…a hóból előtör a hóvirág, ígér, hoz neked száz csodát…
…s lágy zene kél a vén zongorán… benne a nevem… egy hangjegy talán… csillagok közt csillag…
szeretet csillaga…
…én itt vagyok kisfiam… …örökké… …anya…
ballagás
szép emlékek halk szavát, tenger virág adja át…
„ballag már a vén diák”…
édes évek lábnyomán, felnőttkornak hajnalán,
”ballag már a vén diák”…
a hosszú úton visszanéz, elbúcsúzni túl nehéz… elhagyni az iskolát, ahol várta száz barát, könnyes szemmel lép tovább…
„ballag már a vén diák, tovább, tovább…”
s léggömbje az éghez ér, minden mosoly a szívben él, találkozást még remél…
…amikor majd visszatér…
és sok kéz a kézbe ér…
…feltárul a nagy világ…
…”tovább, tovább, fel búcsúcsókra cimborák!”
április
őszi kabátban, hajnalok árnya, félénk zöldek közt bujkál a csend.
fuvallat táncol, magához láncol, fénybuborékja el nem ereszt.
szél szava sajdul,ébredő tájban, harcol a téllel, a tél szele veszt.
harsan a rügyben a nyár menüettje, naptól ígéret a szép kikelet.
harmat prizmája,vízcseppek álma, langyos a fény is, a szél kinevet.
vágya a nyárra, rügyfakadásra…
..szélmarta gránit… …még rabul ejt…
tavasz
rózsaszín rügyben moccan az élet, dallamot hangol az utcazenész. vágyálmok lángja bújik a fákba, lomb között táncol, játszik a fény. remény a szárnya, magnóliákba ihletet rajzol rég’ szerelem. kék haját bontja, a légbe fonja, lebbenő fátyol a lenge szél. tegnapi végzet, árnyék a fényben,
