varázslat, először, gondolat, félek, máz, érintés. 



…kis búvópatak…

…megszűnik…

…eltűnik…

…előtör…



…szeress még!... 

…igazán először!... 

…csendes szép varázslat…

…arcod gondolat…



…érints meg ha félek…

…add az álmodat!... 

.,..lehullt most minden máz…

…páncél, vagy szerep…

…meztelen a szívem…

…csak a tied…



…tenyeredben tartod…

…vigyázz rá…

…nagyon fél…

…őrizd meg!... 



…álmodj még!… 

…álmodlak…

…őrizlek!... 



https://youtu.be/W4S20nzdojU 





titok, különleges, elmondanám, csend, hiányzol, értem



sóhajtás az égbolt. titkát meg nem értem
rejtjelekbe rezdül súlyos földi létem. 
különös hangon szól, és a szívbe tér, 
itt kering a létben, ha a vágy zenél, 
s elbűvölt szavakat hord a szél, 
álom az álommal éjjel összeér. 

a légbe sajdul, és ott rezeg, 
küld nekem sok ezer rejtjelet, 
mit lángra lobbant a képzelet, 
nyakamba csókolja a végzetet. 

…s akkor elmondanám…

de nem mondhatom, 
hogy hiányzol, 
te vagy minden gondolatom, 
a csendek valósága hűs hajnalon, 
a felvirágzó pára tört ablakon…

…egyszer majd talán elmondhatom….

…s ha elfogynak egyszer a nagy szavak, 
elcsitult csodákban alszanak, 
a dallamban dal leszel, ha álmodom…

…azt hiszem egyszer majd elmondhatom…




https://youtu.be/_PKTU1goGxI










édes, múlik, árnyék, suhanás, asszony, göncöl-szekér


ezer fénytől ragyogott a göncöl-szekér, 
ezüst lángját szórta karcsú holdkaréj, 

…hiszem és elhittem, a titkom ma elér…

hozzád száll az érzés, halk suhanás, 
lelkemtől lelkedig……simogatás…

…s a szemedre csókol elvarázsolt álmot, 

borzongató árnyat, mi szerelemtől áldott. 

bűvös ihletet hoz, szédült pillanat, 
s lelkedbe rajzolja szerelmes vágyamat. 

forró csókot vetít, asszonyölelést, 
gyengéd érintést is, soha feledést. 

földi érzést ígér, csak…szívdobbanást…

…el nem múló vágyat…s a nagy zuhanást…

borzongató hitet, ha hajnal pirul, 
amikor az érzés a szívbe simul, 

…amikor a vágy is egy percre csitul…


https://youtu.be/ZBM2NIQ62WU 




 






igen


te tudod. én tudom. 
még mindig? megsúgom. 
álmodsz még? álmodlak. 
vágyódsz rám? vágyódlak. 

elhiszel? elhiszlek. 
elviszel? elviszlek. 
gombolj ki! gombollak. 
gondolsz rám? gondollak. 

érints meg! érintlek. 
érezz meg! érezlek. 
átölelsz? ölellek. 
szeretsz még? szeretlek. 

akarsz még? akarlak. 
reszkető lelkembe takarlak. 
hű leszel? hű leszek. 
tűz leszel? tűz leszek. 

…csodákba megszökve…

… örökre? örökre…




szavak: szeretném, bontott, egyszer, szövöget, palota, pirul, 


szeretnék még egyszer veled szőni álmot, 
csendes, szerény házban, mi szerelemtől áldott. 

szívembe a nyarat, ami szirmot bontott, 
fülembe suttogott,és halk meséket mondott. 

nem kérek tőled most tőled tündérpalotát, 
csak nézz rám sóvárgón, ezt a szép csodát. 

nézd velem az alkonyt, ha az ég elpirul, 
amikor a vágyam karodban csitul. 

…úgy szeretném…




szeretlek:) 


szeretlek téged, mint ártatlan gyermek, 
szeretlek mert az Isten a szívembe rejtett. 

sorsod a sorsom is, és vérem a véred, 
eldobott kövektől, vágytól sebzett lélek, 

…a néma könnyeken túl…

…vagyok tükörképed…

csak nekem rendeltek, a jobbik felemnek, 
szeretlek kedves…

azért, mert szeretlek:) 



másodperc


villanás volt, 
eltörött perc, 
nem ismerlek, 
még nem ismersz. 

gondolat száll, 
csak perc-szilánk, 
szerelem vár, 
talán miránk. 

képzelt remény, 
csak pillanat, 
szívbe hasít, 
és itt marad. 

villanás volt, 
gyönyörű szép, 
valóság ne törje 
sohase szét…

…lángodból varázsolt álmok ízét…

...álmodott csókod ígéret... 

...csak nézem a szád... 

nézem a szád, 

és nem tudok többé 
nem gondolni rád. 

…és álomba hívlak…

…áldalak... 

...álomba hívlak,... 

... vártalak….





mindent semmiért


bárcsak itt maradnál, mint tegnapelőtt! 
mikor csak öleltél, s nem bántuk az időt. 

csak csókoltál forrón, édes pillanat, 
csak csókoltál forrón, és nem voltak szavak. 

érintéseid még a szívembe ringanak, 
elmentél, s az illatod sokáig itt maradt. 

szeretlek, szeretlek, az érzéseidért, 
mert mindent adtál nekem, mindent semmiért. 

eláraszt az érzés, a szívem válaszol, 
simogat a szemed, érint, s átkarol. 

felsóhajt a csended, az árnyékom alatt, 
szó most a lélegzet, az is elakad. 

gomolyognak felém vágyadból örvények, 
szeress, ölelj nagyon! azt hiszem, nem félek. 

csókolj, hallom, érzem, hogy zúg a vér! 
hogy mindent adtál nekem, most a semmiért. 





te


képzelet rágott éles fogával, 
de hűs kezed védőn rám simult. 

sokáig vártad, szűnjön az álom, 
de karodban végre elcsitult. 

itt voltál mindig, a sorsomba írva, 
vad vihar volt csak, mi átvonult. 

halkul a dallam, szívemben halljam, 
fénylett a nyár, de elborult. 

hallgatlak, hallgatsz, a szemembe nézel, 
szívem mit érzel? ezt nem tudom…

 

 

Oldal: vers7
Szentkereszti Andrea honlapja - © 2008 - 2024 - szentkeresztiandrea.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat