Harapós kutya

 

 

Nem vagyok túl szelíd eb,

akad nálam szelídebb.

Itt a kertben nagy a szigor,

képemen ez nem egy vigyor.

Tyúkot jöttél hajszolni?

Körbe fognak rajzolni.

Almát jöttél, terményt lopni?

Majd a falról fogsz lekopni.

Meglehet, hogy elvérzel,

mi lesz veled fél kézzel?

Széjjeltéplek, nekem hidd el,

mindenkit a mentő vitt el.

Gyorsan futok, jó ezt tudni,

nem éri meg az a krumpli.

Jobban jársz, ha kinn maradsz,

és azonnal elszaladsz:)

 

 

 

Láss engem

 

 

Vagyok, aki vagyok.

Talán nagyon szegény,

lehetek gazdag,

törékeny, vagy kemény.

Akit látni akarsz,

szemedben az vagyok,

amit nekem adtál,

pontosan azt kapod.

Lehetek a forró,

mint a jégcsap hideg,

simulékony, kedves,

szívtelen, és rideg.

Lehetek fehér,

mely vörösbe omlott,

lehetek ártatlan,

és lehetek romlott.

Démon is lehetek,

aki pénzhez szokott,

elpiruló kislány,

vagy egy feslett kokott.

Te teremtesz engem,

illúziót, képet,

lehet,


hogy a szíved téved.

Félek,

hogy nem érted.

 

 

 

kék és sárga

 

Mag volt,

hazátlan,

vitte a szél,

otthona így lett,

a betonszegély.

Virágba hívták

szédült reggelek,

sokszor megtaposták

őt az emberek.

Porba dőlt százszor,

de talpra állt,

otthona itt volt,

jobbat nem talált.

Mag többé tudta,

nem lehet,

gyökere itt van,

el nem mehet.

Szolid, szerény,

de ő a remény.

Kék és sárga,

árvácska,

árva,

gyökerét vesztve,

most szürke a járda.

Letépve alszik,

egy vén Bibliában.

 

Szeretet Hivatal

 

Házikó a szívem,


Rá van írva:anya,

Tetejében ragyog,


A Szeretet Csillaga.

Örökre nálam laksz,

Szívemben a helyed,

Itt vagy benn anyukám,

Olvasd csak a neved!

Mellém rendelt angyal,

Értem földre szálltál,

Mekkora mázlim van,

Hogy éppen rám találtál!

Szívem kis házikó,

Ott laksz mindig benne,

Jó hely ez, ki eljött,

Mindig visszamenne.

Szívembe zártalak,

De tudd a lényeget,

Nem kell venned ott

Okmánybélyeget.

Jöhet nyári zápor,

Téli fagy, zivatar,

Anyukám te ott vagy,

Szívemben megnyílt a Szeretet Hivatal.

 

 

 

 

csekély

"csak szavak" 

 

lélek,

csekély,

arc,

kevély,

hit,

sekély,

gazdag

szegény.

élet

gyötör,

hajnal,

csömör.

közöny

honol,

hang

okol.

tél

árad,

jég

fárad.

tavasz

zenél,

újra

remél.

csekély

esély.

 

 

 

Húsvéti fohász

 

Tél van Jézus

Nélküled,

Márciusi jéghideg.

Fázom,

Kérlek adj hitet!

Olvaszd fel 

A jégszívet!

Visszavárunk.

Jöjj közénk!

Égi áldást

Hints fölénk!

Gyújts szívekben meleget,

Áradjon,

A szeretet.

Űzz felhőt

A Föld egén,

Te vagy az Úr, 

Szó,

Remény.

Jöjj Tavasz,

Megújulás,

Húsvét,

Feloldozás.

Áldás

 

Áldott légy 

örökké,

én kedvesem,

fogom a kezed, 

nem engedem.

Léted legyen álom,

képzelet,

óvja az ég,

minden léptedet.

Daloljon a hajnal, 

reményt neked,

Isten ne felejtse,

el a neved.

Otthonod lengje be

szerenád dala,

esti virágok

igéző illata.

Titokként izzon fel

szívemnek évszaka,

öleljen át csendben

a meghitt éjszaka.

Te vagy az álmom,

tűznek szenvedélye,

rád gondolok áldón,

szerelmet ígérve.

 

Legyen ma valóság

minden kívánságod,

hallgattassék meg 

összes imádságod.

Égi áldás érjen,

mint langy eső a réten,

a csendes,

a termő,

a Sorsot erre kérem.

Gyöngy-harmat

üzenet,

zsenge, friss levélen,

teérted reszketek

sorsom vagy, és vérem.

derengjen száz csillag,

fent a magas égben,

vigyázzák utadat,

e tündérmesében.

szebb tőled a világ.

az angyalok

tudom, rád nevetnek,

áldalak Édes,

mert SZERETLEK.

 

Tíz

 

Villámlás,

Csend,

Légi örvény.

Időtlen,

Szent,

Ősi törvény.

Isten szava

Tűzben égve.

Örök frigyben,

Kőbe vésve.

Urad vagyok,

A te Istened.

Nevemet

Hiába fel ne vedd!

Ne keress magadnak

Faragott márványt,

Ne imádj helyettem

Hamis bálványt!

Áldásom kísérje

Esendő léptedet,

Hívj!

És én ott leszek!

Tiszteld atyádat, és

Anyádat!

Hasson át

Szeretet,

Gyermeki imádat!

Hosszú léted legyen

Ezen a Földön,

Ne hagyd,

Hogy a bűn

Korán megöljön!

Tied az ég,

A végtelen szép.

Tied a Föld,

A mező a zöld,

Az érzés,

A társ,

Élet-varázs.

Teremtettem érted


Hat napon,

Pihenj meg te is

A nevemért szombaton!

Ne paráználkodj!

Ne lopj!

Ne ölj!

Emberként tündökölj!

Ne tégy hamis

Tanúbizonyságot!

Barátodként tiszteld,

Az igazságot!

A máséra szemet ne vess!

Szeress!

Nevess!

Keress!

Mennydörgés

A szó.

`Melynek hallatán,

...felgördül a függöny,

az élet színpadán...

 

 

 

 

 

Párizsban járt az ősz-evokáció

Itt járt az Ősz-evokáció

A lakásba tegnap beszökött az Ősz.

Az előszobában suhant nesztelen,

Fésülködött a torz tükör előtt,

És találkozott velem.

Ballagtam éppen a konyha felé,

Andalogva, csendben, épp` dúdolok,

Megláttam szélfútta hajjal,

Azt hittem meghalok.

Elért az Ősz, és megnyugtatott,

Mert sikítottam, hogy a ház beleremegett,

Züm-züm, hullottak hajából

Tréfás, kis falevelek.

Egy perc, és rendbe hozta magát,

Ijedtségemen csak nevetett,

Itt járt nálam, és kacagva elment,

Szerintem a férjem lehetett:)

 

 

 

A Reményhez (evokáció)



Csokonai Vitéz Mihály versének átirata

Igazságnak látszó

"Égi tünemény",

Istenséget játszó,

"Csalfa vak Remény",

Kit teremt magának a boldogtalan,

Mint "védangyalára"

Gondolt úntalan.

"Kertem nárciszokkal

Végig űltetéd;

Csörgő patakokkal

Fáim éltetéd."

Borús, hosszú tél volt

S te 

"Szórtad a tavaszt,

Égi boldogsággal

Fűszerezted azt."

Jöttödet kívántam,

Istenem, de rég!

Hittel vártalak.

"S megadá az ég."

Óh! Csak jövőt hagynál,

Csak jövőt nekem!

"Most panaszra nem hajolna

Gyászos énekem.

Jöttére a búkat

Elfelejteném,

S a gyöngykoszorúkat

Nem irígyleném."


De

"jaj, az álmok, rózsák 

Elhervadtanak,

Forrásim, zőld fáim

Kiszáradtanak;"


"Tavaszom, vígságom,

Téli búra vált;

Régi jó világom

Méltatlanra szállt."


"Hagyj el, óh Reménység!

Hagyj el engemet!

Mert ez a keménység

Úgyis eltemet.

Érzem: e kétségbe

Volt erőm elhágy,

Fáradt lelkem égbe,

Testem főldbe vágy.

Nékem a rét hímetlen,

Zöld mező kisűlt,

A liget kietlen,

A nap éjre dűlt.

Bájoló lágy trillák!

Tarka képzetek!"

Kedv! Reménység!
Viszlát!

"Isten véletek!"

 

 

 

arctalan

 

sötét ma az éjjel,

hangtalan.

szembe jön az élet,

parttalan.

leszáll a köd,

árad,

csöpög a sötétség,

bánat.

honnan jöttél mondd,

senki fia?

felzabál a nyomor,

a periféria.

rongyos vagy,

nincs jövőd,

ember-ivadék,

előtted az élet,

végtelen szakadék.

elmúlt karácsony,

alszanak a fények.

csendes,

megfáradt,

szürke a lélek.

messzire elszálltak

a talmi remények,

mind elfogytak már

az ingyen-ebédek.

fekete felhő

hömpölyög az égen,

nyár sohasem volt,

vagy már elmúlt régen,

és azon a napon,

vele ment a szégyen.

fekete fátyol,

sátor az ég.

ezer szakadáson,

száz gyufa ég.

emlék a nyár.

álmok fivére.

fény csorog aranylón

egy asszony kezére,

jóízű méz,

vajas kenyérre.

áruld el, ki vagy te?

arctalan.

senki fia.

egy hontalan.

elrejt az erdő,

álmot nem talál.

hideg csend,

fagyhalál.

jeges világűr,

lebegés.

tűnő árnyék,

feledés.

 

 

 

 

 

Karácsonyi hóesés

 

Karácsony szent éjjelén,

A szeretet ünnepén,

Had` mondjam el,

Kérem én,

A szívekben él a fény.

Tűzruháját

Rejti a Nap,

Éjbe fordul

Az alkonyat.

Fekete-fehér pillanat,


Tied a perc,

Elszalad.

Tavasznak arái most a fák,

Hóból szőtt,

Áttetsző,

Tüll-ruhák.

Várakozás,

Érkezés.

Hallgat a csend,

A szó kevés.

Nézz az égre fel!

Szitál a hó,


Égi jel.

Fáradt az arcod,

Nem érdekel.

Mindenkiben kétkedel.

Tegnapok szöknek

A hídon át,

Emlék lebbenti

Fátyolát.

Szeretve szeretni,

Alkalom,

Jégvirág nyílik az ablakon.

Megérint,

Átölel,

Simogat,

Elsuhan,

Felragyog,

 

Itt marad.

Havazás,

Karácsony,


Pirkadat.

 

 

 

Repül a macska

Nyílik az ajtó,

Szökik a macska.

Nincs itt az apja,

Hogy lecsapja.

Mi kopog megint?

Játszik a macska.

Mi lehet nála?

A szörp kupakja.

Álmában rohan,

Alszik a macska.

Kis mihaszna,

Jár a mancsa.

Bezzeg a gazda,

Simogatja.

Mi ez a nyávogás?

Éhes a macska.

Ha akarja,

Kicsikarja.

Gombolyag gurul,

Játszik a macska.

Romokban a ház,

De nem zavarja.

Tiszta szőr minden.

Vedlik a macska.

Fehér meg tarka,

Az eszemadta.

Nyílik az ajtó,

Rohan a macska,

Hátul a farka,

Jól odacsapja.

Mi ez a hangzavar?

Remek a napja.

Nyílik az ablak,

Röpül a macska.

Kipottyan megint,

De nem zavarja.

Bezzeg a gazda,

Simogatja.

Fotelben, ágyon,

Szundít a macska.

Övé a lakás,

Hát uralja.

Gazdinak nincsen,

Egy perc nyugalma. 

Otthona macska

Birodalma.


 

 

 

 

Ég és Föld között

 

Vezess a Fénybe,

A sötétből Uram!

Adj nekem erőt,

Hogy megértsem utam.

Hányszor szóltam Hozzád,

Mint Jézus a kereszten,

Istenem, Istenem,

Miért hagytál el engem!

Uram teremtettél.

Születtem, itt vagyok.

Ha elmegyek egyszer,

Mi lesz, mit itt hagyok?

Halk léptekkel óvnak,

Rendelt őrangyalok.

Evilágra jöttem.

Céltalan meghalok?

Ismered az utam,

A kezdetet, 

A véget.

Kézen fogsz,

És vezetsz.

Biztos ígéret.

Sár vagyok, és agyag.

Formálódó anyag.

Földi kínom máza,

Lesz gyönyörű váza.

Fájdalmamban nyílik,

Isten Virága.

Uram Tőled kaptam,

Ezt a furcsa táncot.

Élet-keringőt,

Az arcomra ráncot.

Lelkem mégis Hozzád,

Fel a Mennybe köt,

De idelent élek,

Ég és Föld között.

Mi lesz velem Uram,

Ha egyszer majd nem jövök?

 

 

Szabadon

 

Álmoktól ittasan,

Szabadon,

Csüggtem szerelmes szavadon,

Sétáltunk úttalan utakon,

Nem láncolt gúzsba,

Igény, sem hatalom.

Vágytól részegülten,

Élet-szomjasan,

Rád bíztam sorsom.

Életem.

Önmagam.

Azt mondták nehéz lesz,

Az élet kemény.

Az erdőbe 

Néha tán` besüt a fény.

Szűrődik lombokon,

Melengetőn,

Legtöbbször árnyékkal ölelkezőn.

Ha kialszik szívemben

Egyszer a bizalom,

Ha földig görnyeszt,

Megtör a hatalom.

Nem!

Ezt nem akarom.

Nem élhetek szabadon,

Ha álmaimat feladom.

 

 

 

Új kenyér

 

 

Mondd mit ér,

Ma az új kenyér?

 

Remény, és jövő,

Végtelen mező.

Búza az áldott,

A nemzeti álmok?

Érezd ma a földet,

Piros-fehér-zöldet,

Mondd mit ér?

Föld és az ég,

Zöld és a kék.

Ez a föld,

A tiéd.

Mondd mit ér?

Ezer év súlya nyom,

Megroskadsz magyar,

Sorsod túl nehéz,

Volt már száz vihar.

Áldd ma Istenünk

A kenyeret, a búzát,

Termését, életét,

Nekünk adta sorsát.

 

Áldd meg kenyerünket,

Az elhullott a morzsát.

Mondd mit ér?

 

Aszály sújtja-tépi,


Az aranyló mezőt,

 

Istenem,

Áldd a szenvedőt!

 

 

 

Egyszer

 

Találkozunk.

Majd talán.

Emlékek kopott asztalán,

Sétálunk a végeken,

Akarom, hogy így legyen.

Álom voltál hajdanán,

A szív virágzó hajnalán,

Sejtbe kódolt képzelet,

Vártalak,

Mint végzetet.

És itt leszel.

Majd talán.

Nem bánt majd,

A zord magány,

Álmaimban érkezel,

Elég most,

Hogy létezel.

Egyszer túl a könnyeken,

Átölelsz majd csendesen,

Jössz szerelmes dallamon,

Valahol vársz,

Azt tudom.

Megtalállak.

Majd talán.

Lehet, az élet alkonyán,

Merengünk az éveken,

Akarom, hogy így legyen.

 

CIPŐFŰZŐ RAP

 

 

Figyu` haver,

Ma újat tanulsz,

Ötéves vagy már,

Nem bölcsis manusz,

Nem menő mától

A bojtos mamusz.

Ez a cipőfűző rap,

Elmondom egyszer,

Füledet nyisd ki,

És jól jegyezd fel.

Kelj ki az ágyból,

Eljött a reggel,

Kezd el a napot,

A cipőfűző rappel.

Ez a cipőfűző rap,

Elmondom még egyszer,

Igyekezz haver,

Töltsd fel magad keksszel.

A tépőzáras cipőt

Felejtsd el,

Cipőt kötünk mától

Kishaver.

Lásd be lassan

A pacskerod rémes,

Hiába színes,

Pomponos prémes.

Ez itt a fűző,

Mondd ki bátran,

Lásd be hogy

Nem is logikátlan.

Két vége van.

Ne keress hármat,

Tudom mit érzel,

Ez a tépőzár-bánat.

Ezt a két zsinórt tedd keresztbe,

Alatta húzd át,

Még aznap este.

Ez a cipőfűző rap

Elmondom egyszer,

Füledet nyisd ki,

És jól jegyezd fel.

Egy, két, há` és...

Nyuszifül jobbra,

Nyuszifül balra,

Tedd keresztbe,

Húzd át alatta.

Cipőfűző rap,

Mondd ki bátran,

Kösd be a cipőd,

És élj vidáman.

 

 

 

 

 

 

 

Bocsáss meg

Ne haragudj rám

Én kedvesem,

Feledd el a múltat,

Bocsáss meg nekem.

Gondolj a szépre,

Az első nyárra,

Gondolj szerelemre,

És gondolj a vágyra.

Legyen köztünk szent,


A szerelem, a béke.

Mióta szeretlek?

Talán ezer éve.

Álmodban hozzád

Újra eljövök,

Sok hosszú év,

Mi veled összeköt.

Elveszítselek?

Azt nem lehet.

Kezdjük egymással

Újra az életet.

 

 

álmokon innen, álmokon túl

 

álmokon innen

túl a varázshegyen,

mi lánggal ég,

ott parázs terem.

komor, és szürke,

elhamvadó

cigarettafüst,

hangtalan szó.

álmokon innen

szédült világ,

tűzben álmodott

fantáziák,

elszálló szavak,

füstkarikák.

álmokon innen,

élet-szomjasan

kerestem,

nem találtam

benned 

önmagam.

ölel a füst,

alvó parázs,

tűz volt régen,

most elhamvadás.

hamu és füst,

szerelmen túl,

halkul a szív,

lassan csendbe hull.

cigarettavég.

füstöl,és kialszik.

rég volt, de rég.

holnapra hamu lesz,

mi tűz volt,

elég.

 

 

 

Anyák napja hajnalán

 

Anyák napja hajnalán,

Ébredő nap sugarán,

Kinyílott a tulipán,

Köszöntelek jó anyám.

Kis kezemben virággal,

Az ünneplős ruhámban,

Köszöntelek a napsütötte,

Nyárra váró Világgal.

Anyák napja hajnalán,

Neked szól a csalogány,

Szeretlek én igazán.

Édes, drága anyukám.

Köszönök én neked,

Minden pillanatot,

Minden jó és gyengéd,

Amit tőled kapok.

Bocsáss meg meg kérlek,

Ha néha huncut vagyok.

Te széppé varázsolod

Gyermeki életem,

Meghatottan hallod,

Hamiskás énekem.

Köszönöm lelkemből,

Azt hogy vagy énnekem.

A szíved színarany,

Csakis szép lehet,

Szebbet nem festhet

Szárnyaló képzelet,

Köszönöm anyukám

Neked az Életet.

 

 

 

 

 

 

Mea culpa

 

 

Az igazság másképpen van,

Mint hiszem,

A jog nem az én bizniszem.

Igazságom kis sziget,

Otthona a Semminek.

Emberben hittem.

Vállalom.

Az én vétkem,

De fáj nagyon.

Az én az utam,

Járhatom.

Te mindent láttál Istenem,

Jeltelen Gonoszság,

Nemtelen.

Emberre bíztam,


Elengedem.

A jog nem az én fegyverem,

Rád bízom a Törvényt Istenem.

Álljanak színednél mostantól azok,

Kik teremtették az utálatot,

Viszályt és halált,

Mocskot gyalázatot.

Nem győz a Bűn,


Tudom Istenem,

Te látod mindazt,

Ami helytelen,

Tied az Igazság,

Elengedem.

Győzött a Rossz

Megint, megint.

Az élet ismét


Megint, megint.

Talpra állok,

Újra, újra.

Mea culpa, mea culpa.

De nem lépek a másik útra.

Mea culpa








Az igazság másképpen van,

Mint hiszem,

A jog nem az én bizniszem.

Igazságom kis sziget,


Otthona a Semminek.



Emberben hittem.


Vállalom.


Az én vétkem,


De fáj nagyon.


Az én az utam,


Járhatom.



Te mindent láttál Istenem,


Jeltelen Gonoszság,


Nemtelen.


Emberre bíztam,


Elengedem.



A jog nem az én fegyverem,


Rád bízom a Törvényt Istenem.



Álljanak színednél mostantól azok,


Kik teremtették az utálatot,


Viszályt és halált,


Mocskot gyalázatot.



Nem győz a Bűn,


Tudom Istenem,


Te látod mindazt,


Ami helytelen,


Tied az Igazság,


Elengedem.



Győzött a Rossz


Megint, megint.


Az élet ismét


Megint, megint.


Talpra állok,


Újra, újra.


Mea culpa, mea culpa.

De nem lépek a másik útra.





































Hét




Hétfő.

Legelső lépcső.

Kedd.

Remény-amulett.

Egy napra 

Elengedett,

Ígéreted.

Gyúlnak a fények,

Szembejön velem 

Az utcán az Élet.

Rád gondolok,

Még egyszer szerdán,

Ezer elfeledett,

Édes emlék tör rám.

Aztán névtelen csütörtökön,

Eláraszt fuldokló emléközön.

Érkezik mérföldes léptekkel,

A vágy,

A szürke péntekkel.

Szerelmes 

Sms 

Mondat, 

Jön tőled,

Várok rád szombat.

Szüntelen kereslek,

Többé nem talállak.

Hétfőbe zuhanok 

Fáradtan vasárnap.

 

 

Feltámadott

Tavasz van, gyönyörű.

Eljött hozzánk ismét,

Az Áldott és Szent,

Csodaváró Húsvét.

Ébrednek a fák,

Virágok nyílnak,

Örök titkaként

A zárt sziklasírnak.

Ott ahol várta Máriát,

Titokzatos Angyal,

Ott ahol a Tavasz,

Leszámolt a Faggyal,

Ott támadott fel újra az Élet.

Bizonyságul,

Ne félj!

Nem hal meg a Lélek.

Ha szétnézel látod,

A sok szép virágot,

A sugárzó Napot,

Keltsd fel a Világot!

Töltekezz be Fénnyel!

Húsvétban ébredő

Hittel,

És Reménnyel.

Ne félj a Téltől!

Ha sorsod hányatott.

Érted halt meg Jézus,

Érted feltámadott.

 

 

Oldal: vers2
Szentkereszti Andrea honlapja - © 2008 - 2025 - szentkeresztiandrea.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat