék kevés

leplez fájó percet…

 

reszketés…

 

álmodik mezőkről

most a táj

csendek köveiből

áll a vár

keresi a lélek…

 

s rátalál.

 

lepel, kereszt, szándék, fény, takar, borzongás

 

védelmed szándék.

fénybe takar.

álmod az álmomban

csak álmot akar…

 

…borzongás leplében,

emlékek medrében…

 

a szép megfakul,

mint sírokon kereszt,

őrizlek…

 

…azon is túl…

 

 

 

türelem, mélység, áhítat, csendül, párkány, szél, dallam

 

csendül a csend

a szél dallamán,

mélység a türelem,

a szív alkonyán.

kopog a párkányon a vén eső,

áhítat az álma, hűs idő.

 

 

 

 

 

 

 

rettent, bírható, szellem, bezzeg, kereszt, ismer

 

idő rettent, de bírható,

szívemben nincsen más lakó,

fények keresztje hull reám,

megfakult régi-új ruhám,

senki nem ismer, de jobb ez így,

felejtett aki rám irigy,

bezzeg a szél rám kacsint,

táncol szellemekkel, s búcsút int.

 

 

 

 

 

törődik, száll, lilás, fény, zajong, kései

 

mennyit kerestelek!

a hit okán,

meséhez híven,

ostobán…

 

…és átérve a tűfokán…

 

lelkemre varrtalak,

oltalom,

neked és nekem

fájdalom.

magány törődött

csak akkor velem,

kései nyárba öltött

képzeletem

fűzött lilás gyöngyöt,

mert kell a fény,

amikor csend zajong, és

nincs remény.

szárnyával simít még,

messze száll,

egyetlen percre

még megtalál.

 

 

 

 

láthatár, tobzódik, színes, lég, erdő, napfény

 

színekben tobzódik a láthatár,

elsuhan tavaszi napsugár,

virágot álmodva nyárra vár.

 

zöldell az erdő, simítja lég,

az égbolt szikrázik, mennyire kék!

tavasz van! tavasz! gyönyörű szép!

 

 

 

 

 

derengő, homályos, messzeség, csüggedt, keresve, elszáll

 

 

csüggedt napokon,

mikor derengő ködbe vész a jövő…

 

…kereslek…

 

már hív a messzeség, homályos pókfonalát szövi rám az idő…

 

…elszáll…

 

…s egy percre nem fáj…

 

 

 

 

 

vacog, csöndes, pirkad, homály, dereng, csillan

 

néma az éj,

a szív vacog.

 

a pirkadat homály …

 

…vajúdnak angyalok…

 

…és fenn az égben remény dereng…

 

…napfény csillan…

 

…a tavasz e csend…

 

 

 

 

estefelé, csöndesen, félhomály, bátorít, közeleg, elhalkul

 

 

estefelé a félhomály…

 

… rám hajol…

 

…álmodlak …

 

…álmodsz…

 

… valahol…

 

tér kapuja nyílik csöndesen,

közeleg a távol

 

…édesen…

 

bátorít kékséges végtelen,

felragyog…

 

… halkul…

 

…mert szólni képtelen…

 

 

Rejtőzik, ébred, bágyadt, kacagó, tarka, zajong

 

bágyadtan rejtőzik a nagy vihar,

tavasz ébred, semmi baj!

kacagó gerlepár, vadgalamb

zajong, mint szívekben a nagy kaland.

tarkán virágoznak most a fák,

szépek, mint az álmok,

de az álmok néha mostohák…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

maholnap, alkalom, morajlás, halkuló, bágyadt, kitisztul

 

elmúlik maholnap,

már halkul a szél,

bágyadt morajlás

tavaszt ígér.

 

tavaszt ígér, és életet,

mezőknek újra színeket,

hol tisztul az ég,

végtelen a kék…

 

…az alkalom itt járt…

 

zöldell a rét.

 

 

 

 

hárfa, egyezség, alszik, perceg, lombos, létra.

 

néha mélyen alszik, néha meg nem,

szunnyad az álom, perceg a csend.

szél hárfáin kihűlt nyár-dalt fütyül,

mesél lombos ágról, hol pacsirta ül,

egyezségben nyárral,

tűnő napsugárral,

dalol, s az égbe száll néha…benne a létra…

 

 

 

langy, kér, végső, retten, hold, kék

 

álmot kér a hold,

egy álmot ami végső.

egy utolsó álmot…

 

…de álmodni már késő…

 

szemed sugaráról,

mi ragyogó kék ékkő,

de retten a langy perc…

 

…álmodni már

késő…

 

 

 

 

Marad, selymes, frissülő, parányi, alkot, folyton

 

szavad selyme,csak ez maradt,

míg égre alkot az alkonyat…

 

frissülő szél rajzol…szív talán,… a gondolatod…egy vágy-parány…

 

folyton itt van a pillanat,

lánggal ég…örök kárhozat…

 

a

 

 

szél, eloson, vendég, rejtve, terjeszkedik, álom

 

 

éj terjeszkedik, álom oson ,

az időn át, túl emlék-lábnyomon,

Istentől ihletett csók ég…

 

…homlokomon…

 

…s megy, mint ritka vendég, át a hajnalon…

 

…csak szívembe nézett, mi van benne rejtve,

csak látni akart…

 

…ennyi a legszebbik terve…

 

 

Holdsugár, bűbáj, dermedt, félhomály, csöndben, elsuhan

 

nincs szó, nincs vágy,

nincs jövő…

 

…holnap…

 

virágnak virágja hervad.

 

nincs más…

…bűbáj…

 

…csak csend…

 

…dermedt…

 

…csak holdsugár-permet…

 

…s ha eljön a félhomály…

 

… árny suhan…

 

…hajnal ébred, még messze van…

 

 

 

hajnal, gyertya, eső, békesség, szomorúfűz, liget

 

virágzó fák.

árnyas liget,

megdobogtatja még a szívet.

szomorúfűz,

langy eső,

békesség,

fényben ébredő…

 

…lélektől halkan gyertyaláng rezzen,

a hajnal sem kelhetne szebben.

 

 

 

 

megcsillan, ébredő, fakó, messzeség, végtelen, tovatűnő

 

megcsillan egy emlék,

ébred az ég,

fakult képekből rakott tűz ég.

 

…messzeség a Hold…

 

…még színezüst…

 

nem bántja semmi,

zaj, se füst…

 

lángmarta éjszaka…

 

…a végtelen…

 

…tovatűnő álom…

 

…ez volt a végzetem…

 

 

percnyi, suhanó, pillanat, elmúlik, csöndben, bársony

 

csöndben elmúlik a pillanat,

hajnalban percnyi alkonyat

megérint és elsuhan

éj bársonyába, mi közel…

 

…mégis messze van.

 

 

 

 

csoda, hív, messze, ritka, választ, pillanat

 

első szerelem

 

csodára vártunk szinte mind…

 

a pillanatra…mi búcsút int…

 

…talán minket választ, és megáll,

ritka álomból egy dalt komponál, dalt a szívbe…

…s messze száll…

 

míg csókolunk híven, és sután…

nem hisszük a többit…

 

…ezután…

 

 

jég, olcsó, higgadt, varázslat, égbolt, színes

 

 

olcsó varázslat volt,

tört a jég…

 

…hinni akartam,

hinni még…

 

hinni színes vágyban,

hol szembeszél…

 

hinni higgadt csendben,

hol a szem beszél…

 

ébredő égboltban,

mi furcsa kék…

 

…hinni a jövőben,

hinni még…

 

 

 

 

Álom, hasad, zöldes, csillapodik, haragos, csöndben

 

 

álom szökik,

hajnal hasad,

kering az éj,

nem mondott szavak.

 

lassan elcsitul a forró nyár,

sokáig elhitt…

 

…már nem talál.

 

aranypor száll lépte nyomán,

tavaszról álmodik,

meg-megáll.

 

zöldes lombokon a szél megül,

álmoknak régi dalt hegedül.

 

dallam a csöndben,

a haragos zöldben…

 

ősz van.

 

…és tarkába vált most a táj…

 

 

a nyártól válni fáj.

 

 

 

terít, kér, sóhaj, vádló, ismét, szegez

 

Arathea

 

(érzés a Napban)

 

csend teríti rongyos,

szakadt fátyolát

az égboltnak minden

magányos csillagát.

 

ránézel,

s hiszed, ott vagyok…

 

…ha könnyű záport sírnak

az angyalok.

 

te bennem élsz.

mint a fény, legbelül,

 

mint vádló sóhaj,

ha a szél hegedül…

 

…várlak…

 

…miként megtörtént nagy csodát,

némán, mint utolsó vacsorát…

 

…kérlek…

 

lehetnél ismét az életem,

ki nem mondott végtelen…

 

 

lehetnél a szerelem,

de csended

csendemmel temetem…

 

…hiszek, bennünk…

 

ha fáj is,

talán banális…

 

…de lánggal ég…

 

pernyét szór ránk

a messzeség,

Földhöz szegez,

de a szív

a Napba száll …

 

…s felhevül…

 

sugarát szórja …egyedül…

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

Zajong, sodor, nyüzsög, áradat, frissül, újra

 

szívkelepcében érzés zajong,

múlik a nyár, hull a falomb,

nyüzsög és tódul, mint tavaszi ár,

valaki hív,

valaki vár…

 

…titkokat sodor a frissülő szél,

rég’ szerelemről újra mesél.

 

 

 

 

 

könnyű, szólnék, maholnap, hamarosan, várok, szendereg

 

 

hamarosan ősz lesz. a nyár szendereg,

könnyű álmába hozzád elmegyek.

maholnap meglehet fagy csikorog,

szólnék hozzád, mégis hallgatok.

tavaszra várok, ha jő’ a tél,

csend bont virágot…elmentél…

 

 

 

 

 

 késik, kér, kár, kétely, kínos, képes

 

utolsó esély. örökre elkésett,

pókháló a remény,

mit valaki eltépett.

 

most csak kínos rom.

perceket kér,

utolsó esély. mindent ígér.

 

álmot fest az égre,

ami szépséges,

odaadja szívét,

többre nem képes.

 

utolsó esély volt. szakadt a szál.

 

kőfal most a kétely…

 

…mennyire kár!...

 

 

 

 

 

látomás, rúg, lehel, végződik, ad, fény

 

túlvilági érzés… új fényt lehel…

 

Istent kérdezném, de Ő nem felel,

bár tudja hogy végződik e furcsa könyv,

miért volt ezer rúgás, ezer könny…

 

és a vágy, a csodás…

 

szavaktól zaklatott látomás,

hol hallottuk a zenét…

 

…miért volt az egész?

 

meg van minden írva,

könyvekbe, papírra…

a világnak kínja…

 

ne félj!

 

van aki szeret, kézen fog és vezet.

 

 

 

Halk, tiszta, folyik, indul, nemrég, figyel

 

tiszta patak,

halk, hallgatag,

hozzád dalol, ha nincs szavad.

 

honnan indult a semmivel,

nem tudja senki…egy árny figyel…

 

…hallja csobogását…tegnapi varázsát…

 

…már csak emlék…

 

…a tavasz nemrég…

 

 

 

 

 

 

forog, zeng, délibáb, lehullik, napfény, kérdés

 

idő múlásában,

dió hullásában,

forog a Föld,

zeng a dal,

a lélek örökké fiatal.

napfény kacagja

álmok vándorát,

nem kérdés…

 

 

…az álom… délibáb…

 

 

 

elmereng, késő, úszik, fátyolos, hajdan, árnyék

 

a késői nyár elmereng,

tovaúszik,

messze leng,

mint hajdani árnyék,

ne menj el nyár,

várj még!

várnak fátyolos reggelek,

ha elmégy nélküled szenvedek.

 

 

 

 

erő, sas, titokzatos, vonzás, kék, nehéz.

 

 

mint büszke sas szállnék feléd,

kék vonzásod

hűs menedék.

szikla erős szirtje … a váll…

 

…a kéz…

 

amikor a sors túl nehéz,

titokzatos kód…

 

… képzelet…

 

erő, mi hozzád újra elvezet…

 

…titkok titka…

 

…furcsa szikra…

 

…szép…

 

…régi láng…mi ég…

 

 

éjszaka, bársonyos, nyári, ezüstös, holdsarló, csillan

 

nyári éjszakák ezüst fényében

árnyék-csipkék a falon.

hiányzol még.

nagyon.

csillan holdsarló-vigasz,

sikolt egy elveszett tavasz,

bársonyos hullámzás

a tavon.

még hiányzol.

nagyon.

 

Fénysugár, pirkad, bolyong, csillan, korai, messzeség.

 

szívekben bolyong régi fénysugár,

csillan fülledt éjben,

a hajnal messze már.

korai nyár íze

volt a pirkadat,

harmatban lá

Oldal: kötött szavas11
Szentkereszti Andrea honlapja - © 2008 - 2024 - szentkeresztiandrea.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat