|
Este, holdfény, bágyadt, nyugalom, hűs, dereng
holdfénykeringő az éjszaka teste,
éjfekete bársony színezüstre festve…
…mágikus sötétség…
… hűvös május este…
egy gyertyalángnál bágyadt fény dereng,
csendül két pohár, delejezve cseng…
… lebben talmi nyugalom…szellő szőlőlugason…
…s már koppan az eső…
Nesz, komor, késő, érdem, bágyadt, egész
hiszlek. talmi érdem.
bágyadt nesz büszke bércen…
…hol felhőkbe belevész…
…a játék…
…ugye játék az egész?...
komor a csend.
végső.
tudod, tudjuk…
… játszani már késő…
alkony, fél, fényár, horizont, hűs, bársony.
tikkasztó csendben, jéghideg bársony, hűs ma az alkony…
megfagy a tél.
nap tüze széled a szép horizonton, ébred a lélek… tavaszt remél.
fényárban úszik a hold sziluettje, felhő takarja… szalad a szél.
gyötrelem éke, szívébe vésve, eljön és elhagy… a percben fél.
cseppek, tükröződik, ezer, harmatos, szürkeség, szikrázik
harmatcsepp vacog …
tarka réteken…
ezer apró álom…
szürke éjjelen…
amikor szikráznak…
az asztrociták…
nem törődve a földi hibát…
izzanak fájón a fekete égen…
sírva tükröződnek …
halvány csillagképen …
lép, gond, lelkes, óvatos, száll, hord
avar száll, füsttel ég,
…egy percünk lenne még!...
láng lobban, óvatos,
láz ígér…
… holnapot…
tűz rebben,
égi szép!...
álmot hord
régi kép…
száll a gond,
szürke füst,
sápadt hold
…színezüst…
lelkes csend
füsttel ég… lép a perc,
múltba tép…
…”egy percünk lenne még!”…
éj, sötét, észak, kél, sugár, hajnal
csendes ma az éjjel, az ég milyen sötét!
útra kél egy csillag, fényét hinti szét,
…ígér könnyű hajnalt…
…a végtelen ízét…
sugarakban vibrál, szótlan tündököl,
mint északi fény….
…s a fény árnyékot öl…
hűvös, szürke, cseppek, pára, szeles, komor
hűvös ma az éjjel,
az ég komor,
szürke fátylat ölt a felhőgomoly.
megrezzen a lélek páracseppeken,
szeles viharban, át az életen…
…gyöngykagylóban izzik titkos végtelen…
lép, hold, botorkál, lét, fényes, láz.
zúzott kavicsokon botorkál a lét,
a Hold ezüstjébe fakó árnyék lép,
„miért múlik el minden, ami szép?”
szállnak fényes napok, lázas éjszakák,
szél viszi messze a múlt szavát.
Rejtőzik, csöndes, finoman, nesz, ébred, halk
csöndes éjjelen nesz riaszt,
szellő simogat, halk vigasz.
finoman érint…
…ébred a nyár…
fényben rejtőzik…egy percre megáll.
fátyol, eszmélet, alkalom, ejt, bódulat, május.
…a május a tájra fátylat ejt…
…bódult fényt őriz még a sejt..
…mikor virág közé bújt az ifjú lomb…
…eszmélt varázslatban…
… mit a rügy vágyba font…
…s szépséges alkalom volt az este…
…vérvörössel az égre festve…
…Naptól csent pírt a langyos éj…
…amikor a szív mesél…
kirekeszt, esély, egyenlő, elfér, nézet, egymást
néha elhagy, messzire száll,
néha kirekeszt, mennyire fáj!
egymást akarva nincs esély,
szenvedve elfér a szenvedély,
egyenlő magány, talmi nézet,…
…maradva maradnak, ha jő a végzet…
halkan, ostoba, kering, vihar, cédrus, oltalom.
fákat hajszol ostoba vihar,
cédrus hajol földig, porfelhőt kavar,
kering benne hullt falevél,
múlt emlékének…
… ami szép…
…amikor még a tavasz fia volt, csókkal ébresztette, ha ráhajolt…
…és könnyű szellő támadt…
mit a május a nyárba fon, hol vagy régi május…
…oltalom…?
keserű, halad, teher, folytat, kérdés, formál
keser-édes teher alatt…
a homok pereg…
…az élet halad…
folytat egy bús balladát,
nem hallja a szív szavát
nem hallja az érzést,
nem hallja a kérdést:
-ez te vagy?
a megkövült pillanat?
csak egy szám, egy ujjnyomat?...
…egyszer élővé formál a fájdalom, akkor átlép a csend…
egy lábnyomon…
és álomba hív
a soha meg nem értett.
türtőztetett szív…
lomb, serény, befed, lebeg, lendület, zajlik
egyszer a hó majd mindent befed…
most zajlik a jég…
s a vízen falevél lebeg…
viszi a víz…
a hűs serény…
lomb sóhajtását…
…költemény…
nyár szavaival…
mi színekbe fagyott…
mert mielőtt elment üzenetet hagyott…
lendülettel hullott…
a vad vihar tépte…
folyóparti ágról…
lehullott a jégre…
permetez, bágyadt, illatos, könnyed, derűs, harmatos
bágyadt felhő szitál szerelem-permetet
egymásba szór könnyed lelkeket.
illatos rózsán derű a harmat, cseppjein szivárvány, a napsütötte holnap.
bágyadt, este, szellő, zamatos, hűs, gyönge
ne sírj hogyha fáj minden
ne hidd el hogy Isten nincsen
ha fogytán az erőd
karod gyönge
zokszó nélkül
meggyötörve
hidd el azt hogy szent a cél
a hit bástya
hűs acél
fellegvár bágyadt esteken…
zamatos ígéret…
csók szerelmes levélen
ha simogat a szellő…
valaki vigyáz rád…
valaki eljő…
gyöngy, elillan, andalog, felleg, csönd, pihen, éj
szavaknak gyöngyei
szép dalok
szívben a régmúlt andalog
az éjben pihennek bánat-fellegek
egymásba fonnak szédült lelkeket
s éled a szél
vihar készül
villan
csönd szárnyára ül
s a bűvölet illan
hangtalan, fél, jel, lomb, illat, árnyék.
árnyék verőfényben
hangtalanul fél
akkor táncra hívja
lomb között a szél
s akácligetekben
virágillat kél
árnyék verőfényben
a hajnal még közel
lombok között táncol
az akácillat jel
csepp, kopog, félhomály, repül, szivárvány, mosoly
őriz még néha a félhomály
szivárvány szédül
csupa báj
fázik a sóhaj
jég kopog
részeg valóság
tántorog
mosoly csillan
az a csepp
fénybe rajzol
az az egy
néha csillan
s elrepül
csak nézi a szív
egyedül
hallgatag, szürkés, csönd, bársony, siet, üzen
csillagokba írva hallgatag csöndem,
félni, hálni, halni, tudom élni jöttem.
éj bársonyán villódzó hieroglifák,
baljósan üzennek megannyi hibát,
s az idő elsiet a szürke ég alatt,
ennyi volt az élet…csak egy pillanat…
füst, cseppen, madárdal, kihajt, színes, dereng
harmat cseppen ,madárdal, egyre szebben,
napsugár feldereng,a lélek még szendereg.
orgona kihajt halkan, jó anyám napja van ma.
ősz haja színezüst, nem sírok, csak bánt a füst.
sima, simogat, rózsaszín, álmodik, toppan, álom
van az úgy néha, hogy álmodik a szív,
a hajnal ha toppan, az ég rózsaszín.
simogat az álom, pedig sima szél,
elfeledett dallam kettőnkről mesél…
est, csillogó, fáradt, zeng, falevél, óra
éjfélt üt az óra,aludni volna jó!
csak a Hold van ébren, a csillogó.
a vándor az égen, ha jő az est,
reggelre mindent zöldre fest.
pattan a rügyben ami él,
harmatot dédelget falevél,
fáradt szív zeng, mire vár?
aludni kéne már!
illékony, sóhaj, bűvölet, hajnalhasadás, szeret, virágzás.
hasad a hajnal. az éj illékony bűvölete már csak egy sóhaj… …szeret…nem szeret… …számolom a virágszirmokat. eltépett virágzás… …szeret…nem szeret…
holdvilág, szellő, szárnyal, bóbiskol, nyugalom, szabad
bóbiskol az álom…gyöngytelen… nem szárnyal többé énvelem.
vén idő gyűlik…paplanon ránc… szabad szellő rohan…holdvilág-tánc…
elbotlik nem mondott szavakon, s a távoli égen… szirmot bont akkor a nyugalom.
óvatos, szomjas, apró, mocorog, serken, félénk.
rezdül aprót, majd mocorog félénken a lélek, virágzásba hívja az ismeretlen Élet.
örök szomjúságban, széltől viharverten, óvatosan éled s az ég felé serken.
Madárdal, tarka, kacag, felharsan, fénylő, üde
madárdal kacag, elmúlt a tél,
üde zöld a rét, tavaszt mesél.
felharsannak még a szél fuvolák, felidéznek újra egy régi csodát, fénylő mennyországot, hol enyhe az éj, tarka virágot… …holnapot… sóhaját a nyárnak, hol hold ragyog…
i riad, végre, diadal, reccsen, gally, rügyező
tél felesége megriad félve, tűnt mátkasága ólomba mártva…
…hóvirág…
tavasz van végre, napfényben égve, minden megérte, szól a szív.
madár a fákon, rügyező ágon… …táncol a széllel…a zöld levél… …reccsen a gally… és harsan a dal… fényárban ébred ami él… napsugár bujkál lombkoronában, szél simogatja… …nagy diadal…
Álom, hasad, távol, korai, virágzó, fáradt
vörösen hasad a távoli ég, korai hajnal lehetne szép,
virágzó tavaszban ragyogna még… … de szirom hull, lassan a nyárba fárad… felsóhajt az álom…még valóra válhat…
Mesebeli, zöldell, friss, madárdal, szikrázó, tűnődik
1 szembenéz a tél közelgő halállal, harsan a tavasz, csendül a madárdal, zöldell frissen a mesebeli táj.
szikrázik a napfény…tűnődik a nyár. Tarka, kacag, derűs, puha, friss, verőfény
tarka tavaszban,mézízű tájban, bujkálva vakító fény kacag.
virágzó fákon, lombkoronákon friss derűt csillant a pillanat.
jégszilánk olvad, harmat a holnap, szívekbe markol…a puha csók…
Hűvös, dalol, sugárzó, rét, pirkad, lustán
hűvös az éjjel… …nyárba kiáltja télnek utolsó jajszavát…
jégfuvoláján tavasznak nyújtja a lustán nyújtózó nyár dalát.
titkokat őriz sok mag a földben… …ébred a zöld, és ébred a Föld…
nap heve hódít könnyre fakadva, sugárzón pirkad… …ébred az ég…
végtelen selymét a csendre borítja… …horizont lángol, lobban a szép…
tavasztól átölelt hajnali álom… … ezer virágban ébred az rét….
Permetez, szellő, madár, napos, éjfél, határ
szelek szárnyán száll a kék madár, fények gyúlnak…
… szép látóhatár…
éjfélből szakadt napos reggelek
szórnak holnap-permetet,
suttognak sírva egy új ígéretet,
amikor a tél végleg elveszett,
s az ég a tündöklő napba szeretett.
Pirkad, holnap, bágyadt, csillog, sugárzó, bóbiskol
bágyadt esti fényben bóbiskol a sugárzó holnap,
a felsebzett múltban örökre ott vagy,
egyedül ébredek…
… csillogón pirkad.
Koszorú, borongós, zöldell, friss, virágzó, kacag
szél suhan lombokban, zöld jövő megdobban.
koszorú még a fény, virágzó sok remény,
ég és föld egybekél, ujjong a friss levél.
tegnapról itt maradt, harmatcsepp felkacag,
szirmokon pillanat, szikrázó pirkadat.
borús tél megszökött, a táj virágba öltözött…
…s a szívekbe újra tavasz költözött:)
gyertya, lélek, rideg, árny, szenvedély, nyugalom
feledett dallamban,
szív dobban halkabban,
szív dobban halkabban…
…itt jártál álmomban…
szenvedély halmokban, árny ölelt titkokban.
gyertyaláng fellobban, nevedet suttogtam.
jéghideg sírokban, rideg fény fellobban.
fekete fátyolban, nyugalmam eldobtam.
lélek ég lángokban…kereslek titkokban…gyertyaláng ellobban…
…fellobban…
…ellobban…
derült, közeli, tánc, bontakozik, fényes, roppanós
oly’ közeli emlék, mikor az ég derült,
verőfényes nap, hol az árnyék még elkerült,
roppanós friss volt az éjjel is,
egy rózsát nyújtottál, amin nincs tövis…
bontakozása, vad románc,
időtől ellopott…haláltánc…
sápadt, öröm,elfelejtett, kesernyés, selyem, hófehér.
sápadt öröm
ruhátlanul bújik a távoli ég,
álom csillagszárnyon, mi tőled de szép!…
…illúzióörvény…
…dimenziók…
…táncol a fény…
…ketten vagyunk csak…
.. mi átutazók…
…és rőt avar zörren …
…zúg a szél…
…félbetört a szó…
…a csend beszél…
…súgja ne félj, a főnix él…
…s a csömörbe fúló nagy szavak,
csillagösvényre hullanak,
hol cserepes ajkakkal a koldus inni kér,
de szomja nem vágy
…új tudat…
…kesernyés csók íze…
…a pillanat…
…egyetlen korty csak…
…hangulat…
…s szomja örökre megmarad…
…sápadt öröm csillant percet,
mikor a kedves elfelejtett…
…és csended őrzöm…
…égig ér…
…szerelmem szent, és hófehér…
…bilincsnek selyme ez…
…fáj ha szép…
…egyetlen percünk ha lenne még!...
amikor majd egy az utunk…
amikor kézen fogsz, és…
…tudom…
…akkor hazajutunk…
…állj ki a csendedért irgalmat remélve,
vagy könnyáztatta arccal kiálts a szélbe…
szívek oltáránál együtt hullva térdre…
…akarva azt a napot…
…a tökéletes pillanatot…
Hideg, gyertya, vízesés, űrszelvény, otthon, strutymuluckus-gubucluju
strutyuli mutyuli bújócska,
itt csörög egy marék diócska.
strutyuli mutyuli tubus must,
strutyuli mutyuli muluckus.
strutyuli mutyuli vízesés,
találj meg, van itt sör, nem kevés.
strutyuli mutyuli otthonka,
a műszálas legalább otromba,
strutyuli mutyuli gyertyafény
az agyam egy üres űrszelvény,
strutymuluckus-gubucluju
ebben a hidegben becézlek,
megsúgom…
…nem éppen vitéznek….:)))))
|
|
