kakadu, tükörfényes, festék, fűszer, varázs, egyszer 


tükörfényes giccs már, lekopik a festék, 
csak negédes álom, arcod is csak emlék. 
őszbe fordult minden, kakadusárga, 
nem gondolok rád már, mielőtt fájna. 
varázs voltál egyszer, fűszere a létnek, 
sötét lett nélküled „a gyertyák csonkig égnek”. 



szavak: várrom, kereszteshadjárat, életkedv,jutalék, szerencsemalac, lidércnyomás. 


kereszteshadjárat volt ez, és nem más, 
egymást ölelve mi csak öltük egymást. 
sorstól pofon volt e találkozás, 
nem kellett volna, ez a lidércnyomás. 
mi maradt belőle?mi volt a jutalék? 
elrontott életem, az is a maradék. 
régóta sejtettem, nincsen minden rendben, 
elment az egésztől most az életkedvem. 
szerelmünk szép is volt, de ma már csak várrom, 
mit érzek, nem érzek, szerintem ezt nem tom:) 
nem voltál kimondott szerencsemalac, 
mázlim majd akkor lesz, ha nem velem maradsz:) 



kedves, némán, hold, puha, valóság, reménytelen, 




emléked kedves még, 
s ha eljön némán, 
emlék a szemed is, 
ahogy fájón néz rám. 
emlék az arcod, 
a puha kezed, 
s ha hold elé köd gyülekezett, 

..hozzám sodor újra az emlékezet…

álom a valóság, szép végtelen, 
fáradt a holnap már, reménytelen. 


szavak: lapát, búzakalász, fejtörő, holdfény, lassan, minthogy



az élet néha azt mondja:sajnálom, „lapát”, 
de tudod hogy sohasem cserélsz hazát, 
amikor sárgállik a búzakalász, 
szívedben mindig hazatalálsz. 
honvágyat dúdol a magányos holdfény, 
ezernyi szállal a hazádhoz kötvén. 
mit érzel? fáj még? komoly fejtörő, 
de az érzés örök, soha nem tűnő, 
soha nem gyógyítja a szálló, bús idő. 
lassan összeroskadsz, minthogy nem szűnő, 
és meghal a lélek, ez nem feltűnő. 




Szavak: színes, madár, hall, akár, csillog, bántó




csillog még az álom, színes madár, 
felébred az érzés, és messzire száll. 
vakít a fénye, bántó akár, 
mégis ugyanúgy szíven talál. 
hallom csendedben a lét moraját, 
örökké szeretlek, várlak odaát. 



vágyakozás,szomorú,őriz,kétség,szerelem,bánat... 




őriz a szerelem, és őriz még a kétség, 
szomorúság láncol, bezár a sötétség. 
csak álmot hagytál, ezernyi bánaton át, 
szédült vágyakozás vad viharát, 
de magammal viszem a hangulatát. 



szavak:hull, igéz, rohan,szürke, zsibong, varázslat. 


rohan az idő, és arcomba hullik, 
megigéz az álom, aztán lassan múlik. 
zsibong régi érzés, tündöklő varázslat, 
felfénylő emléke tovatűnő nyárnak, 

…s árnyékomba lépnek most a szürke árnyak…



Szavak: àlom, ezer, test, hold, napsugár, gonosz


ezer gonosz álom az éjjelbe fest, 
feszül az izom, és feszül a test, 
tűnik a képed, és tűnik a hold, 
ébred a napsugár, a vágy sikolt, 

…zuhan a sötétség, a fény kiolt…

Szavak: dübörög, koldus, hajnal, mázsa, csend, lèp


mázsás csend dübörög, 
a szívembe lép, 
emléked fáj még, 
de gyönyörű kép. 
kifosztott a hajnal, 
talmi álmot koldul, 
odakint mennydörög, 
vészjóslóan, zordul. 
régi érzés újra a csendedbe lép, 
csak egyetlen percem lenne még! 




szavak:bér, illúzió, csak, jégvirág, ünnep, lét. 


a lét illúzió, benne ünnep voltál, 
szürke hétköznapba vágyakat rajzoltál. 
csak álom maradtál. jégvirág, hófehér, 
csendes szép varázsa egy csodával felér. 
most fájdalom éget, a szerelemnek bére, 
mégis híven őrzöm, azt mondom megérte. 



szavak: játék, bizalom, fáradt, zeng, nyugalom, tekintet. 



játék ez? végtelen nyugalom, 
örök perc, ébred a bizalom. 
az élet talán már százszor is megintett, 
de hiszek most szemednek, igéz a tekintet. 
fáradt a szívem már, tán’ álomra készül, 
de régi dalt zeng újra, s a remény is szépül. 



Szavak : pörget, kincs, nyüszít, ringat, felejt, ébred. 




azt akarom, neked is fájjon. 
ahogyan engem, szíven találjon, 
legyen ez az érzés pengeéles szablya, 
legyen örök éhség, mi gyomrodat marja, 
NYŰSZÍTS a kíntól, hogy senki meg ne hallja. 

legyek rögeszme, mi dúlja álmodat, 
FELEJThetetlen bűnös gondolat, 
legyek minden én, az amit nem szabad. 

legyek örök ábránd, a csontodba kúszva, 
a sötét valóság, az is térden csúszva, 
a sóvárgás legyek részeg hajnalon, 
amikor szívemet másnak átadom. 
álomba ÉBREDJ fel, mi tegnapba RINGAT, 
szerelmen KINCSEIT hord most el kínnak. 

PÖRGESSENEK űzött, fáradt tegnapok, 
és fájjon a holnap is, amikor nem vagyok. 



Szavak: nèlkül, hallgat, èg, kell, arc, sikerül. 


álom az érzés, a szem, az arc, 
álom az élet, örökös harc. 
hallgat a felszín, és hallgat a mély, 
nem sikerülhet, hogy nélkülem élj. 
kell még a lángod, lassan elég, 
sötét az éjjel, fény lenne szép. 



füstölög, ködökben,hajnalig,hűség didereg,selymesen, 



megbántott hajnalon a hűség didereg, 
mit is jelenthettem én neked? 
emléked füstölög, talán hajnalig, 
ködökbe tűnő boldog tegnapig, 
amikor itt voltál, s a mában már nem vagy itt. 
árnyékod selymesen néha még átölel, 
de nincsen már jövőnk, vagy soha nem jön el. 



szavak: hallgat, búcsúlevél, kérdés, titok, eszmélet, rozsda. 


csak a rozsda marta, nincsen búcsúlevél. 
számtalan sok kérdés, és titok most elér. 

a gondolat te voltál. létemre eszmélet, 
egy törékeny álom, szerettelek téged. 

most konokul hallgatok, a csendedbe égve, 
s a szívbe dobban fájón, vége van, hát vége. 





zsémbes, pofoz, bőr, kulcs, alvad, színez


suhan a vágy még, s pofoz halkan, 
a fülembe sugdos, hogy csak én halljam. 

szivárványba alvadt, fakult színek, 
zsémbes szót kívánó kihűlt szívek, 

a semmibe dobbannak, már nincs kinek. 
a lelkek záródnak, kulcsuk többé nincs meg, 

…int az ősz álmodón, és én visszaintek…




szavak: hallgat, búcsúlevél, kérdés, titok, eszmélet, rozsda. 


szavak: szél, felhő, sárga, lepel, útravaló, vigasz. 


…mosolyod elviszem…

útravaló, nem vigasz, 
megsárgult a lomb is, tovatűnt a szép tavasz. 

szertefoszló felhő, viszi a szél, 
szerelmes dallamot nem nekem zenél. 

elrejt az idő, a feledés-lepel, 
csak szilánkos álom most mi hozzád szegel. 

…már nem szólítalak, és a csend sem felel…

hazug volt az érzés, nem volt már rég tavasz. 
a nyár is őszbe fordult,… vagy nem is volt ez igaz…

szavak: csapodár, szürke, fényes, cseng, tanul, osztályoz. 





Új szavak: puffan, vánkos, illeszt, korona, bélel, fehér


szerelmed volt akkor fénylő koronám, 
s a mosolyod volt akkor, hófehér új ruhám. 

álom a vánkosom, illeszt még álmodhoz, 
csendben fogant vágyunk köt hozzád, s eloldoz. 

puffan az idő, lassan eltemet, 
elengedlek édes, ezt így nem lehet! 

…miért is akarhatnám ki már nem szeret? 





szavak: szél, felhő, sárga, lepel, útravaló, vigasz. 


szavak: újra, tűnik, szolga, gond, szív, nyom


csak a csömör gondja, 
szívemet úgy nyomja! 
a lélek ha szolga, 
ez választott sorsa? 

létezésbe fúlva, 
fényét csenddel dúlja, 
csak újra meg újra. 

fojtott ragyogása, 
a sírját megássa, 
szürkeségbe tűnik, 
és kihuny, hogyha tűrik. 

kimúlik a lélek, 
nem égnek a fények, 
és akkor mit érek? 




új:pára, izzik, sötét, alkalom, vásár, ima. 




szavak: huppan, fénylik, öreg, álmos, hópihe, karol




elfáradt az álom. néha kicsit fénylik, 
és a földre huppan, a csillagok értik. 
csóvát húz az égre, matt ezüstös karcot, 
vergődik a szív még, de feladta a harcot. 
lelassul a vágy már, talán kicsit öreg, 
mint sohasem virágzott, fagyos rózsatövek. 
nem nyílnak már többé, a tavasz lehet álmos, 
csak pillantásod kérik, az igézően átkost. 
de már csak a hó hull. vigasz-szép hópihe, 
miért virágozzon, ha nem várja senki se? 


szavak: illan, kevés, hang, ólom, íz, ébredés. 


lehetetlen, naiv, rianás, hazug, kivagyiság, féltés




féltelek. tejfehér jégen rianás robban, 
elveszítelek. mi fájhat jobban? 
visz az idő, s a remény naiv, 
reszket a szívem. tán’ bele is hal így. 
hazug a jövő, talmi ígéret, 
már lehetetlen elérni téged. 
őröl esztelen kivagyiság, 
de hiszem, és elviszem a hangulatát. 
új: ítélet, groteszk, izzik, mályva, lépés, őrizd. 



Új szavak : hallgass,hamisan,szállás,mesék,feledés, kár
hallgasd még kedves! hogy ver a szív! 
kalandba, mesébe, messzire hív. 
hamisan szól már a régi dallamon, 
álmodlak még mindig, mint azon a hajnalon. 
de messze a part, s a partra-szállás, 
feledés sodor el, és nincs megállás. 
veszteség talán. annyira fáj. 
szerettelek, ez igazi kár. 



új:érték, hiba,veszteség, elválik, szilánk, csorbult. 



Új szavak: puszta, forgács, alvad, selyem, vérzik, ábránd


mosolyod lassan a szívemre alvad, 
néha még reszket, bele nem halhat, 
annyira fáj. 
felszakad, vérzik, szép selyem ábránd, 
csend betakarja, de nem viszi el. 
az érzés csak forgács, csattanó korbács
szakítja álmom, feledni kell. 


új szavak: szél, hív, jövő, gond, tiszta lap, esély. 



adott szavak:legjobb,akarod,kép,komoly,messze,sugallat,nagyra



komoly sugallat, 
messze hívhatod, 
amikor te is úgy akarod. 
csak szerelmes ábránd, 
nagyra tarthatod, 
a legjobb, szent érzés, amikor te is úgy akarod. 


új szavak: talál,ész, láng, elfed,végzet, tenger. 



dermed,alak,pajkos,őszinte,szalad,visszanéz, 


dermedt közönybe olvadt az alakod, 
őszinte érzés. mennyit ér? megtudod. 
pillanat játszott, pajkosan szaladt, 
még visszanéz néha, de nincsenek szavak. 




új szavak:visszajön, keres, bánat,gondolat, könny, magány. 


emléked visszajön, nem ereszt az álom, 
éber éjszakában a jöttödet várom. 
hozzád visz az éjjel, minden gondolat, 
de nem láthatom már szeretett arcodat, 
a csend vigyázza csak örök magányomat. 
arcomon lecsordul bizonytalan könny, 
mi lesz velem édes, ha álom se jön? 











remek,rendszer,retek,remeg,remete,szende


ez nem lesz versem remeke, 
csak fiókomban remete, 
a fészbukra mehet-e, 
vagy túlzottan retek-e? 
de nem nézi a fene se. 

lehet kicsit szende, 
és túl pihent elme, 
de bitang jó, ejnye:) 

néha talán remeg, 
de egyszerűen remek, 
ki olvassa tán’ nevet. 
s engem szívből szeret. 

ezt adta a rendszer, 
Isten bottal nem ver:)))) 








szavak: lobog, szivárvány, játék, valahol, ringat, érint. 


szivárvány szárnyain ringat most a szerelem. 
a legszebb színe vagy te, talán képzelem. 
valahol tűz ég, halkan lobog, 
emléked érint, a szív úgy dobog! 
játék volt csak, hagyj még játszanom! 
s álmodat tovább álmodom. 



szavak: igaz, fátyol, lélegzet, idő, emlék, pillanat. 


mennyire szeretlek! drága kép nekem, 
amikor lélegzeted volt a lélegzetem, 
de ölelésed többé, már nem érezhetem. 
és nem leszel sohasem a szép végzetem. 
emléked elrejti most az idő-fátyol, 
messze mentél tőlem, de soha nem vagy távol, 
zakatol a szív még, a csend betakar, ápol, 
örökké akarlak, lehetsz te most bárhol. 
igaz volt a perc, a pillanat, és álmodom újra az álmodat, 
vártalak. 




fénykép,nosztalgia,remegés,horoszkóp,visszatekint,szerelmes


fényképed csak emlék. bús nosztalgia. 
miért kell a szívnek mindent hallania? 
miért nem visz el tőlem már a feledés, 
miért fut át rajtam a szerelmes remegés? 
tudom sorsom voltál,a csillagokba írva, 
jöttödet misztikus csend-horoszkóp hívta. 
csak egy fénykép. s a szív visszatekint, 
és szerelmes újra. megint, megint. 



új szavak: létkérdés, elhivatott, lágy, szabdal, öröm, lehel


szeretlek. ez már létkérdés. 
felszabdal, megöl, de szép érzés. 
oly’ drága szent, és elhivatott, 
talán mindent, és semmit adott. 
lágy ölelés, és szorító árnyak, 
minden egyszerre, az öröm, a bánat. 
megvadult álmok, képzelet, 
álmodott csók, csak szép lehet. 





adott szavak:hold, virág, naplemente, kérdés, bizalom, szél. 


amikor a nap a vízhez ér, 
hallom sistergését, mit beszél. 
csodás naplemente, s halk imák, 
gondolatra szórnak patinát. 
teérted sikolt, ha kél a hold, 
régen elfeledtem, bármi volt. 
az éjben ragyog némán a fény-virág, 
minden elcsendesül, a szív kiált, 
mint azon az édes hajnalon, 
amikor felébredt bennem a bizalom. 
ezer kérdés ébredt, de vitte szél, 
s én hallgatom a csendben, ha a szív mesél. 




szavak: tűz, csend, jó, alkony, érzés, sértett. 

alkonyi csendben, várlak. 
téged megidézve elhoznak az árnyak. 
jó érzés ez, hidd el, néha kicsit sértett, 
de az álmok szárnyán minden újra szép lesz. 





furcsa történet. csak rossz szokás, 
szeretni örök megalkuvás. 
érzés, és szépség, a kétség örök, 
te is tudod, már nem jövök. 
álom az egyetlen, mi hozzád vezet, 
csak az árnyék súgja neved, 
de nem fogom meg többé kezed. 
nem csókolt csók. becsap kínja
de sosem voltál sorsba írva. 
magasan élsz, el nem érlek, 

de szeretlek és nem ítéllek. 
el sem kezdődött, ennyi a történet, 
nem adott meg soha, egy percre az élet. 



megadott szavak:szokás, magas, becsap, egyetlen, szépség, csók, történet. szavak: igaz, fátyol, lélegzet, idő, emlék, pillanat. 


mennyire szeretlek! drága kép nekem, 
amikor lélegzeted volt a lélegzetem, 
de ölelésed többé, már nem érezhetem. 
és nem leszel sohasem a szép végzetem. 
emléked elrejti most az idő-fátyol, 
messze mentél tőlem, de soha nem vagy távol, 
zakatol a szív még, a csend betakar, ápol, 
örökké akarlak, lehetsz te most bárhol. 
igaz volt a perc, a pillanat, és álmodom újra az álmodat, 
vártalak. 







fényképed csak emlék. bús nosztalgia. 
miért kell a szívnek mindent hallania? 
miért nem visz el tőlem már a feledés, 
miért fut át rajtam a szerelmes remegés? 
tudom sorsom voltál,a csillagokba írva, 
jöttödet misztikus csend-horoszkóp hívta. 
csak egy fénykép. s a szív visszatekint, 
és szerelmes újra. megint, megint. 



új szavak: létkérdés, elhivatott, lágy, szabdal, öröm, lehel


szeretlek. ez már létkérdés. 
felszabdal, megöl, de szép érzés. 
oly’ drága szent, és elhivatott, 
talán mindent, és semmit adott. 
lágy ölelés, és szorító árnyak, 
minden egyszerre, az öröm, a bánat. 
megvadult álmok, képzelet, 
álmodott csók, csak szép lehet. 





szavak: igaz, fátyol, lélegzet, idő, emlék, pillanat. 


mennyire szeretlek! drága kép nekem, 
amikor lélegzeted volt a lélegzetem, 
de ölelésed többé, már nem érezhetem. 
és nem leszel sohasem a szép végzetem. 
emléked elrejti most az idő-fátyol, 
messze mentél tőlem, de soha nem vagy távol, 
zakatol a szív még, a csend betakar, ápol, 
örökké akarlak, lehetsz te most bárhol. 
igaz volt a perc, a pillanat, és álmodom újra az álmodat, 
vártalak. 




fénykép,nosztalgia,remegés,horoszkóp,visszatekint,szerelmes


fényképed csak emlék. bús nosztalgia. 
miért kell a szívnek mindent hallania? 
miért nem visz el tőlem már a feledés, 
miért fut át rajtam a szerelmes remegés? 
tudom sorsom voltál,a csillagokba írva, 
jöttödet misztikus csend-horoszkóp hívta. 
csak egy fénykép. s a szív visszatekint, 
és szerelmes újra. megint, megint. 



új szavak: létkérdés, elhivatott, lágy, szabdal, öröm, lehel


szeretlek. ez már létkérdés. 
felszabdal, megöl, de szép érzés. 
oly’ drága szent, és elhivatott, 
talán mindent, és semmit adott. 
lágy ölelés, és szorító árnyak, 
minden egyszerre, az öröm, a bánat. 
megvadult álmok, képzelet, 
álmodott csók, csak szép lehet. 





megadott szavak:szokás, magas, becsap, egyetlen, szépség, csók, történet. 


furcsa történet. csak rossz szokás, szeretni örök megalkuvás. 
érzés, szépség, a kétség örök, 
te is tudod, már nem jövök. 
álom az egyetlen, mi hozzád vezet, 
csak az árnyék súgja neved, 
de nem fogom már többé kezed. 
nem csókolt csók. becsap kínja, 
sosem voltál a sorsba írva. 
magasan élsz, el nem érlek, 
de szeretlek és nem ítéllek. 
el sem kezdődött, ennyi a történet, 
nem adott meg soha, egy percre az élet. 





kristály, cserép, mozdulat, párhuzam, rettegés, kielégülés


kristály vagy cserép? elég egy mozdulat, 
darabokra hullik, és a szív megszakad. 
a gondolatod már nem kielégülés, 
ennyi maradt csak, köznapi rettegés. 
párhuzamos érzés, rejtjeles érzelem, 
talán megtalállak, ha eljön a végtelen. 




falevél, hópehely, tiszta lap, igézet, mosoly, hír. 


falevél hullt, most hópehely, 
valaki vigyen már innen el! 
valamikor bírtalak, de elfogyott a tiszta lap. 
igézet volt mosolyod, hol hagytad el? nem tudod. 
valaki egyszer majd kibír, én most lépek, ez a hír. 



új: karát, maradék, kenyértörés, hajléktalan, utcai lámpa, borostyán


hajléktalan a szív, ellobbant a lángja, 
csak egy fényét veszített utcai lámpa. 
fénye borostyán volt valamikor régen, 
talán túlragyogta a csillagot az égen. 
színarany volt, érték, már nincsen karátja, 
a sötétség egyetlen igaz barátja. 
lángja nem melegít, közöttünk szakadék. 
kenyértörés volt, s tied a maradék:) 



domboldal, sirály, hullám, fénytörés, hangzavar, affér


csak fénytörés voltál a domboldalon, 
most szívdobbanásomtól neved megtanulom. 
hullámzás voltál a csendes vízen, 
talán hiányoztál. most elhiszem. 
sirály szállt keresztül a felhőtlen égen, 
úgy éreztem akkor, már vártalak régen. 
aztán hangzavar jött és számtalan affér, 
de hatalmas a szívem, talán még ez elfér:) 



Új: föld,bolond,dal,zenit,csapás,tüzed,asszony



szerelmünk zenitjén jártak már a vágyak, 
lángolt horizontja csendesen a tájnak,
csendes hamvadásban a sebek még fájnak, 
magányos éjeken, álmokat ha látnak. 

asszonyi szívekben egy örökös dal van, 
tüzed eléget, többet meg ne halljam. 
mert bolond a szív, hogyha még remél, 
csapás vagyok, és most elmegyek én. 



Kedves,lelkes,pedáns,rapszodikus,harmatos,olykor,friss


rapszodikus érzés. harmatos és friss, 
olykor nagyon kedves, tán’ kedvesebb nincs. 
van hogy lelkes, simul, olyan szerény, 
vagy feledésre szólít, pedáns, kemény. 




bordó, fekete, vörös, él, tompa, víg



tompa fájdalom most a fekete éj, 
vörös pirkadatban tenélküled él. 
bordó fényét hinti, és rád gondolok, 
hiányzol, szeretlek, ez nem nagy titok. 
szomorú a reggel, és nem lesz soha víg, 
álom maradtál, mi messzire hív. 



Szerény,alázat,mélabú,nem fél,örökzöld,tekintet


örökzöld nyár, mélabús tekintet, 
ne nézz így rám! a szerelem megintett, 
kérő szép szemed most csak fájó alázat, 
hiszem, hogy Isten ma meghallja imámat, 
s nekem ad, szeretlek ne félj! 
nagy kérés ez tudom, de mégis szerény. 





rideg,csontos,repesz,napálló,színorgia,művi,szedő



ősz



csontos és rideg. eléggé művi. 
véres nyársra szívem még gőgösen tűzi. 
lábam elé szór szép színorgiát, 
hideg szél fúj el láng- éjszakát, 
jeges csókjához kell már nagykabát. 

álmot szedő szíve régen megfakult, 
nem volt túl napálló, és sárgul a múlt. 
csak emlék a nyár, tán’ tavasz se lesz, 
robban az ősz, mint gránát-repesz. 




illem,kőszív,közvetlen,hámoz,létra,mulat,szürke



kőszív. nem lágyítja meg semmilyen szerelem, 
csak a szürke ész. és mattot ad most is az értelem. 
magasan él. nem éri fel már semmilyen létra, 
fent hideg van, és legtöbbször a tiszta szív ritka. 
rengeteg sznob máz, mit az élet hámoz, 
csak légüres teret, csak semmit talál most. 
emlékszik még régről mit diktál az illem, 
de mögötte semmir érzelem nincsen. 
együtt dobog, derül, közvetlen az ésszel, 
minden rendben, semmi, csak az érzés vész el. 

s néha a vágyak hallatják hangjukat, a kőszív csak mosolyog. tudja meg nem szakad. 




új: támadás, katapultáló lélek, mutatóujj, időóceán, genezis, megriad 


az időóceán végleg elnyel, 
dobog a szív még, és megint nem nyer. 
katapultál a zuhanó lélek, 
de még látszanak a robbanó fények. 
megriadt vágyat a szél üti szíven, 
titkát szorítja tűnt genezisben. 
markoló karmával a szívbe vájna, 
de erőtlen ujja engedi már. 


beismer,inkább,nem tudom,vallomás,tanács,alaposan,kipakol


mit magammal hoztam, most kipakolom, 
ami felesleges, azt hátrahagyom. 
ezüstpapírban néhány tanács, 
porcukorral megszórt feloldozás. 
szép szalaggal kötve egy vallomás, 
ez is felesleges, mi lenne más? 

díszdobozban vágyak, vagy gondolat, 
csomagolva őriz nagy titkokat. 
fájni fog ha nem lesz, ezt beismerem, 
nélküle nem tudom, mi lesz velem? 
alapos leltár ez, nem álmodom, 
eldobtam mi fontos? még nem tudhatom. 



pihenő,szerelmesek padja;duhajság,édes csók,lehajtom,megbékélek, véled




lassan megbékélek. 
békülékeny bennem, s ég a lélek. 
fejem lehajtom és álmodom, 
hogy átölelsz, karod a vállamon, 
úgy mint azon a szép napon, 
mikor megcsókoltál egy padon. 
édes csókod volt a pihenő, 
zajos létemet átütő, 
ketten együtt voltunk tán’ ezeregy napja, 
azóta nekem ez a szerelmesek padja. 



őszinte, esti fény,fátyol,hazajár,hátul,kemence,megint



őszinte vágy. hozzám hazajár. 
elveszített érzés, talán visszavár. 
könnyű fátyol lebben, fáj az esti fény, 
ölelj át még egyszer, szeress kicsikém! 
árnyékod jár hátul, a karodba űz, 
fehér lánggal lángol most e talmi tűz. 
melegíti szívem, szíved a kemence, 
csak szeretni akar, szeretni szeretve. 




Új szavak: fejmosás, formás,karmol,karperec,szenvedély, rugó, haj, szalma. 



lebilincselő. szenvedély-karperec, 
hogyha forr az érzés, karmol ha szeretsz. 
mikor átölelnéd formás testemet, 
szomjadat oltanád, de forrás nem lehet. 
érintésed őrzi egy szalmazsák, 
egyetlen varázsos éjszakát, 
mikor az enyém volt az arcod, a hajad, 
fülembe suttogott szerelmes szavad. 
túlhúzott órarugó, a szélben zúgva megáll, 
szeretlek. mióta már! 
az élettől fricska. kapott fejmosás. 
nem szeretett így még, soha senki más. 




Új szavak : hatástalan, híd, kelepce, szédítő,számtalan,sodrás



szédítő mélység. ott a híd felette, 
egyszer átjutsz rajta, talán nem kelepce. 
őrült sodrásban fut a mély, 
fogd meg a kezem, és ne félj! 
veszély az élet. számtalan, 
és nem véd meg semmi, az ész hatástalan. 




lélegzet,köszi, lead,teremtés,ajánlat,ajándék,tapad



másik világ volt. különös teremtés. 
de fontos lett egy napon, élethez a légzés. 

a szív dimenziója. nem is volt ez kérdés. 

az ajándékod,s én megköszönöm, 
álmaim nélküled tovább szövöm. 

csak tréfa a sorstól. eltorzult ajánlat. 
elhajított érzés, de el nem találhat. 

leadként ad kis fényt még, hallom szavad, 
ilyenkor az emlék a múltra tapad. 




sohasem, ezerszer, mesélj, szendereg, békülékeny, hős


hős nem leszek sohasem. 
csak szívemet követem. 
talpra állok, s ezerszer elbukom. 
ilyen vagyok. hogy miért nem tudom. 
a szerelem bennem halkan szendereg, 
szerethetnék forrón, de most már nem merek. 
meglehet a szívem nagyon békülékeny, 
az igazi érzés csalódik, tűnékeny. 




szomszéd,ugatás,kóstoló,szépnek látszó,ki nyer?kaland,békülékeny. 



kaland. szépnek látszó. 
csak vers, szívvel játszó. 
felver, mint szomszédból a kutyaugatás, 
csak írt szó, mi lenne más? 
lélekből metszett kis kóstoló, 
néha fel is ragyog oly’ megható! 
feldúlt sokszor, de mindig békülékeny, 
és árnyékként rohan ott a felhő-képen, 
az égen szárnyal, vagy lent hever, 
csak egy álom. akkor ki nyer? 



nem szeretem, felfal, marcangol, ezüst, óarany, settenkedve


magasból les rám. és megtalál, 
felfal, marcangol és felzabál. 

óarany kardjával a szívembe tép, 
amennyi megmaradt, lassan elég. 

ezüst füstjében fulladva könnyezem, 
de nélküle az életet nem szeretem. 

hátam mögé ha settenkedik, 
reszket a lélek, mert most elveszik. 

öljön meg, hagyom, a füst betakar, 

…haljon a szív, ha halni akar…


angyal,áldott, buzgó,dicsőség,virágkehely,asszonyi mell



áldott az angyal hogy rád vigyázhat, 
veled van mindig, és nem hibázhat. 

dicsőségedből font glóriája
ragyog, mint fehér lángruhája, 
őrzi az álmod az éjszakában. 

megihletett csendje, virágkehely
beléburkolózhatsz, mint asszonyi mell
simul lágyan, 
megérint félőn az éjszakában, 

…ha álmukban egyszer angyalt látnak….




temess, idő, kapunk, lopj, kettő, néha. 


az idő eltemet, de néha álmodlak, 
a csend kapuján az érzések áthoznak. 
egyszer szerettem, de lehet, hogy ez kettő, 
a vakító fényben árnyékod ha megnő, 
titkot lop a szívbe, csendes titkokat, 
amikor az ész már tudja, nem szabad. 




szendergés,pohár,szempilla,sóvár,várlak,egyedül


csak nézem halk szendergésedet…

lehunyt szempilláid őrzik álmodat, 
szeretlek. szép kárhozat. 

kezednek nyomát rejti egy üvegpohár, 
hozzáértél egyszer, emlék ma már. 

sóvár éjszakákban előtűnő árnyak
suttogják nevedet…

…várlak. 

…s ha a nyári éj szerelmet hegedül, 
csak nézlek, és tudom már, milyen lesz egyedül…



épül,szilárd,lelki,első,varázs,intés,csók


elhiszem ma neked, hogy nincsen hibád. 
bennem a szerelem sziklaszilárd. 
első csókodban a világ csak szépül, 
két karodban kedves most erős vár épül. 

illúzió. e szépség csak lelki, 
mélyre rejtett titok, és nem látja más senki. 
a szerelem az enyém, izzó parázs, 
a tied volt egykor, tűnő varázs. 

… a sors meglehet megint megint, 
és felébredek megint, megint…





őszi táj,napraforgó,rozsda,jeges szél,jegenyék,lila köd



rozsdás fényben úszik, az őszi táj, 
jeges szél csap mellbe, a húsba váj, 
lila köd, vagy érzés, csak lenne nyár! 

magasló kopár jegenyék, 
a táj most csak zöldben lenne szép, 
csak nyár egy kicsit lenne még! 

aranyló fények, sárga napraforgó, 
és csobogó forrás, szomjat oltó, 
mennyi álom! a nyárban volt jó. 






Új szavak: ne félj, megvéd, fogd meg, annyira, lényeg, saját, bízd rám




ha zúg a szél, ne félj! 
fogd meg a kezem, ez épp’ elég! 

annyira szeretlek! magad bízd rám, 
megvédlek, ha eget tép a villám! 

őrizlek, óvlak, szeretlek téged, 
bízz bennem, higgy el, ez a lényeg! 

lelkembe zártalak, enyém vagy, saját, 
szerelmem kissziget, ne érezd a világ baját. 





igen


te tudod. én tudom. 
még mindig? megsúgom. 
álmodsz még? álmodlak. 
vágyódsz rám? vágyódlak. 

elhiszel? elhiszlek. 
elviszel? elviszlek. 
gombolj ki! gombollak. 
gondolsz rám? gondollak. 

érints meg! érintlek. 
érezz meg! érezlek. 
átölelsz? ölellek. 
szeretsz még? szeretlek. 

akarsz még? akarlak. 
reszkető lelkembe takarlak. 
hű leszel? hű leszek. 
tűz leszel? tűz leszek. 

…csodákba megszökve…

… örökre? örökre…



rózsás,tovább,tüzes, nappalok,visszamondd,szélhámos,félsziget


a csend most nekem zöldellő félsziget
otthona érzésnek, a zaklatott semminek. 
szélhámos álmot ha reggelre visszamond, 
a nappalba tüzes vágyat ont, 
s hűlt szerelemnek egy percre ágyat bont. 
rózsás hajnalok feszült vitorlái, 
segítenek lassan tőled tovább állni. 


pofon, szerteszét, koppan, aprít, függ, kapu, lendül


indulat lendül. durva pofon. 
valóság koppan, túl álmokon. 
csak festett üveg volt, gyönyörű szép, 
eltörött ezerre, gurul szerteszét. 
álmoknak megfogná még kezét, 
de nem hallja már a halk zenét, 
mely’ ölelte egykor szép szívét. 
egy pofon volt, s akkor valami összetört. 
aprított érzést, mi fáradt,és meggyötört. 
hazátlan függ néma, síri öröklétben, 
és soha meg nem gyógyul, soha semmiképpen. 
csak lézeng fájva, …s ha átszökik néha az idő kapun, 
parazsat keresne, s nem talál a hamun…




lélek, hűség, szent, szép, igaz, liliom



örök hűség, szent és tiszta, 
igaz lélek nagyon ritka. 
felragyogó, fehér liliom, 
megtalálod, túlnő a gazon. 



sóhaj, mosoly, öröm, játék, elmúlás, virágzás. 



forog a föld. lépni is öröm. 
elmúlik az élet, és nincs hozzá közöm. 
önsajnálatodtól a világ vérben ázik, 
és közben a lélek halkan elvirágzik. 
sóhaj most a csend. az élettől mosoly. 
szertefoszló érzés, csak felhőgomoly. 
táncolt már az égen fény, s az árnyék, 
csak varázsos álom, az is fehér felhőjáték. 



búbánat,rövid,tanyám,láttál,gyötrő,félhomály



csak az álom maradt az örök tanyám, 
ébredésem gyötrő társas magány. 
egyszer te is álmot láttál, 
ne hidd el, hogy megtaláltál. 
rövid búbánat most a félhomály. 
és lassan megszokod rád mi vár. 




félénk,csattan,kedves,vihar,boldog,mindenség, szerelmes


félénk vihar. most bájital. 
szerelmes mindenség, 
bennem ragyog. 
szeretlek és boldog vagyok. 
kedves érzés, néha csattan, 
örök tűz, mi olthatatlan. 



terjed,kénytelen,tömködik,fanyalog,neki,számít,forrás



terjed a közöny. mert terjedni kénytelen, 
vad viharok nélkül, végig az életen. 
nem számít a múlt, és nincsen most jövő, 
csak a túléléshez kell most elég erő. 

fanyalog a csend is, mert nincs elég idő, 
elszállt az ábránd már, a hajnalra tűnő. 
felzokog a csend most, tán’ a dalt színleli, 
megörül a zajnak, mert az is most dal neki. 
kopott zsebeit még álmokkal tömködi, 
elhiszi, hogy boldog, de ezt is csak képzeli. 


cserép,kövezet,vidék,zsindely, simogatás,veled, mindig



lelkeknek lakhelye. másik vidék. 
itt varázsolnak a szavak, és igék. 
zsindely a rím megfonva egóból, 
szójáték az érzés kirakva legoból. 
gondolatból csiszolt ábránd a kövezet, 
én verset írok, látod így szeretek! 
megszaggatott lélek a házon a cserép, 
mindig olvasgatsz, de meggyötör épp’. 
de nem vers a szerelem, törődés, féltés, 
nincs papírra írva, igazi érzés. 
a valóság érzed, valami más, 
érintés, forró simogatás, 
együtt sírni, és érezni veled, 
egészen a sírig fogni a kezed, 
és meghallani végre ha a szív szeret. 





napvilág,megdöbben,teljes kép,kincsek, tömeg,csókos


csókos percek, ritka kincsek, 
emlékükre hamut hintek, 
s az álmoknak búcsút intek. 

már nem álom. teljes a kép. 
már nem színes, és nincs benne szép. 
döbbent valóság. mint árnyék követ, 
elfelejtelek, elnyel a tömeg. 

és elfelejtem azt az áldott éjszakát, 
megismertelek, és megölt a napvilág. 


cserép,kövezet,vidék,zsindely, simogatás,veled, mindig


lelkeknek lakhelye. másik vidék. 
itt varázsolnak a szavak, és igék. 
zsindely a rím megfonva egóból, 
szójáték az érzés kirakva legoból. 
gondolatból csiszolt ábránd a kövezet, 
én verset írok, látod így szeretek! 
megszaggatott lélek a házon a cserép, 
mindig olvasgatsz, de meggyötör épp’. 
de nem vers a szerelem, törődés, féltés, 
nincs papírra írva, igazi érzés. 
a valóság érzed, valami más, érintés, forró simogatás, 
együtt sírni, és érezni veled, egészen a sírig fogni a kezed, 
és meghallani végre ha a szív szeret. 



csillag, égbolt, hajnal, ünnep, fátyol,levegő



hallgat az égbolt, fekete fátyol, csillag a távol, 
átragyogó. 
hallgat az ünnep, szívekbe tűnnek hajnali vágyak, 
friss levegő. 
alszik a csendben, lélek ha rezzen, álmait őrzi
tűnt szerelem. 



elhalványul,arcmás,gondok közt,többre becsült,átkarol, 


volt szerelem többre becsült, 
és utána már mind elkerült, 
vagy ha hevült, hamar kihűlt. 
elhalványult régi arcmás, 
néma csendben vad sikoltás, 
rögös vágyak gondok között, 
ma átkarolt, és szíven döfött. 



Idős, dizőz, koppan gyanú, merít, tegnapi. 


tegnapi álmokból
merít erőt az idős dizőz. 
gondolata a múltban időz, 
mikor fiatal volt és jó alakú, 
ez már a múlté, koppan a gyanú. 




méz, áramlat, holnaptól, est, remélek, észvesztve



észvesztve remélek, keserű méz. 
csak gyönyörű álom, vissza se néz. 
de örök ragyogásban hozza az est, 
és elképzelt jövőt, képeket fest. 
valóság hűs áramlatán, 
messzire szárnyal a fantáziám. 
holnaptól érzem felébredek, 
örökös lángban nem éghetek. 



soha, örökség, szenvedélyes, megenyhül, lappang, virág


örökségem a szenvedély. 
izzik a lélek, és forr a vér, 
lappangó tűzben örökké lángol, 
soha nem ég el, vágyat ígér. 
enyhül a téllel, de eljön az éjjel, 
szirmot bont halkan a fény-virág. 




legyen hó


tiszta és illan,lélek ha csillan, szikrázó álom, 
lehull a hó. 
hópehely táncol, útra kel százszor, vízcsepp a nyárból, 
hótakaró. 
arcomat éri, szívemet kéri, zúzmarás éjfél, 
megnyugtató. 
vágy sugarában, felizzó gyémánt, hópihe száll most, 
felragyogó. 
zúzmarás szélben, ihletett télben, csipkevert érzés, 
álmot ígér. 
csillámos égbolt, mennyire rég volt, csendes az este, 
most hófehér. 
karácsonyt súgna, valósult álmot, elolvad reggel, 
mennyit is ér? 
éjszaka őrzi didergő ágon, kell hogy az álom egy percig álljon, 
fehérre vágyom, add legyen hó! 





perc, halál, ágy, örök, Isten, párna, hamu


egyszer örök csend jön, és eltalál. 
párnák közt, és ágyban ér a halál. 
talán álom-kincsen osztozom, 
meglehet, hogy épp’ rólad álmodom. 
hamu lesz a lángból már valahol, 
álom lesz a szív is, ha nem zakatol. 



új szavak: nefelejcs, redőny, áradat, legény



fény-áradat arcod, de hitem most redőny, 
árnyad el nem érhet, ha fogytán az erőm. 
csak annyira kérlek, a szívedbe rejts, 
rám gondolj ha nyílik a kék nefelejcs. 
legyek tűnő álmod, hűtlen szívű legény, 
más írt hozzád verset. az más volt, s nem én. 



csömör


álmodnék még, de nem lehet, 
takarnak poshadt fellegek, 
poshadt arcok és poshadt ágyak, 
undorra méltók, már nem fájnak. 
tiszta és szent dallamon, 
vágyak kezét még megfogom, 
de csak száll az undoron, 
hova tűntél? ezt nem tudom. 









rád gondolok


emlék gazos sírján kinőtt színes álom, 
rád gondolok újra, kicsi vadvirágom. 
megőriznélek, a szívemre téplek, 
és álmodom újra a gyönyörű képet, 
amikor öleltél, a csókod volt az élet
s zöld szemedben csillant az élet-ígéret. 
szerelmünk sírján nőtt új szerelem, 
e kis virág te vagy most, és emlékezem…
amikor enyém volt a tested, a kezed, 
és arcomba hullott a lélegzeted, 
s azóta nem tudom, mi van veled? 
elvitt tőlem a messzeség, 
csak egyetlen percem lenne még! 
részegült érzés, eltántorog, 
könnyek a szememben, és rád gondolok. 





őrizz meg! 


régóta hordasz, mint súlyos keresztet, 
mennyire szerethetsz, az egész tested reszket! 

derekamra olvad félénk, hűs kezed, nyakba csókolt vágyad, 
most a képzelet, soha nem mondtam még, hogy jó veled. 

lelkembe ölelted izzó vágyadat, egyetlen varázsos pillanat, 
az enyém vagy most már, a szív szabad, 

álmodja veled az álmodat, szeret majd, és érted megszakad.
fogj kézen, jöjj velem, elviszlek! álmodj még, ölelj át, őrizz meg! 




szavak: rejtélyes, elsüllyedt, városok, penge, révész, ladik


rejtélyes kaland volt, több, mint nagy titok, 
sok százezer éve elsüllyedt városok. 
penge élen néha, ha neked táncolok, 
a valóságba mindig egy percet áthozok. 
áldott és szent percet, mi százszor átkozott! 
mikor a szív vesztett, és csendben kárhozott. 
nem te vagy a révész, a sors-ladikon, 
merre induljak el? most még nem tudom. 




új szavak: álomittas, bakkecske, szomjúhozik, elenged, babusgat, éter



kábítsz, mint az éter, de elválaszt minket 33 méter. 
a közelség babusgat, foglyul ejt, elenged, 
a szív szomjúhozik, nem vár már, ha szenved. 

a bakkecske is drágám, megnyalja a sót, 
nem legelhet álmot, pár szerelmes szót, 
elhiszi, hogy boldog, álomittasan
messze a szerelem? most már messze van. 



Megadott szavak: valahol, messzeség. dúdolgat, elferdített, lehetetlen, ígértél. 


nem ígérted soha, hogy elhoz a messzeség, 
egyetlen percem lenne még! 
aztán jött egy rossz pillanat, 
vitte mind az álmokat. 
valami összetört. fáradt, tehetetlen, 
szeretne a szív még, de most már lehetetlen. 
elferdített álmot dúdolgat a szél, 
múlt szerelemről talán nem beszél. 
de hozzám köt az álmod, tudod valahol, 
ilyenkor a szív még fájva zakatol. 



új szavak: tart, vége, kényszer, gyertya, volt, tegnap. 



meddig tart a fény még, 
meddig marad égve? 
csonkig ég a gyertya, 
ellobban és vége. 

volt hogy melegített, 
s talán nem volt kényszer, 
aranyszínű lángja sötétségben ékszer. 

gyűlt titok a tegnap, 
könnycseppként lehullt viasz. 
egyszer remény voltál, 
már ismerlek, nincsen vigasz. 



gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, 



ember vagyok én is, egykor anya szült, 
szerelmet álmodtam, de nagyon elkerült. 
így még nem szerettem, szerelemtől szűz, 
oltottad a lángot, mert veszélyes a tűz. 

gyöngyfényű szép felhő, most már elvonult, 
rövidebb a nappal, ősszel alkonyult. 
nem csókolt csókod. a percben semmit ér. 
véred a vérem volt. többet nem ígér. 

sorsunk kettészelte szavaidnak kardja, 
ne sajnáld a szíved ha másképp nem akarta. 




felhív, lépés, központ,szívharc, titokfejtés,föltárás,báb,reszketés



örökös szívharc,csak báb vagyok. 
reszketek, élni nem tudok. 
titkot fejtek, hogyha kell, 
pedig a titkod már nem érdekel. 
táncra felhívsz, ismert lépés, 
nincsen titok, és nincsen kérdés, 
szerelmünk a titkos központ, 
mit az élet vágyból megfont, 
mit meglehet, föl is tár, 
s a boldogság majd megtalál. 




péklapát, turbán, csillagok, pöfeteg, mamusz, Szulejmán. 



jól állna édesem, neked most egy turbán, 
a mostani fejedet mint hogyha már unnám. 
Szulejmán lehetnél, egy isteni manusz, 
nem pedig egy pacsker, egy itthoni mamusz. 

ölelj meg, két karod hatalmas péklapát, 
és szeress, add nekem csak ezt az éjszakát. 
utat mutatnak majd hűs fényű csillagok, 
ha nem találsz életem, megsúgom, itt vagyok. 

ne legyél most mérges, haragos pöfeteg, 
ha nem találsz szerintem, hát én is jöhetek :) 



pehely, kút, malom, borzongás, tüske, kevély



kútban hópehely, most 
minden szó. 
kevély daccal ébredsz, 
olvadó. 
az idő malmaiban
halkuló, 
gyenge, és ostoba, 
alkuvó. 
álmod álmomat 
karoló, 
köröm alatt tüske, 
nem gyógyuló. 
fájdalmas gondolat. 
borzongató. 



ázott, repkény, sóhaj, csattan, hamu, szalag. 




csattan a valóság, a holnap elmarad, 
felhőkből font álom minden szép szavad. 
titkos ajándékon csak a dísz szalag, 
álom voltál mindig, reggel elszalad. 

sóhajtás ébred fel a hajnali fénnyel, 
vágyaknak szikráit az égre szórja széjjel, 
reszket most a szívem, álmodtam az éjjel, 
aztán felébredtem, telve sok reménnyel. 

reszket most a szívem, volt hogy kihűlt, fázott, 
repkény betakarta, de szél volt és ázott, 
izzó hamu óvta a pislákoló lángot, 
és most fényes tűz ég. talán te is látod. 






kártya, tévedés, remegő, petróleum, here, vihar


mint viharban petróleum lámpa, 
ha látlak felizzik megremegő lángja. 
vesztes vagyok. rosszkor húzott kártyalap, 
létezel, mióta vártalak! 
mint csalódott, kasból űzött here, 
soha meg nem érint a szerelmed heve. 
arcod csak álom. meglehet tévedés, 
csak szeszélyes érzés, halálos szívverés. 




új szavak: melegség, gyengéd, öl, hűtlen, vereség, ellenzék



megöl a szerelmed, az ész most az ellenzék, 
szív az ésszel harcol, két örök ellenség. 
gyengéd melegséged még vonz, de gyakran hűtlen, 
vereség a közöny, de elalszik a tűzben. 




elsírt, húr, pendül, pír, egység, testem. 



titkos húrokon pendül az érzés, 
köd most az álom, hajnali a pír. 

egység most a testem, benned kerestem
mi megtartja lelkem, verset ha ír. 

elsírt remények, lobbanó fények, 
égnek a mában, lángoló sír. 



tél, növekszik, áldozás, reszket, utolsó, előtted. 


egyre növekszik bennem a tél, 
reszket a láng már, nézd alig él! 
szerettem előtted, lettél az utolsó, 
lettél a végzetem, halálom, koporsó. 
kék szemed oltárán könnyes áldozás, 
egy gyönyörű álom, 

… elkárhozás…


mézesmadzag, incselkedő,mámor, értelem,kikapcsolás,szerelem


incselkedő mámor, régi szerelem, 
értelme nincs mától, mégis kell nekem. 
kikapcsolódás, és önfeledt öröm, 
talán önámítás, de megköszönöm. 
könnyen meglehet, csak mézesmadzag, 
talán csak hazugság, de még nem adlak. 



megadott szavak: lemosom, vérzik, talány, harmadnap, ijedten, szégyenlős


vérzik most a szívem. 
miért fáj? ez talány. 
harmadnapra jobb lesz, és lemosom talán. 
szégyenlős vágy ölel, és elhagy ijedten, 
azt hiszem hogy soha, így még nem szerettem. 
mert egyszer szerettem, egyszer önfeledten. 




új szavak: patak, éj, álom, ember, könnyű, hangtalan. 



könnyű léptű álom, elhoz hangtalan, 
éjek szárnyán repül, oly’ bizonytalan! 
nélküle az ember fáradt, céltalan, 
ha nem őrizzük titkát, félek elsuhan. 

féltve rejtett vágyak, mint a kispatak, 
néha úgy rohannak, most csak hangulat. 


mikrobi, aszfalt, titán, galád, lóhere, góltotó


napi agyrém:) 


úgy kellesz nekem, mint focihoz az aszfalt, 
gyere kedves kérlek terítsd meg az asztalt! 
tudom mesét nézel, most megy a mikrobi, 
de szerelmet nekem, így tudnál vallani. 

utána meg mondtad, lesz a góltotó, 
mégis megterítesz, ja de jó, jaj de jó! 
úgy vágyom rád mindig, te daliás titán, 
jól áll neked, tudod, ha ott vagy az ifán. 

e tudatból érzem hogy erőt merítesz, 
és amikor kérlek, mindig megterítesz. 
lóherét találtam, négy a levele, 
lábam előtt világ tényleg hever-e? 

ha nem lennél drágám néha kicsit galád, 
lehetnénk akár, az ideális család. 

új szavak: tenger, bolond, bogár, moraj, csillan, csönd. 


csillan a csönd a tenger felett, 
morajt titkol, képzeletet. 
felkel a nap. a nagy víz ragyog, 
bearanyozza a pillanatot, 
amikor veled boldog vagyok. 
bolond a szív, úgy zakatol! 
tudom, hogy vársz rám már valahol. 
csak száll a szó, tévedt bogár, 
most átölel, és szíven talál. 

…szeretlek mióta már…



Új szavak: torz, boglya, reve, diadém, kúszik, ködfolt


kúszik a köd, talán már csak ködfolt, 
álmodtam egy férfit, aki soha nem volt. 
szerelem érintett, őszi napfény heve, 
nyomot hagyott rajtam, mint vason a reve. 
boglyába gyűlt álmok, szerelmünk torz diadém, 
sötét napjaimban felizzó fáklyafény. 



Új szavak: Mama, vonalat, fogadj, kísértet, tutaj, majonéz. 


reklámnak nem rossz a főzéstudományomhoz:) 


már csak a mama tudja a tuti majonéz titkát, 
a konyhatündérek meg, manapság de ritkák! 
a mama profi. párja neki az életben nem akadt, 
oda-vissza ismeri az egész főzés-vonalat. 

tanított de már megint veszítem a fonalat. 
rosszat főztem? lehet igen, mert a szemed fennakadt, 
csak kóstoltad, nem volt ez sok, csak egy bátor gondolat. 
igazad van, előtte én nem szóltam, hogy nem szabad! 

mentségemül legyen szólva, nem főzés volt, kísérlet, 
miért nyelted le? és azután bolyongsz, mint egy kísértet? 
hogy mész haza? hát szerintem fogadj meg egy tutajost, 
ne felejtsd el, rendeljél egy gyomormosást alapost, 

…s ha éhes vagy, bontsál meg egy konzervhalat, olajost:) 


új szavak: hajad, levele, lehet, sír, régi, sápadtak. 



még nem érkezett a kedves levele, 
nem tudhatom meg tényleg szeret-e? 
régi szerelem ez, hallgat, mint a sír, 
elfelejtett ábránd, csak álmodni bír. 
csak álom az arcod, a kezed, a hajad. 
álom volt ez mindig, és mindig az is marad. 
vérszegény képei a múltba sápadtak, 
messze mentél tőlem , és soha nem láthatlak. 


adott szavak: érintőleges, szomjoltó, mágus, harapdál, villámhárító, harapdál, kalkulátor



a szomjoltó álmok, maradtak csupán, 
harapdálnak forrón, s elérnek talán, 
elfelejtett érzés az élet alkonyán. 
meglehet suhanás, csak érintőleges, 
de hozzád is elér, oly’ különleges. 

nincs szív-kalkulátor, sorsot számító, 
s vágyaktól védő villámhárító, 
csak szomjoltó ábránd, csókra csábító. 
megérintő álom, álom volna jó! 

szív-varázsló mágus, édes éjszakán, 
hol szeretlek édes, szívből igazán. 


adott szavak: bronz, achát, csenevész, ragyogó, értett, elhív


csak a sötét mában achát villanás, 
bronz-aranyszín ábránd, fényes látomás. 
elfelejtett vágyak, csak szívdobbanás, 
megigézett csendünk volt a vallomás. 

meg nem értett érzés, olyan csenevész! 
egyszer versbe írták, a csendbe belevész. 
hív még a fény messze, drága, ragyogó, 
régi éjszakákba fázva halkuló. 

egyszer érzett érzés, édes zeneszó, 
jöjj velem, és tárul egy új dimenzió. 
itt vágyadba bújhatsz túl a lét zaján, 
és szeretni könnyű, könnyű igazán. 

de kényelmed őrzöd, csalt földi igényt, 
csak árnyékod vagyok, kerüld el a fényt! 



Zoltán szavaira tán’ elkésve: lurkó, furkó, bunkó, tuskó, ruskó, Zsuzskó



már nem túl édes lurkó, pattanásos suttyó, 
a dumája tök jó, és úgy hívják hogy Lackó. 
imádja őt Zsuzskó, pedig egy nagy tuskó, Zsuzskó meg a vak ló, 
jó hely az a padló. bejön neki hejhó:) 

Lackó nem jár lóháton, egy apósnak rémálom, 
élesítve furkó, 
mert Zsuzskó neki túl jó. 
idióta tacskó, csak egy zacskó ruskó, 
be kell látnod Zsuzskó, ez a srác egy bunkó. 
lehet, hogy csak képzelem, ha közelebb jön, elverem. 



mélykék, vízcsepp, suhan, robotol, derűs


a mélykék tengerben, csak a vízcsepp vagyok, 
ha ráhull a hajnal, a fény bennem is ragyog. 
titkot rejt a mélység, mi itt is robotol, 
vízcseppben a tenger. én vagyok valahol. 
derűs árnyék suhant, ott fenn a felszínen, 
csak egy kósza felhő, önnek elhiszem. 


adott szavak:mama, csillagok, utazni, telepátia, békés, csoda. 


megmondta a mama, 
csak vágyálom maga. 
hozza az éjszaka
minden hazug szava. 

nevét rajzolják fényes csillagok, 
önhöz utazni soha nem tudok. 
telepátia, ez csak gondolat, 
békés csoda ez, de szíven simogat. 



gyönyör,túlzások,virágzás,szerető,visszavár,vágyakozás



régi szeretőm még visszavár, 
a gyönyör csillanó napsugár, 
vágyunk oly’ édes virágzás 
emléke bennem él, kiáltás. 
talán túlzás, hogy feledtem, 
talán túlságosan szerettem? 


megadott szavak:a hét napjai


szép vagyok és mesés, nincs rá szó, vagy kevés. 
üde, mint a szellő, és ez még csak a hétfő. 

kedd. a szívedre ne vedd, de nincsen nálam szebb. 

szerda, még okos is, ejha:) 

legszebb vagyok csütörtökön, szépnek lenni, de nagy 
öröm, ha nem látnád, itt a söröm. 

csodás vagyok, szép a köbön. magam mindjárt tökön 
lövöm. 

hiába vársz életem, nem jövök el pénteken. 

várhatsz rám majd szombaton, az egészet már unom. 

és így lesz majd vasárnap,most vehetsz egy 
nyugágyat:) 






megadott szavak:a hét 6 napja


hétfő.köd a köbön. 
kedd, még kő a kövön. 
szerda. sorsom megint ver ma. 
keresztben újra félbetörök, 
utánam csak a csend mi örök. 
aztán névtelen csütörtökön, 
elmegyek, végre felöltözöm. 
pénteken születtem, ma elköltözöm, 
szombaton nincs más, csak emléközön. 


új szavak: tétova, bárányfelhő, korom, defibrillált, álmaim, hisztéria. 




akkor jöttél édes, mikor halni mentem, 
arcod defibrillált, így még nem szerettem. 
mindig bennem éltél, s ha elhoztak az álmok, 
titkos tűzzel martak a furcsa kis lángok. 
semmi sem maradt már. csak korom és hamu. 
hisztérikus lázban elhalkuló szavú. 
reménytelen vágy csak. elúszik az égen. 
tűnő bárányfelhő. esőt ígér régen. 
tétova kis felhő. nyugalom. oltalom. 
de szomjamat tudom, hogy soha nem olthatom. 
…de szíved dobbanását még meghallhatom…


(adott szavak : tévedés, kalaplevéve, tisztelet, izgalom, kaland csók...) 


szerettelek. talán tévedés. 
de tisztelet jár érte, nem kevés. 
kalaplevéve tiszteld, hogy szeretni mertem, 
és tengernyi álmot, kalandot nyertem. 
átölelt elképzelt oltalom, 
velem volt a vágy, és boldog izgalom, 
nem csókolt csók, ez fáj nagyon, 
vesztes vagyok, de vállalom. 


Új szavak csütörtök, balzsamtest, szemfüles, ajakrúzs, vidéki, rózsás



bocs’ de ma kicsit pihent vagyok:)) 



ha egyszer meg láthatnám balzsamtestedet! 
de túl szégyenlős vagy, mondtad nem lehet! 
majdnem láttam egyszer, te kis szemfüles, 
de túl szégyenlős vagy, mondtad nem lehet! 
sohasem lesz ebből egy vidéki sanzon, 
túl szégyenlős vagy, nem láthatlak, pardon. 

nem hat meg téged már kiszedett szemöldök, 
ebből se lesz megint szerelem-csütörtök, 
dob-szerda előbb van, 
bármit is felöltök. 

hiába ajakrúzs, kombiné a rózsás, 
észrevettél néha? enyhén szólva túlzás. 

soha nem láthatom meg balzsamtestedet, 
nézhetem helyette a szép lelkedet, 
mert ezt lehet….

…ha engeded…:)))



megadott szavak.: mágnes, teste, elhagyom, rezdüléseink, fáj, mosolygása. 



mosolyod emléke fáj nagyon, 
kacattal telt múltam ha végleg elhagyom, 
rezdüléseinket újra álmodom, 
szemed kékjét akkor újra láthatom. 
mágnesként vonz ábránd, 
az éjszaka teste, elképzellek, itt vagy, 
ölelj egész este! 


megadott szavak.: migráns, sajtó, kerítés, bíró, átugrik, tanulság



olvadt gerincekből öntött dróton ajtó, 
regisztrálva jöhetsz, megírta a sajtó. 
itt már vártak nagyon, ezért a sok plakát, 
el tudod olvasni? tudsz magyarul, nahát :) 

zöld határon jönnél? itt kerítés, fennakadsz, 
bíró elé állhatsz, egy darabig itt maradsz. 
aki erre jönne, jobb hogyha nem ugrál, 
kés is van a dróton, így előbbre jutnál? 

valamikor régen a magyar is volt migráns, 
de elfelejtette, mentségéül nincs más. 
valamikor régen, egyszer útra kelt, 
de hallgat most a szíve, semmit nem felelt. 

csak át akarsz utazni, ez most komoly válság, 
ennyi a történet, nincs semmi tanulság. 
célodhoz érsz. egyszer, majd talán, 
de mi itt maradunk, a drót túlsó oldalán. 



megadott szavak.: édes, nagyapó, férfiú, erős, tagbaszakadt, bányarém



fénytelen, édes éjszakán, 
nagyapó álmodik talán. 
akkor még erős, és tagbaszakadt, 
szép leány is mennyi akadt! 
nekik szól e költemény, 
kiknél szebb nem volt a földtekén, 
de mára mind egy bányarém:) 


megadott szavak.: egyenruha, alvópóz, süketnéma, dobolnak, esőcsináló, kimarad



süketnéma érzés egyenruhájában
dobol a vágy. 
kimaradt lélegzet nem gondolni rád. 
szomjazik a föld, és szomjaznak az álmok, 
esőt varázsol most, megigézett látnok, 
esőcsináló bűvölet az álom, 
csillagporos útját, csak tehozzád járom. 




megadott szavak: bástya, tópart. eszményi, hegedű szolgaság, kukorica



hallod ? tóparton hogy sír a hegedű, 
eszményi szerelmünk lesz-e hű? 
vagy csak elgyengülés, szívek szolgasága? 
lesz-e biztonságos sziklaszilárd bástya? 
de csendedre vigyázol, s ha nélkülem fázol, 
most miért kukoricázol?:)) 



megadott szavak: húspiac, comb, kereslet, vár, nő, tőke



húspiac



vásár az élet, látod egy nagy húspiac? 
darab hús vagy benne, önmagadból bármit adsz. 
csak egy darab hús. comb, esetleg tarja, 
és nem a lelkednek a kinyújtott karja. 
nőt akarsz, és hiszed, elég lesz a tőke, 
csakis a pénzzel juthatsz majd előre. 
hidd el, hogy szép is vagy, ha pénzed van, csak rád vár, 
te nem öregszel, ti lesztek a szép pár. 
húst vettél, mert tudod, ez itt egy húspiac, 
senkit nem érdekel, ha önmagadból bármit adsz. 
pénzes pasit sok nő régóta kereshet, 
az meg hogy te ki vagy? nincsen rá kereslet. 




megadott szavak: törökverő, kézivezérelt, turbulencia, toporog, kárpitszeg, toporog, kormánylapát. 



fotel monológ:) 


létem csak toporog, fogja száz kárpitszeg, 
fotel vagyok, súlyos, a sorsnak hülye vicce. 
vihetne odébb már a turbulencia, 
de fotelekből túl nagy a konkurencia. 
vihetne új vízre, már egy kormánylapát, 
nyakatekert rímet jobb ha ott váltom át. 
lehetnék nagy hajó, vagy csak úszógumi, 
nem is tudom már ezt megmondani. 
hős is lehetnék, a törökverő, 
de csak fotel vagyok, én a rímvető. 
írok, és írok, létem vezérelve, 
megadott szavaktól kézivezérelve:) 



megadott szavak:rózsakvarc, szívcsakra, emlék, képzelet, ég, szerelmem



bent ég az érzés ebben a kőben, 
szorítsd szívedhez, megtalálsz. 

tehozzád érhet, szívcsakrák égnek, 
lángoló fények, rózsakvarc. 

emlék az érzés, perzsel, és ég még, 
fájón felizzik, képzelet. 

szerelmem álom, benned találom, 
kimondhatatlan, a szó kevés. 



megadott szavak:kettészelt, pléhedény, liános, idevetődtem, karnyújtásnyira, naphajú. 



kettészelt vágyak hullanak halkan, 
óvta a hajnal, csak pléhedény. 

liános létbe, idevetődtem, 
árnyak ha várnak, öl a fény. 

karnyújtásnyira naphajú álom
rólad mesél még, el nem ér. 

igézet


szikra ha pattan, szívbe a katlan, 
kiolthatatlan dimenzió. 

ébred a lélek, benne a fények, 
sorstól ígéret, illúzió. 

hallom a véred, halld az enyémet, 
csillan a percben a nyárutó. 

álomba toppan könny-ízű pára, 
cikázó lángok, hűti a láz. 

szem sugarában, a tegnapi mában, 
fészkel az érzés, megbabonáz. 

ólom a paplan, kimondhatatlan, 
káprázat zuhan, a megalkuvó. 

harcol az érzés szemben az ésszel, 
vérezve vész el, és meglakol. 

éjbe zavarva, a múlt betakarja, 
egyetlen édes pillanat. 

névtelen bánat reggelre felkel, 
felhő az égen, és meghal a szó. 











ősz jött


kabátját veszi és elsiet, kávét rendel és nem fizet, 
ott hagyja mondván, hogy jéghideg, álmait nyújtaná, de nincs kinek. 

festett haja már rég lenőtt, nem számolja most már a tűnt időt, 
gallérját felhajtja, zúg a szél, tegnapi nyárról nem beszél. 

szél rázza deres üstökét, lefogná szikár csontkezét, 
ha nyárnak fényképét tépi szét…s akkor az ősz még megáll…

szétnéz a nyárból mit talál? párákból ködöt komponál, 
pucéran reszket most a táj. nyárra vár, élni, csak élni fáj. 

csókot ad, hideg-heveset, fényt ígér mára, de csak keveset, 
szépséget szór, színes levelet, azt amit a nyárról tegnap levetett…

…amikor a nyár a napba szeretett…

sárgába olvad most a táj, hiába szép, gyenge már, 
rőt avar lett a múlt ruhája, vihar tépte, most hull a sárba. 

… és dalol az ősz egy régi dallamot, átlép a nyáron, ki már rég halott…











kísértés


hol van már a tavasz, meg ez, meg amaz, 
na meg az emez, a nyár is lelépett, 
rég lejárt lemez. 

őszbe fordult lassan a lét-színű kocka, 
fészbukon ha nézed, 
még túl vidám a posztja. 

az álmok alszanak, reménybe hullanak, 
már meg sem hallanak, nem szabad, 
nem szabad! 

valóság illan, a holnap elmarad. 
magányból kőfalak, 
épülnek, omlanak…

…az ami összeforrt, tegnapra szétszakadt…

elmarad, elmarad, 
védenek omlanak, 

álmodni nem szabad, 
zárkózz be, védd magad! 

nem szabad, nem szabad, 
megmondtam védd magad! 

…megint túl gyenge vagy…











hat nap


hétfő. köd a köbön. 
felszálló érzés, füst az öröm. 
kedden nincsen már kő a kövön, 
csak fagyott álmok, a rózsatövön. 

szerda. a sors orrba ver ma. 
széthullom, megint félbetörök, 
utánam mi marad? …a csend az örök…
…álmodj édes! és visszajövök….

aztán névtelen csütörtökön, 
összeszedem magam, és felöltözöm. 
pénteken születtem, ma elköltözöm, 
a szombat csak fáradt emléközön. 










ezt most csak neked szerelmem :) 


hallod most te is az igézet csendet? 
szeretsz, szeretlek, átölel a lelked. 

ne mondj semmit édes, ne írj nekem verset, 
megérezni téged, csak ennyire tellett. 

ne félj, szeretlek! csak álmodlak téged, 
de amikor vágysz rám, engem is eléget. 

nézd ott a kályhában, hogy lüktet a láng! 
amikor elhamvad, gondol-e ránk? 

lesz még lobbanása az izzó parázsnak? 
éled-e még tűz a szép varázslat? 

lángodban meghalnék újra kicsit én, 
látod? pislákol még egy kicsi fény. 

…szeretlek nagyon, édes kicsikém…











hat nap


hétfő. köd a köbön. 
felszálló érzés, füst az öröm. 

kedden nincsen már kő a kövön, 
csak fagyott álmok, a rózsatövön. 

szerdára megint félbetörök, 
utánam mi marad? 

…a csend az örök…

…álmodj engem édes! és visszajövök….

aztán névtelen csütörtökön, 
összeszedem magam, és felöltözöm. 

pénteken születtem, ma elköltözöm, 
a szombat csak fáradt emléközön. 



Kísértés

hol van a tavasz, meg ez, meg amaz, 
na meg az emez, a nyár is lelépett, 
rég lejárt lemez. 

őszbe fordult lassan a lét-színű kocka, 
fészbukon ha nézed, 
még vidám a posztja. 

az álmok alszanak, reménybe hullanak, 
már meg sem hallanak, nem szabad, 
nem szabad! 

valóság illan, a holnap elmarad. 
magányból kőfalak, 

…épülnek, omlanak…

…az ami összeforrt, tegnapra elszakadt…

elmarad, elmarad, 
védenek omlanak, 
álmodni nem szabad, 
zárkózz be, védd magad! 

nem szabad, nem szabad, 
megmondtam védd magad! 

…már megint túl gyenge vagy…

 

 

Oldal: kötött szavas5
Szentkereszti Andrea honlapja - © 2008 - 2024 - szentkeresztiandrea.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat