támad, enyhül, ruganyos, szirom, kevés, zár

 

szellő támad, enyhül a langymeleg,

víztócsán régi falevél lebeg.

virágszirmokat hord a szél,

tegnapi reményről már nem beszél.

szívébe zárja, hogy ott szaladt,

megsimogatta az arcodat,

érintette ruganyos testedet…

 

…és akkor halálos este lett…

 

a válladon aludt, álmot nem hozott, kevés volt neked, és átkozott…

 

 

 

 

 

valahol, játék, botorkál, lobogó, ujjong, pillanat

 

soha nem volt ennyire szép

a tavaszi pillanat,

mint amióta érezni nem szabad.

gondolatba bújva botorkál a vész,

végzetes játék ez,  elhinni nehéz…

 

…talán valaki  haldolik valahol…

 

…a szív érte zakatol…

 

lobogó lázban ég  egyedül,

sajdul a lélek, aztán sebesül…

 

…s ujjong a tavasz, érintetlen,…

 

mint szépséges pillangó…rezdületlen…

 

…ne mozdulj!...elriad!...

 

…álmodj nyári álmokat…

 

…és álmodd hogy jövőre újra lesz tavasz!...

 

 

 

pirkad, lángoló, vészjóslóan, komor, fonódik, végtelen

 

lángolóan pirkad, ébred az ég,

jó volna egy percet aludni még!...

 

…de komor napba fordul a végtelen.

fekete rózsa nyílt…talmi éveken…

 

…vészjóslón szór szirmot…át az életen…

 

Napba fonódik, néha színarany,

akár a szívverés…számtalan…

 

 

vesztegel, pille, néha-néha, sarjad, átkutat, kopog

 

víz fodrokon magány vesztegel,,

a távolban madár csivitel,

halkan tavasz ébred, sarjad a zöld,

jégöleléstől reszket a Föld…

 

…nyár emlékéért mindent átkutat…

 

a Napba néz kérőn…

 

…suhan az áhítat…

 

néha-néha fény kopog,

álomtól részegült…

 

… még vánszorog…

 

megtorpan az álom…egy percet vár…és pilleszárnyon tovaszáll…

 

 

Kacag, tarka, viharos, árnyék, szikra, kihalt

 

 

fény táncol a nagy vízen,

éled a szél hirtelen,

megbotlik víz fodrokon,

s tűnik, tűnik, mint az alkalom…

 

csendes most a tenger, oly’ kihalt,

feledte a nagy vihart,

amikor hullott a sok virág,

reccsenve tört el a tarka ág…

 

…hullámon ringott még az ég,

s néha egy szikra a fényhez ért…

 

…árnyékába nyúlt a pirkadat,

üveggolyót szórt, s felkacag…

 

…a tovatűnt pillanat…

 

 

 

- örökké, megoldás, kapu, kaktusz, cserép, csengő

 

úgy szeretnék élni, mint a fák…
égbe nyújtózni, mint az ág…

mennyek kapujában hinni szép csodát…
hogy akkor, tavasszal újra nő virág…

 

éjfélt várni halkan, ha hull a hó…
ha messzire szállt a léghajó…

őszbe burkolózni…ha van még rőzseláng…
örök izzásban, mint az élet hajnalán…

 

mint kaktusznak virágja…csak egy mosolyt lopni…
hajnalok harmatját egy cserépbe fogni…

 

mikor szél csengőjén csend dalol…
tudom hogy elhiszel…valahol…

 

hol Sorsunk margójára ír a képzelet…
…Napból elraboltat, igaz végzetet…

 

megoldás szirmain a ” szeret? nem szeret?”…
…és szirmokat sodor, visz az ár...

 

utolsót rebben a kék madár…
szárnyaszegetten, int a nyár…

 

lomb közé bújik a napsugár…

 

…és Napba nyújtózik még az ág,
néma jelenlétben, mint a fák…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kócos, türelem, szakadt, homályos, kincs, rét, 

 

kócos fényben támadt szél viháncol…

 

…szakadt napsütésben porszem táncol…

 

…homályos nyárvég…úgy hiányzol!...

 

…türelem ég el ... a rőzse lángol…

 

…kincse a perc… még leláncol…

 

…emlékek virágja…úgy hiányzol!...

 

…álomsuttogásban ég a rét…

 

…jó lenne tavaszban hinni még!

 

 

 

unott, törni, dupla, végéig, bármi, szól

 

 

 

ha a csended is eltört,

holdfénybe zárlak,

tenger morajában szól a szél.

 

megfáradt hullám homokba kócol,

elmossa jelünk,

parthoz ér.

 

emlék virágja úszik az árral,

unottan ringó…

…fényfüzér.

 

homokba írtunk,

lehetett bármi,

csillagzátonyon idő-tér…

 

…ott ahol tudják történetünket

végéig forr vagy hűt a vér…

 

…hol duplán vibrál gyöngyfényű pára…

…s csillagszigetre visszatér…

 

lelkünk ragadja felcsapó hullám,

emléke az úton elkísér…

 

 

 

kölcsön, félig, édes, létezik, zöld, világ

 

nyár van ma még, zöld az ág,

színekben holnap a nagyvilág.

édes lesz félig, ha itt  az ősz,

napfényben sokszor elidőz.

nyárban létezik, de télbe  nyúl,

hideg estékbe, ha alkonyul…

 

…érett diót szót szerteszét,

idő múlásának halk neszét…

 

…mert kölcsön az idő,

messze a nyár…

 

…őszbe fordul a szemhatár…

 

 

ellenáll, kacsint, mosoly, mennyei, turul, őszinte.

 

kékségben úszik a látóhatár…

szent turulmadár…

kiterjesztett szárnnyal hegyoromra száll…

mennyei látomás…

a turulmadár…

s kristályvíz fakad…

a szélnek ellenáll…

száll a turulmadár…

nemzedék folyama...

árad…

mosolyra kacsint a bánat…

új élet veszi kezdetét…

s álomföldre lép egy új nemzedék…

hol őszinte a szó…

hol álmodni jó…

hol hűs vizű a tó…

 

…hol remény virágain majd gyöngyre talál…

s elrejti szívében a turulmadár…

 

 

- levél, rózsa, fűzfa, parkoló, homok, csont.

 

fehér a gondolat, mint a csont,

homokban egy rózsa szirmot bont…

 

…fűzfa óvja …

 

…ha ráhajol…

 

…levelek közt szűrt fény…

 

…áthatol…

 

…melegség járja át…

 

…a nyárutó…

 

…oltalmazó, örök parkoló…

 

…suhan a napsugár…

 

…felkacag…

 

…rózsavirágban a pillanat…

 

…másodpercnyi szépség, mit elrabolt…

 

…amikor rózsára hullt…és annak árnya volt…

 

 

 

andalító, terv, zavaros, idény, szekér, különös

 

nézd, mennyire fényes a Göncölszekér…!

hűvösebb már az augusztusi éj,

örök halkulásban a tücsök zenél…

…csak néztük fényét…ezüst…és fehér…

 

…s a különös fények

…szívekbe suhantak…

…karma szólt…

…adva jót…

…kertek csendjébe hullt…

…nyárutót…

 

…hol lélek-palotában…

… kél a napsugár…

…hold ezüstjében…

…fürdik a határ…

 

…s zavaros párákat lélegzik a tó…

 

…andalítón ring a hófehér hajó…

 

…csillag hullásának idénye járta…sóhajtott a nyár…az ősz szívébe zárva…

 

 

kócos, türelem, szakadt, homályos, kincs, rét.

 

örökké veled, együtt tarka réten,

örökké csak veled, együtt kéz a kézben.

nem bánt vad vihar majd…nem bánt szembeszél,

csak nézlek és csodállak…s a szem beszél…

 

…mint a fösvény, ki félti talmi kincsét…

…úgy hordozom el…szemed rabbilincsét…

…összetörten és kócosan…

…s ha a szíved már messze van…

 

…várlak……türelem forrásánál várlak…

…nem érdekelnek a szakadt vágyak…

homályos adni akarással…

…sokszor viharverten…

 

…mint haldokló madár…nyújtom a lelkem…

 

 

 

 

 

- fent, lépcső, vezet, harmónia, szakáll, kócos.

 

egyszer megtudjuk majd, mi van fent…

 

…ott lakik-e Isten s ami szent…

 

hord-e szakállat, mint képzelem…

 

…számon tartja-e hogy létezem?

 

hozzá vezetnek-e  ha ott vagyok,

tündérarcú, kócos angyalok?

 

hozzá visz-e minden út,

látja-e a sok háborút?

 

látja-e a harmóniát…

 

…lépcsőházban csókot…

…a csodát odaát…

 

…hittel imádságot s a reményt…

 

látja-e és nyújt-e égi fényt?

 

- zongora, fényes, lakkcipő, ismerős, jobban, szép.

 

lép új cipőben…

… lép egyet a múlt,

hangos koppanása

szép csendekre hullt…

 

…s régi dal kél a  vén zongorán…

 

…dobban a szív…

 

… jobban talán…

 

 

…egy ismerős emlék fátyolába bújt…

 

…fényes lakkcipőben már táncol a múlt…

 

 

 homály, makacs, foglaló, mind, fenséges, palota.

 

villanyt kapcsol az utolsó,

makacs homály, vaksötét.

gyertyaláng idézi,

palotában őrzött fény ízét…

 

…a fenséges csendet, hol sír a nyár…

 

…lomb hullásában… az ősz ránk talál…

 

…és kincs lesz a szó… mit szór a nyárutó…

 

…néma örök télre foglaló…

 

 

 

erdő, fenyves, szúrós, kicsi, élethű, tiszta

 

hallgat az erdő, mesél a rét,

régi dalt dúdol…mi tőled volt szép…

…ahol büszke fenyves hőségben biztonság,

a szúrós tűlevélben, a csendben ott voltál…

 

… s ha tiszta levegőt vitt az erdei szél…

… vitte kicsi titkát, mi rólunk mesél…

… egy élethű álmot, mi suhan nesztelen,

… botlik hiábavaló perceken…

 

…s az út véget ér…

 

 

sebes, eltérő, hányaveti, oldal, eltűnt, trófea

 

hasonló a hasonlót… örök vonzás…

 

nem az eltérőek vonzzák egymást,

akár a tűz sem a vizet…

…vagy eltűnik…

…nagy árat fizet…

…víz trófeája… szürke füst…

hányaveti Hold…színezüst…

sebes vonzásában kélt dagály…

…titkos  erő a Hold túlsó oldalán…

 

hiba, őrző, minden, valaki, nyíló, fénylő

 

átléptem akkor hibán, mindenen,

érintésem hagytam túlvilági,

fénylő kincseken…

 

…elakadt szavam, és nyílt a fényvirág…

 

…megígért nem látott száz csodát…

 

…titkok őrzőjének szent kegyét…

 

…a költő szerelmes ihletét…

 

…hol árnyék s a fény táncra kél…

 

…valaki álmát ki nem remél…

 

…szárnyalásba szédül…

 

…szél szárnyára ül…

 

…szomjazva a szépet, egy dalt fütyül…

 

…tücskök hegedűje komponál…

 

…megrezzen az akkord…s célt talál…

 

 

 

- ármány, bent, menedék, tangó, levél, sóhaj,

 

bent egyszerű minden, az asztalkán levél,

igaz menedéked-otthonnal felér.

szeretnek valahol…várnak rád,

hűséges, szerelmed, szép hazád…

 

..hol tangó sóhajt… vágyért elhalón…az ármány elkerül a tünékeny nyárutón…

 

…s az árnyak táncolnak…int az ág…otthon várnak rád…

 

 

- Vihar, árnyék, ketrec, szörnyeteg, forgó, festői

 

hinni szeretnék…hinni szépben, jóban,

másik életben… múzsát álmodóban,

festői mesében… vihar után,

egy kis házikóban…hol várnak reám…

a ketrecből törtre…ki szabad…

kire Nap sem süt le…de az árnya nagy,

hazátlan hazafi…egy szörnyszülött…

ki tévedésből a Földre költözött…

és szédül a Sors forgószínpadán…

életet álmodik…újat talán…

 

 

 

Könnyű, porcelán, alkony, tűz, faág, képkeret.

 

könnyed a szikra, tűzbe borítja …

szomjazó erdőt…tűnt faág…

porcelán felhő… alkonyi erdő…őrzi a szépet…

…képkeret…

 

Egyszer, kéklő, folyam, társ, bús, szeder.

 

…akkor sokan voltunk, mint szeder a fán…

 

…elhittük hogy szép lesz…egyszer talán…

 

…az ég mindig kéklő…és sohasem bús... mosolyog a Nap is…olyan fénykoszorús…

 

…aztán egyszer eljön a nagy változás…élet folyamában az igazi társ…

 

 

Kéz, élet, bujdosó, korán, zöld, fotel.

 

nem várt vendég… a vén idő.

takarta egy kéz…most itt van ő.

itt volt mindig…bujdosott…

…aztán mégis elkapott…

nem várt vendég…fotelbe ül…

az életről régi dalt hegedül…

zöld szeme fáradt…leragad…

nem keresve a szavakat…

csak beugrott… túl korán…

azután itt hagyott…édes-mostohán…

 

 

 

 

 

Gondolat, habozik, csöndes, égszínkék, elbújik, koraesti

 

az a gondolat!

 

…a koraesti…

 

…amelyik az eget alkonyba festi,

 

háztetők bádogján bújik a kék…

 

…a Nap lemenő…

 

…csöndes, de szép…

 

 

…habozva nyújtja a hajnal kezét…

 

…s már koppan az eső…

 

 

 

Angyal, törékeny, villám, csepp, hajnal, kívánság

 

…akár villám hasított belém,

a perc, életünk delén…

 

…amikor angyal szállt közénk…

 

…törékeny csend volt…imádság…

 

…soha ki nem mondott kívánság…

 

miért nem te? hisz az élet oly’ rövid…

 

miért nem te? hajnaltól hajnalig…

 

mikor az élet cseppenként elfolyik…

 

lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll

 

Korona, palást, sóhaj, árok, csillámpor, tollpihe. <br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

őszbe hajítja a Nap koronáját fénybe száguldó kósza szél. <br>

<br>

 

 

 

fénypalást-fátyol, rebben a távol, égből csillámpor…hűs eső. <br>

<br>

 

 

 

borul az égbolt, sóhajod fényfolt…<br>

<br>

 

 

 

mint tollpihe, árokba hull a szó…<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

 

 

 

Semmilyen, szélfútta, harmatcsepp, komor, víztorony, álom. <br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

…szerelmes harmatcsepp…<br>

<br>

 

 

 

… fenn a szivárványon…<br>

<br>

 

 

 

…holmi díszes ékkő…<br>

<br>

 

 

 

…királylányon…<br>

<br>

 

 

 

… gyönyörűséges volt az álom…<br>

<br>

 

 

 

 

...és ébredés jött…<br>

<br>

 

 

 

…sűrű köd…<br>

<br>

 

 

 

…magányos víztorony…<br>

<br>

 

 

 

…a börtönöd…<br>

<br>

 

 

 

…és komor esteken a csend olyan semmilyen…<br>

<br>

 

 

 

…mikor kel a Nap fel és jár a zeniten?... <br>

<br>

 

 

 

…mikor szélfútta lomb a fénybe rejt…<br>

<br>

 

 

 

…harmat-létet a köd végre elfelejt…?<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

 

 

bíbor,szélcsend,álom,hallgat,remény,levendula<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

levendula-illat lobban a nyárba, <br>

<br>

 

 

szélcsendbe kócolt <br>

<br>

 

 

fény-szerenád…<br>

<br>

 

 

 

alkonyi tájon, <br>

<br>

 

 

hallgat az álom, <br>

<br>

 

 

messzire dobta <br>

<br>

 

 

a szél-fuvolát…<br>

<br>

 

 

 

fény kapujában <br>

<br>

 

 

egy régi dallam <br>

<br>

 

 

öleli lágyan <br>

<br>

 

 

a harmonikát…<br>

<br>

 

 

 

bíborszín árnyak <br>

<br>

 

 

fényt komponálnak…<br>

<br>

 

 

 

…elsuhant akkord sajgón becéz….<br>

<br>

 

 

 

lombkoronába, <br>

<br>

 

 

bújik az árnya…<br>

<br>

 

 

 

… új dalba kezd az utcazenész…<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

 

 

lélegzet, ostrom, vak, szél, tövis, horizont. <br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

álmomban itt voltál egyszer velem, <br>

<br>

 

 

lélegzeted volt a lélegzetem. <br>

<br>

 

 

vak csend honolt…<br>

<br>

 

 

 

…kint fújt a szél…<br>

<br>

 

 

 

ostromolva az üvegtáblát, <br>

<br>

 

 

ki tövisre veti ágyát, <br>

<br>

 

 

néha fél…<br>

<br>

 

 

 

…vak csend honolt, kint fújt a szél…<br>

<br>

 

 

 

…s a messzi horizonton pír sebződött halkan…<br>

<br>

 

 

 

…ezer morajával ébredt fel a hajnal…<br>

<br>

 

 

 

…és csak hullt az eső…és zúgott a szél…<br>

<br>

 

 

 

…enyhet adó zápor, mondd mit ér? <br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

 

 

 

 

Enyhül, lelkes, mosolyog, árad, korai, sokaság<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

estére enyhült a korai nyár, <br>

<br>

 

 

mosolya a Napnak nagy vizekre száll…<br>

<br>

 

 

 

…csend szőkeségébe kócol a kósza szél, <br>

<br>

 

 

és lélektől-lélekig újra fényt ígér…<br>

<br>

 

 

 

hol évek sokasága szívdobbanás, <br>

<br>

 

 

létezésed hinni lelkes látomás…<br>

<br>

 

 

 

esti tüzet nézni, hol érzés árad…<br>

<br>

 

 

 

…nem gondolni arra, a lélek fárad…<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

 

 

 

 

híd, karma, világ, első, oltalom, gyöngy. <br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

keresek egy arcot…szép parázs…<br>

<br>

 

 

jövőtlen önmagam…fényhalász…<br>

<br>

 

 

keresem a hidat…mi messze visz…<br>

<br>

 

 

keresek valami emberit…<br>

<br>

 

 

 

az elsőt keresem…a régi lányt…<br>

<br>

 

 

ki mesékben hitt…gyöngyöt nem talált…<br>

<br>

 

 

és elfolyt az idő… forgott Isten malma…<br>

<br>

 

 

 

…és szaladt a szélben a perc oltalma…<br>

<br>

 

 

…és nyíltak a szívben a hétszínű világok…<br>

<br>

 

 

 

karma börtönében elképzelt hiányok…<br>

<br>

 

 

 

…egy szó, egy hang…<br>

<br>

 

 

 

…fényhalász…<br>

<br>

 

 

 

kelő Napban megtalálsz…<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

 

 

 

 

számtalanszor, adottság, enyhe, mélabús, csönd, pihen<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

számtalanszor hittem, <br>

<br>

 

 

a tűz véget ér, <br>

<br>

 

 

izzó kohóban tört acél, <br>

<br>

 

 

erős lesz és hideg, <br>

<br>

 

 

mert szent a cél. <br>

<br>

 

 

 

ajtón vasalat, <br>

<br>

 

 

hol csönd pihen, <br>

<br>

 

 

zavartalan álmát<br>

<br>

 

 

nem dúlja semmi sem. <br>

<br>

 

 

 

lennék rozsdás láncon <br>

<br>

 

 

mélabús vaslakat, <br>

<br>

 

 

ha adottság az erő, <br>

<br>

 

 

nem nyíló akarat. <br>

<br>

 

 

 

lennék enyhe este, <br>

<br>

 

 

ha az éj bezár, <br>

<br>

 

 

órában az idő…<br>

<br>

 

 

 

…mi körbejár…<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

 Utazás, vándorol, délibáb, forró, korai, nyár<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

valami más ez. <br>

<br>

 

 

utazás. <br>

<br>

 

 

délibáb… és semmi más. <br>

<br>

 

 

nem vetekedett szerelmekkel, <br>

<br>

 

 

a nyárral jött és veled ment el. <br>

<br>

 

 

de vajon földi életében <br>

<br>

 

 

megérdemel-e az ember egy új, <br>

<br>

 

 

misztikus frekvenciát, <br>

<br>

 

 

szerethet-e úgy, hogy nem követ el annyi hibát? <br>

<br>

 

vélt bűneiért eleget<br>

<br>

 

 

vezekelt-e? <br>

<br>

 

 

vagy  korai még a karma terve? <br>

<br>

 

 

ha ajtó nyílik rozsdás zárral, <br>

<br>

 

 

meddig úszunk még az árral? <br>

<br>

 

 

…s a tér-idő kapuja sarkig tárul…<br>

<br>

 

 

 

…a Fény titkokat mind elárul, <br>

<br>

 

 

és a szívével lát az ember…<br>

<br>

 

 

 

…kit a sorsa mellé rendel…<br>

<br>

 

 

 

…igen, így lesz egyszer…<br>

<br>

 

 

 

…a némafilm pereg…<br>

<br>

 

 

 

…áhítva nézzük, mi emberek…<br>

<br>

 

 

 

…mi lett volna…<br>

<br>

 

 

 

… ha fogadjuk a változást…<br>

<br>

 

 

 

…vándor útelágazást…<br>

<br>

 

 

 

…de fáradt vagyok, fáradt vagy…<br>

<br>

 

 

 

…a forró Nap delelőn…<br>

<br>

 

 

 

…hosszú árnyat hagy…<br>

<br>

 

<br>

<br>

 

 

 

 

 

 

 

Szürkeség, kopott, monoton, zajong, párás, erőtlen

 

a mindennapok monotóniájában érzés zajong,

könnycseppnyi pára,mit rejt a falomb,

szürkeségben bágyadt napon,

 

…elkopott szó…

 

…„nagyon-nagyon”…

 

…erőtlen szó…

 

…zöld remény…

 

nyújtsd kezed ma…

 

…te légy a fény!...

 

 

 

 

léha,múlt, gondol, patak, óv, árny.

 

óv az árnyék és bánt a fény…

 

susog a szó …

 

költemény…

 

megérint a gondolat…

 

forróságban hűs patak…

 

hol léha kő a múlt …

 

felszínt fodrozón…

 

Napba kapaszkodna…

 

mint csillanás…

 

furcsa őszutón…

 

 

 

Zúgó, ereszkedik, korai, néz, madár, dalol

 

lassan ereszkedik a távoli ég…

 

…összeér a földdel…

 

…túl korai még!...

 

…szélvihar zúg…

 

…közel  a látóhatár…

 

…dalol a sors, a sebzett madár…

 

…s visszanéz a múltba

 

…hol harmatcseppeken szivárványt komponál a talmi végtelen…

 

 

ballag, mozdulatlan, fürt, rekkenő, zúgás, sejt

 

…fáradtan ballag a vén idő…

 

…hőség tikkasztja…

 

…rekkenő…

 

…aztán megáll…

 

…mozdulatlan…

 

…mint harangzúgás néma pitymallatban…

 

…mint szomjúság…

 

…olthatatlan…

 

…s őszt sejt, hol szőlőfürt zamatában zúg a részeg nyár.

 

 

Pirkadat, üde, harmat, csipog, sugár, fest

 

napsugár fest fényből

izzó tűzmedált,

a pirkadat csak gyöngyöket talál,

üde harmatcseppet

az ébredező kertben

és egy kismadarat

törve, viharverten…

 

…dalt csipog újra…

 

…még egyszer utoljára…

 

…mielőtt a szél a karjába zárja…

 

Ont, párás, elapróz, puhán, toporog, elkél

 

 

puha macskaléptekkel csend oson,

hőségben fuldokló városon,

vitorlát bont a kósza szél,

elkélne ma a szenvedély,

felhőn toporog a napsugár,

szeretni kéne végre már!

börtön a szív, az ész a rács,

illatát ontja még a hárs,

mályvaszín párás fellegek

aprózva a perceket…

 

…szórnak a szívre permetet…

 

hangszerén dalt játszik az utcazenész,

s egy régi napot…felidéz…

 

 

 

 

Hallgatag, csillog, reszket, lágy, bolyong, rezdül

 

csillog ma a Hold, fénylőn hallgatag,

éj bársonyában a csillagok alszanak.

lábujjhelyen bolyong, ne tudja senki sem,

hogy csillagtalan éjben rezdül a szerelem,

lágy lépte varázslat, hol források erednek…

 

…csillagok útján álmukba vezetnek…

 

 

 

 

büszke, hála, rozmaring, feledés, mintha, vékony

 

rozmaringszál, mit rejt a párna,

mintha csodás álom várna,

hol elhisszük  a varázslatot…

 

…s ahol egyszer parázs lakott…

 

perc dörömböl,

perc a büszke,

feledésbe elbetűzve…

 

…rózsaszál…

 

de csupa tüske,

hálás vagy ha eldobod…

 

…ha vékony felhőn átragyog,

 

lehet hogy csak álmodod.

 

 

 

nesz, csillámlik, gubbaszt, lendül, harsan, holnap

 

fülledt párák közt gubbaszt a nyár,

forróság harsan, kék látóhatár.

búzamezők fölé csillámlik az ég,

hullámzó végtelen… oly’ gyönyörű szép…

…hallgat az erdő, alszik a nesz,

az alkony a tájra pecsétet tesz,

őrizve féltőn szűk aranyát,

Naptól csenve a tűz parazsát,

holnapba lendülve úgy adja át,

mint fényből font arany pántlikát.

 

szótlanul, heves, pihen, szüntelen, gubbaszt, gondtalan

 

mellkasomon gubbaszt szüntelen,

egyszer volt, heves érzelem.

szótlanul rám néz, aztán megpihen…

 

…fáradtan továbblép…

 

megy, ha menni kell…

 

…s arra gondol minduntalan, lehetne élni csendben, gondtalan…

 

pillanat, tűnődik, libben, szürkés, lomha, szikra

 

tudom, szürke csendekben itt vagy,

szél libben reggelbe,szikrázón pirkad…

 

 

a nappal lomha óra… akadva jár,

kondul utolsót, s örökre megáll…

 

egy óra, egy perc, tűnődő pillanat….

 

…elszakad, elszalad, itt marad…

 

 

 

 

 

Homályos, akadály, füst, szárnyal, elmerül, tűnődik

 

titkokat rejt a félhomály,

a léleknek nincsen akadály,

nem törődve számtalan árnnyal,

akár a füst, szárnyal,

tűnődik a percen, benne elmerül…

 

…megőrizve titkát…mi lakik legbelül…

 

 Üde, kedv, bátor, türkiz, harsan, szikra

 

ég türkizében harsan a szikra,

régmúlt dalából…

hol közel a távol,

s retteg a bátor…

 

…sóhajra vár…

 

üde a zápor,

szívpalotából ellopott kedvvel,

ébred a reggel…

 

…sajdul a nyár…

 

 Hárs, illatos, fülledt, szivárvány, cseppenként, madár

 

elnyílott már az illatos hárs,

kék madárdalban, tavaszt találsz,

harmatcseppjeiben szivárvány andalog…

 

…hűs éjt ígérnek fülledt nappalok…

 

…s ezüstös fénnyel egy csillag felragyog…

 

 

csöndes, hűs, permetez, félhomály, csillag, mély

 

hűs a világűr. mély az ég.

rongyos felhő úszik, mi… tépve szép…

csöndes bűvöletben kél a félhomály,

csillagok fényéből éjfélt komponál…

harmatot permetez, s a Napba száll,

a horizonton vérző, arany napsugár.

 

 

 

 

szélcsend, olt, ország, hullámzik, kék, irgalom.

 

 

bontja kék haját az égben a nyár,

felhőkben hullámzik játszi’ napsugár.

 

távoli mennyország képe kél,

szélcsendben rezzen … falevél…

 

irgalom a csend most, lángot olt,

alkonyba vörös árnyat old…

 

…áldás hullik… az égre fel,

színezüst a fény…s átölel…

 

 

 

lélegzet, derűs, zafír, dalol, leng, sugárzó

 

volt egyszer a múltban egy lélegző kép…

 

…zafír reménysugár…

 

..mi tőled volt szép…

 

…szél szárnyára írt tűnt rímeket…

 

…dalol és leng …az emlékezet…

 

…játék volt csak…

 

…szívpitvaron…

 

…sorstól ajándék…

 

…úgy akarom!...

 

…köszönöm azt, hogy láttalak…

 

…a derűs fényt …

 

…titkaink ...

 

…áldalak…

 

 

 

pirkadat, sugár, madárdal, foszlány, illatos,üde

 

pirkad. ébred a Nap.

felhőfoszlányon átragyogó fénysugár a szó.

madarak dalába font virágeső gondolni rád.

a varázslat üde csók homlokomon.

igézet illatában pirkad.

kel a Nap.

 

Oldal: kötött szavas 10
Szentkereszti Andrea honlapja - © 2008 - 2024 - szentkeresztiandrea.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat