vágyakozás ködje még megáll, majd elborít mindent és a tájra száll. a kétség vasökle szíven szorít, szerelmes dallam száll, s nem bátorít. fogva tart a bánat szomorú csöndeknek, tenyeremben tartott szép színes gyöngyöknek,
…őrizlek…
https://youtu.be/oA5rcRGyek4
alkony, hűs, emlék, sajdul, kér, selyme.
emléked felsajdul, látom arcodat, álmot kér ma tőled, vérvörös alkonyat. egyetlen tiszta szót, hangod bársonyát, mi körbelengi újra a hűvös éjszakát. megérint gyengéden hozzám simul selyme, az álmodott ölelés, a vágyakból szőtt kelme…
…úgy szeretném…:)
https://youtu.be/IayPemBLZdk
sóhaj, társ, fehér, néz, hűség, igaz
sóhaj most a csended égő vágy helyett, vártalak, ahogy vártam hófehér ünnepet. megálmodott csókod vágya hozzád fűz még.
…ezer titkos szállal hozzád varrt a hűség…
sosem voltál igaz, a társam nem leszel, csak egy villanás volt, de tudom létezel, nem csitul az érzés, csak a múltba néz…
…és megsimogat újra a szem, a kéz, minden édes ábránd szerelmet idéz, felejteni kell most, és feledni nehéz....
https://youtu.be/V7aLlE1kckE
varázslat, először, gondolat, félek, máz, érintés.
…kis búvópatak…
…megszűnik…
…eltűnik…
…előtör…
…szeress még!...
…igazán először!...
…csendes szép varázslat…
…arcod gondolat…
…érints meg ha félek…
…add az álmodat!...
.,..lehullt most minden máz…
…páncél, vagy szerep…
…meztelen a szívem…
…csak a tied…
…tenyeredben tartod…
…vigyázz rá…
…nagyon fél…
…őrizd meg!...
…álmodj még!…
…álmodlak…
…őrizlek!...
https://youtu.be/W4S20nzdojU
lélek, harc, reszket, lomb, mozdulat, felleg.
lombokon szűrődő őszi napsütés,
borongós fellegek, csendből reszketés.
borzongás az álom, gyúlnak furcsa fények,
tovatűnő nyárban felizzik a lélek…
megőrizné lángját, a sötétséggel harcol,
ábrándos kék égre még egy nevet karcol…
…s búcsút int a nyárnak, fáradt mozdulat, régi dalt dúdol még, mert a dal itt maradt…
https://youtu.be/jvfVYhiCBgk
láng, valahol, lélegzet, erő, gondolat, makacs.
mindig rád gondolok. a gondolat makacs. titkos erő taszít, és a szív szakad.
lángok ölelik át, tűz ég valahol, csak teérted él még, érted zakatol.
a gondolatodból vesz csak lélegzetet, s álmodja milyen az élet veled…
https://youtu.be/J8kmbfNRs2s
rejtelem, kétely, bársony, múlik, zöldellő, zeng.
szíved táján sejlő, kínzó sajdulás, álmaidba kúszó néma suttogás, soha ki nem mondott, szótlan vallomás, érzés szárnyán kétely, nem volt semmi más. hangtálakon támadt rezdülés, a végső, zöldellő villanás, hogy sohasem késő, s ha szerelmet ver még az álmodozó szív, vágyak nélkül élni csended megtanít.
…és csend leszek csendedben…
szív húrja ha zeng, bársony égen csillag, akkor is csak csend.
elérhetetlen, múló rejtelem, s ha szórja furcsa fényét álmatlan éjjelen,
.. sejtjeidbe rezzen ezernyi rejtjelen…
árnyékodban árnyék, megsebzett érzelem, ha néha nagyon fáj is…
…még mindig szép nekem…
https://youtu.be/Of7ItDwWnX4
suttog, képlékeny, míves, formáz, derengés, halk.
képlékeny valóság. elhiszlek, nem hiszlek. formáz míves ábránd. elviszlek, nem viszlek. hajnali derengés, szertefoszló álom érzem halkan rebben és karjaival átfon. búcsúzik könnyezve, reszketőn ölel, és fülembe suttogja, többé már nem jön el.
https://youtu.be/Ad1hhMA6Z3w
lehetetlen, ajtó, felhő, kályha, jég, parázs.
ha látlak még varázslat, és olvad a jég, érzem mit éreztem annyira rég. lehetetlen álom, ajtaja a vágynak, feledésből felhő, de annyira várlak! otthont ad a lélek, mint kályha a parázsnak,
felizzik és lángol…
…ha látlak az varázslat…
https://youtu.be/l087-qrRAmc
eltévedt, váll, illúzió, száll, keserű, vigasz.
maradj még velem! talán ez csak álom, hogy fejem lehajtom a férfias vállon,
…tehozzád száll mindig, minden képzelet, eltévedt gondolat újra elvezet…
…hogy felém nyújtod egyszer, egyszer a kezed…
…keserű köd zokog hajnal-könnyeket, mert árnyékodban árnyék többé nem lehet…
…s ha reggeli harmatba fényből vigasz hullik, csak illúzió maradsz, mi soha el nem múlik…
…de hét lakatra zárom, csak a tied, örökre megőrzöm…a lélegzeted…
törött ábránd. csak csend-szilánk. hittem szerelem vár miránk. lobbanó nyárvég, és tengernyi szépség, elképzelni téged örök szomj és éhség. emléked felizzik, lángok között olvad, soha nem leszel már, nem hoz el a holnap…
…hol valamikor tűz volt, reszketőn elporlad…
hajnalok temetik, el nem feledett, s ha alszik a szív, tudja, egyszer szeretett…
https://youtu.be/WCgJjUPVJzA
zsibong, lepke, kín, szenvedés, édes, kell
zsibong a vágy még, sok ezernyi lepke, édes kín, de őrzöm ábrándokba rejtve.
szenvedésnek árja, könyörtelen este megcsillan, megbűvöl varázslatos leple.
elsodor, lángra gyújt, tiszta szent érzelem, ő kell csak egyedül, egyedül ő nekem:)
https://youtu.be/WiK4zt5UVMI
lehetséges, apróság, hit, csók, velem, fedél
hidd lehetséges, kérlek higgy nekem! veled leszek mindig, át az életen, valóság lesz egyszer az álmodott csók, igazi érintés váltja a szót, megóv az idő majd, mint csendes fedél, apróság lesz csended, csak velem legyél:)
https://youtu.be/rmfwpBF2iwY
fojtogat, dereng, kép, távol, gyöngy, lát.
emléked fojtogat, képed ha feldereng, elnyel a távolság, s a közel már nem lehet. tegnapok gyöngyei, ha újra látlak téged, felragyog az utca, gyúlnak furcsa fények, talmi lánggal lobban még parázsló lélek…
…s betakarja csended, álmok nélkül élek…
https://youtu.be/gFmtpRHjqvY
érint, suttog, erős, siet, szél, romlatlan.
tiszta, ha kell naiv, már régóta a gyengém. romlatlan és édes, de halálos eszmény. néha suttog a szél nem ismert titkokat, elsiet s elhiszem meglátom arcodat, megérint, s felordít valóság szavakat, meghallom, megérzem hoz erős akarat…
..s ha képzelet szárnyán néha érkezel, itt csak az enyém vagy, csak itt létezel…
https://youtu.be/pIvz6WCTnB8
sas, érzés, képzelet, kemény, szerep, hiány
átölel az érzés, már nem szeret, álmodnék még, de többé nincs szerep. eltűnök nyomtalan, nem látszik hiányom, kemény sorsba zárva
…a szerelmed kivárom…
…és sasok szárnyán száll fel bolydult képzelet, álmodik mindent, mindent mi szép lehet, és álmodja veled újra az életet.
https://youtu.be/9cofCYGrJZQ
spenótos tök a vacsora, ha rosszul vagy ez nem csoda, ne kérdezd ez micsoda, a feleség szigora:)
ezért megáll józan eszed, fogadjunk hogy meg nem eszed, ezt főzte a kedves nejed, az asztalfőn vár a helyed. utána várd a csókot, ha megetted már a spenótot:)
gitár, melódia, érzelmek, skála, dúdol, tánc
érzelmek skáláján zeng a húr, felsikolt megint és a csendbe fúl. dúdol egy régi dallamot, furcsa tánc ez,
…szerelmet nem kapott…
…fáj a szív még, nem halott…
gitár sír feledett melódiát, letűnt szerelemnek súgja halk szavát s álmodja újra azt az éjszakát…
https://youtu.be/YToK204N4h8
színes, kapu, drága, érzelem, csipkézett, engem
csipkézett jégvirág, megfagyott érzelem sosem volt az enyém, útjára engedem. vágyak kapujában lobbanás volt, drága, lángra gyújtott engem álmok színes álma…
…a szívemre ölelem, s visszaadom fájva…
https://youtu.be/MtL2xfj0VyE
bizonyság, napok, árnyék, véletlen, hallom, sors.
kódolt bizonyság vagy, tudom létezel, vak véletlen útján egyszer érkezel.
boldogság árnyéka elandalít, és nélküled élni újra megtanít.
szívdobbanás lettél, lettél írott sorsom, …halk rezdülésed ereimben hordom…
s ha elrohannak egyszer a tűnő napok, felidéznek néha, a régi dalok, fájni fog hiányod, a lélek vacog…
…s ha arcod feldereng, a remény ragyog, fényárban az álom, rád gondolok… ..azt hiszem ilyenkor boldog vagyok…
https://youtu.be/UuLyBvg0VL8
remény, fogság, bimbózó, tökéletes, esély, rajong
a tekinteted kérem,rajongón és némán, egy utolsó esélyt, hogy még egyszer nézz rám!
hűséged virágját bimbózva az ég felett,
..a soha el nem múlót, mi mindenütt ott lebeg…
…és fogságba fűz majd, de gyönyörű szép lehet…
…a mosolyodat kérem, egy őszinte szót, mi fülembe suttogja a kimondhatót…
…s álmot is adj még, remény helyett, a tökéletes percnek ígéretet…
vágyakozás ködje még megáll, majd elborít mindent és a tájra száll. a kétség vasökle szíven szorít, szerelmes dallam száll, s nem bátorít. fogva tart a bánat szomorú csöndeknek, tenyeremben tartott szép színes gyöngyöknek,
…őrizlek…
https://youtu.be/oA5rcRGyek4
alkony, hűs, emlék, sajdul, kér, selyme.
emléked felsajdul, látom arcodat, álmot kér ma tőled, vérvörös alkonyat. egyetlen tiszta szót, hangod bársonyát, mi körbelengi újra a hűvös éjszakát. megérint gyengéden hozzám simul selyme, az álmodott ölelés, a vágyakból szőtt kelme…
…úgy szeretném…:)
https://youtu.be/IayPemBLZdk
sóhaj, társ, fehér, néz, hűség, igaz
sóhaj most a csended égő vágy helyett, vártalak, ahogy vártam a hófehér ünnepet. megálmodott csókod vágya hozzád fűz még.
…ezer titkos szállal hozzád varrt a hűség…
sosem voltál igaz, a társam nem leszel, csak egy villanás volt, de tudom létezel,
nem csitul az érzés, csak a múltba néz…
…és megsimogat újra a szem, a kéz, minden édes ábránd szerelmet idéz, felejteni kell most, és feledni nehéz....
sóhajtás az égbolt. titkát meg nem értem rejtjelekbe rezdül, súlyos földi létem. különös hangon szól, és a szívbe tér, itt kering a létben, ha a vágy zenél, s elbűvölt szavakat hord a szél, álom az álommal ma éjjel összeér.
a légbe sajdul, és ott rezeg, küld nekem sok ezer rejtjelet, mit lángra lobbant a képzelet, s nyakamba csókolja a végzetet.
…s akkor elmondanám…
de nem mondhatom, hogy hiányzol, te vagy minden gondolatom, a csendek valósága, hűs hajnalon, a felvirágzó pára tört ablakon…
…egyszer majd talán elmondhatom….
…s ha elfogynak egyszer a nagy szavak, s elcsitult csodákban alszanak, a dallamban dal leszel, ha álmodom…
…azt hiszem egyszer elmondhatom…
https://youtu.be/_PKTU1goGxI
szépség, illet, érez, áhítat, veszély, rózsaszín
felcsillanó szikra. érzed téged illet, rózsaszínű ábránd, csak elképzelt kincsek.
tengernyi sok szépség, talán benned él, de elfáradt a szív már, és nem remél.
tudom ez most ábránd, s az álom nagy veszély, de tehozzád taszít a szenvedély.
…maradj meg ilyennek a kedvemért:)…
csendedben csodállak, néma áhítattal, szemed tükrében a bűvös pillanattal.
és elhiszem neked, mert mindig hinni kell, az vagy kire vártam, létezel:)
https://youtu.be/19UqM2iJvl0 varázslat, először, gondolat, félek, máz, érintés.
még csillog a lélek, édes reményt sejtet, felderengő érzést, mit a szívbe rejtett.
melengető csókod fénysugarát, szemed a szememben, a csendes csodát,
…szenvedélyes vágyak vad viharát…
még csillan a lélek, és tavaszt ígér, nem látott szerelmet mi égig ér,
és borongós reggelen ha kiált a szél, lelkem a lelkedtől hitet remél…
..s felriad megsebzett szívfájdalom, reszketőn átlép a dúlt álmokon…
https://youtu.be/QLGh4MITMlY
vak titok a sorsom, gyöngyök két kezedben, a kezdetektől tied, élek képzeletben. szavad a szavamban, lennék halk dallamod, érints meg ó Uram, ha Te is úgy akarod!
https://youtu.be/s8SkYtX5DIw
megolvadt szivárvány a lélek palettáján. dobbanás a létbe fakult szívek táján. csak egy tompa ütés csontba reccsenő, és tévedt napsugár, tavaszt színlelő. villanás az éjben, talán gyufaláng, fény a sötétségben, szalmaszál.
sóhajtás az égbolt. titkát meg nem értem rejtjelekbe rezdül súlyos földi létem. különös hangon szól, és a szívbe tér, itt kering a létben, ha a vágy zenél, s elbűvölt szavakat hord a szél, álom az álommal éjjel összeér.
a légbe sajdul, és ott rezeg, küld nekem sok ezer rejtjelet, mit lángra lobbant a képzelet, nyakamba csókolja a végzetet.
…s akkor elmondanám…
de nem mondhatom, hogy hiányzol, te vagy minden gondolatom, a csendek valósága hűs hajnalon, a felvirágzó pára tört ablakon…
…egyszer majd talán elmondhatom….
…s ha elfogynak egyszer a nagy szavak, elcsitult csodákban alszanak, a dallamban dal leszel, ha álmodom…
tavasz röppen télben, aranyló napsugár, szíven csókol, s tűnik, a sarkon még meg-megáll. kesztyűs kézzel simít, a kikelet álom, most csak tarka ábránd, de annyira várom:)
sötétben írok most, jó vers lesz? ki tudja, teljesen le van húzva a reluxa. rájöttem nem vagy te eléggé dilis, nem vagy velem édes kompatibilis:) idegesítesz, mint egy lótetű, ne bonyolítsuk, az élet egyszerű. nem leszel többé már az én szimeringem, akkor is feledlek, ha rámegy gatyám, ingem. a volt férjemet hidd el, gyorsan kihevertem, karalábéfőzelék meg ott a fridzsiderben :)
lelkekben kinyíló szép csillagvirág, szívedben, szívemben izzó ikerláng.
csak egy villanás volt,édes pillanat, mikor megérintett hívó halk szavad.
elgondolt ölelés. megperzsel, de gyengéd vágyódtam a csókod, de vágyam is csak emlék.
a nap magasan jár már, fut a délidő, harangszótól rettent álom, eltűnő.
édes, ölel, fény, láng, hiányzol, lélek
hallod most te is az igézet csendet? szeretsz, és szeretlek, átölel a lelked. ne mondj semmit édes, ne írj nekem verset, megérezni téged, csak ennyire tellett. ne félj, szeretlek! csak álmodlak téged, és amikor vágysz rám, engem is eléget. nézd ott a kályhában, hogy lüktet a láng! amikor elhamvad, gondol-e ránk? lesz még lobbanása az izzó parázsnak, lesz-e még tűz, a szép varázslat? lángodban meghalnék újra kicsit én, látod? pislákol még egy kicsi fény.
langyos esti szélben bizsereg a nyár, előtör az érzés, és hozzád taszigál. a szívemben tél van, most nyílt jégvirág, de gondolatodból rajzol új csodát. nyomor a magányom, furcsa életkép, ha látlak elhiszem, a lélek szép. tavaszt őriz védőn, tűnő varázst, és végzetes lángot, fellobbanást.
eddig is telve volt az életem veszéllyel, egy gipszkutya ölelget nem múló szeszéllyel. meghódítottam, és reményt követel, de csak este hatra, mert akkor jöhet el, rózsát is hozott, jó hatalmas nyaláb, az első randevúra már nem jött el a galád:))
csendül, jég, illan, hull, sajog, helyette.
álom csendül vágyak titkos dallamán, szívedtől szívemig nyújtott rózsaszál, gondolj rám, az érzés biztos megtalál.
ablakomon pára, már illan a múlt, könnytelen könnyekbe zokogva fúlt, csended a csendembe sajogva hullt.
reggel szürke köd szállt, borúsan lebegve, nem voltál, s nem leszel, csak magányom helyette. a semmit markolom kezedet keresve.
tegnap fagyos köd volt, reggel jégvirág, ihlette az álom, rajzolt új csodát.
Szavak: hall, làt, fojt, màs, marad, èrzès
az érzés megmaradt, kis búvópatak, megfojt az emléked, feltörnek szavak.
meghallom a szíved sötét éji csendben, szívemben emléked ma még rezdületlen.
csak te vagy nekem, nincsen senki más, a tied most minden szívdobbanás.
hallom a hangodat, szemem téged lát még,
s ha néhanap fájón felidéz az árnyék, rád gondolok akkor, még ne menj el, várj még! …ha tudnám, hogy szeretsz még, én örökké várnék…
hangulat, érzés, elenged, felhő, jégvirág, talmi.
ablakomon pára, fagyott jégvirág, talmi érzés csúfolt múlt a vágy.
fagyott idő volt a szerelem, felhők szárnyán jött, most elengedem. hangulat szállt fájón a domboldalon, álmunkat mától csak én álmodom.
zord, feslett, igaz, nyár, elvisel, láng.
hozzád varrt a sorsom sok ezernyi szállal, de elfeslett már régen a tovatűnő nyárral.
zord magány jön csendben, hiszem hogy elvisel, tudjuk mindketten rég, hogy most már menni kell.
bújik a vágy hozzám, lágyan átölel, a fülembe suttogja, hogy többet nem jön el.
gyertyaláng ég sírva, a könnye viasz, miért fáj annyira most, ha nem volt igaz?
hideg csillanás már,búcsúcsókja nyárnak, bágyadt elnyújtózás, hosszabbak az árnyak. van napsütés még, szikrázik délután, és vágyódom én is egy kortynyi fény után. álom táncol fázón napsütés dallamán, öleli az emlék, hogy nyár volt hajdanán.
Halk, kristály, tűnődik, leheletnyi, nesz, éj
csak halk nesz az éjben, leheletnyi kristály, szirmot bontott pára, a szerelem itt jár. tűnődik „régenvolt” szép szavakon, tűnődik megfakult gondolaton, és messzire rebben fény-szárnyakon.
fátyol, leng, csók, vár, borús, szó.
emléked fátyla, még körbeleng, borús reggeleken úgy cseng a csend! feledtél, csókodat csak elképzelem, hiányzol, te voltál a lélegzetem. hol van édes arcod, és hol van már a szó? csak szép álom voltál, elhalkuló, de magányos éjjelen hoznak borús árnyak. várlak.
Gyöngy, úszik, felhő, sugárzó, ködös, hajnal
az égen felhő úszik, ködös már a hajnal, és sugárzó fények törnek ezer jajjal. szerteszét gurulnak múlt édes gyöngyei, s lassan földre hullnak a tegnap könnyei.
Sűrű, láng, hajnal, távol, fest, opál
láng-ízű hajnal a szívembe mar, opálos ködben halkul a dal, távol a valóság, csendül a fény, álmoknak édes fekvőhelyén. vágyak sűrűjében fest eltűnő képet, megrezzenő árnyat, azt hiszem hogy téged:)
Csillag, kék, kopár, csönd, lopva, oson.
magányos éjjelen csillag oson, átölel a fénye, s én álmodom. ébred régi érzés kék párákba kopva, kopár hajnaloktól egy kis csendet lopva, érintesz, érintlek, álom-ölelés, oly’ messzire mentél, fáj a feledés.
szavak: fátyol, kurta, fonnyad, hűtlen, burok
csak elfonnyadt álom. az árnyéka is kurta, valamikor szép volt, és létemet dúlta. hittem könnyű fátyol, veled szép burok. és nélküled élni többé nem tudok. de illúziók égnek könyörtelen tűzben, lassan elhamvadtak, mert az álom hűtlen.
álomba hívnak még tegnapi vágyak, szeretve kínoznak felejtett árnyak. elmúlik az érzés, megmarad a semmi, a holnapi közöny, egyedül csak ennyi. múlt dallamára néha ver a szív, és szerelem nélkül élni megtanít.
ténfereg az érzés, nem teljesül, egy hajnali órán megsemmisül. álomtalan álom, a szív szendereg, köd ereszkedik, jön a hideg.
Rongy. Céda.Üdv.Piszok.Hófehér.
csak ronggyá vert álmok, és ábránd amely céda, reménység hófehér, de üdvöt is ad néha.
egyszer piszkos vágyat, vad gondolatot, máskor talmi érzést, és csendet adott.
éjfél zongora lila villámlik édes angyalhaj
lila füstben fényes gondolat száll, megcsillanó ezüst angyalhajszál, minden szavad, amit adtál. bús dal sajdul a vén zongorán, s visszahoz az éjfél a tél dallamán. villámlik édes emlékezet, amikor velem vagy, s fogom kezed.
egyetlen pillanat. csak fénylobbanás, a múltat pusztító atomrobbanás. megsemmisülés, mi karodban édes, elmúlik, elhiszem, hogy minden most szép lesz. felkavarsz, égető erdőtüzek, szeretlek, egyedül benned hiszek.
közel, szabad,vigyáz,talál, sugár, érkezik.
közel vagy nagyon, a szív megtalál, hajnalba derengő napsugár a gondolat, a képzelet száll, szabad, vigyázza, őrzi arcodat. álmaidban létezem, érzed egyszer érkezem, leszel mondd a végzetem?:)
ünnep nélküled, a szív zakatol, vágyat és álmot dísz- csomagol. sütemény illata téged felidéz, amikor a lélek még a múltba néz. és gyűlnek sorjában kis csecsebecsék, bárcsak velem lennél, az lenne szép! láthatnám a szemed, kék mint az ég,
beszámolok neked, hallgasd meg ajánlom, utána meg lépek, elhagylak, sajnálom. minden szavad édes, hazug volt, és csip-csup, a gondolkodásmódod , szerintem ezt hagyjuk. nem volt ez egy értelmi vetélkedő, én voltam egyedül reménykedő. hogy a fejed lágya egyszer talán benő, valaki elvisel, lesz olyan nő. de most felderengett hogy ez egy retek, szerintem jobban jársz, jobb lesz, hogyha megyek. elszököm gyorsan, mint lázban a higany, ettől az egésztől az agyam most ki van:)
levegőben vihar. csak légcsavar, a szív eltekergett, már semmi baj:) lélek antennája nem vesz jelet, nem gondolok rád már, mert nem lehet. reszket a vágy még, de túl mobil, szerelmet akarna, mit még kibír:)
Szavak: változatos, megszokás, remek, védelem, konty, páros
mint kontyot a hajtű, csak megszokás, ennyi az egész,még mi lenne más? egyszer szép volt együtt, talán remek, nem mondtam akkor még sohasem nemet, most csak cédulákon adunk jelet, nem túl változatos, unjuk már, lehet:) szokjunk, vagy szökjünk? páros védelem, mit nem adtunk még fel? csak a kényelem.
Szavak: rideg, cinege, csengő, zenekar, bujkál, ezüst
itt a tél, hűs is, nem lesz rideg, ha csodákkal van telve ma is szíved.
hópelyhek ezüstje, szép zivatar, karácsonyi dalt húz a szív-zenekar.
havazik, gyönyörű, bujkál a hold, szívedet szépségbe most csomagold!
csengő dallamára száz cinege táncol, karácsony van újra, és újra elvarázsol:)
gondűző, utazás, manó, gyűlik, égbolt, nyüzsög,
szép meseországba utazás az álom, gondűző manóknak csendes léptét várom. aludj csak kincsem, csillagos csoda ma éjjel az égbolt, mesélek, mint egykor, Istenem de rég volt! hunyd le szép szemed, száz tündér nyüzsög, és álmodj akkor is, ha gyűlik a köd. álom várlak tekintet zöld remény örizlek
tavasz volt akkor. zöld remény, szívedet titkon kértem én, ígérte a szemed, tekintet sóvárgó, álom őrizte meg, arcodat kívánó, és a nyárra ősz jött, már nincs tavasz. vártalak.
Szavak: kell, sóhajtás, vadhajtás, szükség, tenni, bánat
szükségem van rád, nincsen már mit tenni, élni most nem tudok, levegőt sem venni, megöl a bánat, de előre kell menni. egyszervolt szerelem, ennyi volt, csak ennyi.
csak vadhajtás voltál, eltűnő varázslat, nem hittem sohasem, hogy ennyire fájhat. kell az arcod még, sóhajtás a légbe, örökké várok rád, izzó lánggal égve.
a nyári napforduló olyan messze vitt el! még érezlek sokáig, el nem múló hittel. vágyakat szór rám a vén kéjenc hold, de záporos hajnal minden fényt kiolt. emléked még most is szíven talál, csak elképzeltelek, de annyira fáj. megnyugtat a csended, és annyira sért, messze mentél tőlem, és nem tudom miért? vágyakból szőtt kelme, óceánjáró, hozzád visz az álom, a szabadon szálló.
Szavak: perc, èh, bèklyò, àcsorog, szàrny, sànta
súlyos béklyóban szerelem ácsorog, szárnyaszegetten a tegnap még rácsorog. sánta koldus, marja az érintésnek éhe, tekintetet idéz az égboltnak kékje, elhagyják az álmok, a percben lassan égve, gondolat robban most, mennydörgés az égbe, nem jössz hozzám többet, vége van, hát vége.
szavak: szó, távollét, utazás, híd, parancs, kék.
…kínoz a távollét, szíved messzi még…
elérhetetlen messzi kék, ábrándoktól felhős messzi ég. csak álom tehozzád a nagy utazás, illékony vágy, a találkozás. izzó ölelések a szív hídjain, parancsok a szívnek szép vágyaim. szavak szárnyán hozzád a képzelet száll, itt vagy a közelben, még megtalál.
szavak: fàj, ver, dübörgès, lèptek, csend, tovàbb
dübörgés a csended, sír a lélek, arcba ver az érzés, az emléked. hiányod fáj most, még hallom lépted, a szívem meghalt már, mégis élek.
bunyó,léptek,csőd,tűz,váratlan,csend
koppanó léptek, a tűz és a csend, és váratlan árnyék kacagása zeng. csak lebénult lábak, csődölt ideg, torkomon csontos kéz, jeges hideg, küzdelem a létért, szédült bunyó, és ellobban a lélek, a megalkuvó.
Szavak: idő, zűr, kell, tàvolodó, csend, perc
távolodó vágyak, elnyel a csend, tűnő idő húrján elpattanva zeng. elnyel a sötétség, de kell még az a perc, utoljára csókolsz, mint zűrös dalban terc, s eltűnök örökre, csak szívedben lelsz.
februárban adott meg az élet, annyira szeretlek, mint kedvenc fogkefémet. sötét életemben te lettél a fénycső, jó hogy világítasz, mert van itt egy lépcső:) könnyen eltalálok én így a fotelhez, nem kell segítséged, ne nyúlkálj te pervez! tönkreszed megint a frizurám, pofozni meg nagyot tudok ám:) elmondhatsz gyorsan egy végső imát, nem leszek a tied, egy frászkarikát! :)
szeretnék még egyszer veled szőni álmot, csendes, szerény házban, mi szerelemtől áldott.
szívembe a nyarat, ami szirmot bontott, fülembe suttogott,és halk meséket mondott.
nem kérek tőled most tőled tündérpalotát, csak nézz rám sóvárgón, ezt a szép csodát.
nézd velem az alkonyt, ha az ég elpirul, amikor a vágyam karodban csitul.
…úgy szeretném…
döntés, keres, gyermek, hang, levél, àtkarol
akarlak, mint a gyermek álmot keresve, szeretni akarlak, szeretni szeretve, idézem a hangod, még átkarol, messze vagy, de érzem, vársz valahol. döntésed végleges, sír a levél, de szívedben tudom, a végzet zenél.
hópihe , hóember, szánkó , korcsolya , síléc, síbot , . . . csillámpor száll, ezernyi hópihe, . gyorsan menjünk ki, nem tart benn semmi se, . gyere hógolyózzunk, építsünk hóembert, . imádom, imádom a hófehér decembert! . holnapra kellene a sílécem, síbotom, . hova is tehettem? már megint nem tudom. . addig hozd kedvesem a szánkót, korcsolyát, . befagyott a tó is, szerintem csússzuk át! . lámpás, lottó, lajhár, lóverseny, laza, lubickol
sok pénzt nyerni, ez a mottó, lóverseny és ott a lottó. ez a ló ma igen lajhár, rögtön látszott már a startnál, könnyen veszi, hű de laza, üres zsebbel megyek haza. ahogy nézem, nem kell lámpás, hogy nem láttam, milyen csámpás! a győztes fényben lubickol, a pénz meg tőlem eliszkol:)
fény, tűz, vágy, hűség, száll, ékszer.
hűség bilincse, láncol még a vágyam, hűség most a párnám, és hűség az ágyam. ölel gyengéden lángoló gondolat, a felizzó fények, a tűz te vagy. ékszerem e bilincs, hagy szabadon szállnom, amikor nem vagy itt, hozzád visz az álom.
Fog, fél, fal. És azért csak 3, mert ezek többértelmű szavak, így is rögtön van legalább 6
gondolatban a kezed fogom, még érezlek, nem félek tudom. kettőnk között most ott a fal, ha nem omlik le, a szív belehal. mint odvas fog, fáj hogy nem vagy, tűnő reményt rejt a tegnap, a valóság most álmokat fal, mi tegnap dallam,mára csak zaj. te voltál a másik felem, egy nap talán könnyen veszem.
kakadu, tükörfényes, festék, fűszer, varázs, egyszer
tükörfényes giccs már, lekopik a festék, csak negédes álom, arcod is csak emlék. őszbe fordult minden, kakadusárga, nem gondolok rád már, mielőtt fájna. varázs voltál egyszer, fűszere a létnek, sötét lett nélküled „a gyertyák csonkig égnek”.
kereszteshadjárat volt ez, és nem más, egymást ölelve mi csak öltük egymást. sorstól pofon volt e találkozás, nem kellett volna, ez a lidércnyomás. mi maradt belőle?mi volt a jutalék? elrontott életem, az is a maradék. régóta sejtettem, nincsen minden rendben, elment az egésztől most az életkedvem. szerelmünk szép is volt, de ma már csak várrom, mit érzek, nem érzek, szerintem ezt nem tom:) nem voltál kimondott szerencsemalac, mázlim majd akkor lesz, ha nem velem maradsz:)
kedves, némán, hold, puha, valóság, reménytelen,
emléked kedves még, s ha eljön némán, emlék a szemed is, ahogy fájón néz rám. emlék az arcod, a puha kezed, s ha hold elé köd gyülekezett,
..hozzám sodor újra az emlékezet…
álom a valóság, szép végtelen, fáradt a holnap már, reménytelen.
az élet néha azt mondja:sajnálom, „lapát”, de tudod hogy sohasem cserélsz hazát, amikor sárgállik a búzakalász, szívedben mindig hazatalálsz. honvágyat dúdol a magányos holdfény, ezernyi szállal a hazádhoz kötvén. mit érzel? fáj még? komoly fejtörő, de az érzés örök, soha nem tűnő, soha nem gyógyítja a szálló, bús idő. lassan összeroskadsz, minthogy nem szűnő, és meghal a lélek, ez nem feltűnő.
Szavak: színes, madár, hall, akár, csillog, bántó
csillog még az álom, színes madár, felébred az érzés, és messzire száll. vakít a fénye, bántó akár, mégis ugyanúgy szíven talál. hallom csendedben a lét moraját, örökké szeretlek, várlak odaát.
vágyakozás,szomorú,őriz,kétség,szerelem,bánat...
őriz a szerelem, és őriz még a kétség, szomorúság láncol, bezár a sötétség. csak álmot hagytál, ezernyi bánaton át, szédült vágyakozás vad viharát, de magammal viszem a hangulatát.
mázsás csend dübörög, a szívembe lép, emléked fáj még, de gyönyörű kép. kifosztott a hajnal, talmi álmot koldul, odakint mennydörög, vészjóslóan, zordul. régi érzés újra a csendedbe lép, csak egyetlen percem lenne még!
szavak:bér, illúzió, csak, jégvirág, ünnep, lét.
a lét illúzió, benne ünnep voltál, szürke hétköznapba vágyakat rajzoltál. csak álom maradtál. jégvirág, hófehér, csendes szép varázsa egy csodával felér. most fájdalom éget, a szerelemnek bére, mégis híven őrzöm, azt mondom megérte.
játék ez? végtelen nyugalom, örök perc, ébred a bizalom. az élet talán már százszor is megintett, de hiszek most szemednek, igéz a tekintet. fáradt a szívem már, tán’ álomra készül, de régi dalt zeng újra, s a remény is szépül.
Szavak : pörget, kincs, nyüszít, ringat, felejt, ébred.
azt akarom, neked is fájjon. ahogyan engem, szíven találjon, legyen ez az érzés pengeéles szablya, legyen örök éhség, mi gyomrodat marja, NYŰSZÍTS a kíntól, hogy senki meg ne hallja.
legyek rögeszme, mi dúlja álmodat, FELEJThetetlen bűnös gondolat, legyek minden én, az amit nem szabad.
legyek örök ábránd, a csontodba kúszva, a sötét valóság, az is térden csúszva, a sóvárgás legyek részeg hajnalon, amikor szívemet másnak átadom. álomba ÉBREDJ fel, mi tegnapba RINGAT, szerelmen KINCSEIT hord most el kínnak.
PÖRGESSENEK űzött, fáradt tegnapok, és fájjon a holnap is, amikor nem vagyok.
Szavak: nèlkül, hallgat, èg, kell, arc, sikerül.
álom az érzés, a szem, az arc, álom az élet, örökös harc. hallgat a felszín, és hallgat a mély, nem sikerülhet, hogy nélkülem élj. kell még a lángod, lassan elég, sötét az éjjel, fény lenne szép.
megbántott hajnalon a hűség didereg, mit is jelenthettem én neked? emléked füstölög, talán hajnalig, ködökbe tűnő boldog tegnapig, amikor itt voltál, s a mában már nem vagy itt. árnyékod selymesen néha még átölel, de nincsen már jövőnk, vagy soha nem jön el.
csak a csömör gondja, szívemet úgy nyomja! a lélek ha szolga, ez választott sorsa?
létezésbe fúlva, fényét csenddel dúlja, csak újra meg újra.
fojtott ragyogása, a sírját megássa, szürkeségbe tűnik, és kihuny, hogyha tűrik.
kimúlik a lélek, nem égnek a fények, és akkor mit érek?
új:pára, izzik, sötét, alkalom, vásár, ima.
szavak: huppan, fénylik, öreg, álmos, hópihe, karol
elfáradt az álom. néha kicsit fénylik, és a földre huppan, a csillagok értik. csóvát húz az égre, matt ezüstös karcot, vergődik a szív még, de feladta a harcot. lelassul a vágy már, talán kicsit öreg, mint sohasem virágzott, fagyos rózsatövek. nem nyílnak már többé, a tavasz lehet álmos, csak pillantásod kérik, az igézően átkost. de már csak a hó hull. vigasz-szép hópihe, miért virágozzon, ha nem várja senki se?
féltelek. tejfehér jégen rianás robban, elveszítelek. mi fájhat jobban? visz az idő, s a remény naiv, reszket a szívem. tán’ bele is hal így. hazug a jövő, talmi ígéret, már lehetetlen elérni téged. őröl esztelen kivagyiság, de hiszem, és elviszem a hangulatát. új: ítélet, groteszk, izzik, mályva, lépés, őrizd.
Új szavak : hallgass,hamisan,szállás,mesék,feledés, kár hallgasd még kedves! hogy ver a szív! kalandba, mesébe, messzire hív. hamisan szól már a régi dallamon, álmodlak még mindig, mint azon a hajnalon. de messze a part, s a partra-szállás, feledés sodor el, és nincs megállás. veszteség talán. annyira fáj. szerettelek, ez igazi kár.
Új szavak: puszta, forgács, alvad, selyem, vérzik, ábránd
mosolyod lassan a szívemre alvad, néha még reszket, bele nem halhat, annyira fáj. felszakad, vérzik, szép selyem ábránd, csend betakarja, de nem viszi el. az érzés csak forgács, csattanó korbács szakítja álmom, feledni kell.
új szavak: szél, hív, jövő, gond, tiszta lap, esély.
adott szavak:legjobb,akarod,kép,komoly,messze,sugallat,nagyra
komoly sugallat, messze hívhatod, amikor te is úgy akarod. csak szerelmes ábránd, nagyra tarthatod, a legjobb, szent érzés, amikor te is úgy akarod.
új szavak: talál,ész, láng, elfed,végzet, tenger.
dermed,alak,pajkos,őszinte,szalad,visszanéz,
dermedt közönybe olvadt az alakod, őszinte érzés. mennyit ér? megtudod. pillanat játszott, pajkosan szaladt, még visszanéz néha, de nincsenek szavak.
új szavak:visszajön, keres, bánat,gondolat, könny, magány.
emléked visszajön, nem ereszt az álom, éber éjszakában a jöttödet várom. hozzád visz az éjjel, minden gondolat, de nem láthatom már szeretett arcodat, a csend vigyázza csak örök magányomat. arcomon lecsordul bizonytalan könny, mi lesz velem édes, ha álom se jön?
remek,rendszer,retek,remeg,remete,szende
ez nem lesz versem remeke, csak fiókomban remete, a fészbukra mehet-e, vagy túlzottan retek-e? de nem nézi a fene se.
lehet kicsit szende, és túl pihent elme, de bitang jó, ejnye:)
néha talán remeg, de egyszerűen remek, ki olvassa tán’ nevet. s engem szívből szeret.
szivárvány szárnyain ringat most a szerelem. a legszebb színe vagy te, talán képzelem. valahol tűz ég, halkan lobog, emléked érint, a szív úgy dobog! játék volt csak, hagyj még játszanom! s álmodat tovább álmodom.
szavak: igaz, fátyol, lélegzet, idő, emlék, pillanat.
mennyire szeretlek! drága kép nekem, amikor lélegzeted volt a lélegzetem, de ölelésed többé, már nem érezhetem. és nem leszel sohasem a szép végzetem. emléked elrejti most az idő-fátyol, messze mentél tőlem, de soha nem vagy távol, zakatol a szív még, a csend betakar, ápol, örökké akarlak, lehetsz te most bárhol. igaz volt a perc, a pillanat, és álmodom újra az álmodat, vártalak.
fényképed csak emlék. bús nosztalgia. miért kell a szívnek mindent hallania? miért nem visz el tőlem már a feledés, miért fut át rajtam a szerelmes remegés? tudom sorsom voltál,a csillagokba írva, jöttödet misztikus csend-horoszkóp hívta. csak egy fénykép. s a szív visszatekint, és szerelmes újra. megint, megint.
új szavak: létkérdés, elhivatott, lágy, szabdal, öröm, lehel
szeretlek. ez már létkérdés. felszabdal, megöl, de szép érzés. oly’ drága szent, és elhivatott, talán mindent, és semmit adott. lágy ölelés, és szorító árnyak, minden egyszerre, az öröm, a bánat. megvadult álmok, képzelet, álmodott csók, csak szép lehet.
adott szavak:hold, virág, naplemente, kérdés, bizalom, szél.
amikor a nap a vízhez ér, hallom sistergését, mit beszél. csodás naplemente, s halk imák, gondolatra szórnak patinát. teérted sikolt, ha kél a hold, régen elfeledtem, bármi volt. az éjben ragyog némán a fény-virág, minden elcsendesül, a szív kiált, mint azon az édes hajnalon, amikor felébredt bennem a bizalom. ezer kérdés ébredt, de vitte szél, s én hallgatom a csendben, ha a szív mesél.
szavak: tűz, csend, jó, alkony, érzés, sértett.
alkonyi csendben, várlak. téged megidézve elhoznak az árnyak. jó érzés ez, hidd el, néha kicsit sértett, de az álmok szárnyán minden újra szép lesz.
furcsa történet. csak rossz szokás, szeretni örök megalkuvás. érzés, és szépség, a kétség örök, te is tudod, már nem jövök. álom az egyetlen, mi hozzád vezet, csak az árnyék súgja neved, de nem fogom meg többé kezed. nem csókolt csók. becsap kínja de sosem voltál sorsba írva. magasan élsz, el nem érlek,
de szeretlek és nem ítéllek. el sem kezdődött, ennyi a történet, nem adott meg soha, egy percre az élet.
megadott szavak:szokás, magas, becsap, egyetlen, szépség, csók, történet. szavak: igaz, fátyol, lélegzet, idő, emlék, pillanat.
mennyire szeretlek! drága kép nekem, amikor lélegzeted volt a lélegzetem, de ölelésed többé, már nem érezhetem. és nem leszel sohasem a szép végzetem. emléked elrejti most az idő-fátyol, messze mentél tőlem, de soha nem vagy távol, zakatol a szív még, a csend betakar, ápol, örökké akarlak, lehetsz te most bárhol. igaz volt a perc, a pillanat, és álmodom újra az álmodat, vártalak.
fényképed csak emlék. bús nosztalgia. miért kell a szívnek mindent hallania? miért nem visz el tőlem már a feledés, miért fut át rajtam a szerelmes remegés? tudom sorsom voltál,a csillagokba írva, jöttödet misztikus csend-horoszkóp hívta. csak egy fénykép. s a szív visszatekint, és szerelmes újra. megint, megint.
új szavak: létkérdés, elhivatott, lágy, szabdal, öröm, lehel
szeretlek. ez már létkérdés. felszabdal, megöl, de szép érzés. oly’ drága szent, és elhivatott, talán mindent, és semmit adott. lágy ölelés, és szorító árnyak, minden egyszerre, az öröm, a bánat. megvadult álmok, képzelet, álmodott csók, csak szép lehet.
szavak: igaz, fátyol, lélegzet, idő, emlék, pillanat.
mennyire szeretlek! drága kép nekem, amikor lélegzeted volt a lélegzetem, de ölelésed többé, már nem érezhetem. és nem leszel sohasem a szép végzetem. emléked elrejti most az idő-fátyol, messze mentél tőlem, de soha nem vagy távol, zakatol a szív még, a csend betakar, ápol, örökké akarlak, lehetsz te most bárhol. igaz volt a perc, a pillanat, és álmodom újra az álmodat, vártalak.
fényképed csak emlék. bús nosztalgia. miért kell a szívnek mindent hallania? miért nem visz el tőlem már a feledés, miért fut át rajtam a szerelmes remegés? tudom sorsom voltál,a csillagokba írva, jöttödet misztikus csend-horoszkóp hívta. csak egy fénykép. s a szív visszatekint, és szerelmes újra. megint, megint.
új szavak: létkérdés, elhivatott, lágy, szabdal, öröm, lehel
szeretlek. ez már létkérdés. felszabdal, megöl, de szép érzés. oly’ drága szent, és elhivatott, talán mindent, és semmit adott. lágy ölelés, és szorító árnyak, minden egyszerre, az öröm, a bánat. megvadult álmok, képzelet, álmodott csók, csak szép lehet.
megadott szavak:szokás, magas, becsap, egyetlen, szépség, csók, történet.
furcsa történet. csak rossz szokás, szeretni örök megalkuvás. érzés, szépség, a kétség örök, te is tudod, már nem jövök. álom az egyetlen, mi hozzád vezet, csak az árnyék súgja neved, de nem fogom már többé kezed. nem csókolt csók. becsap kínja, sosem voltál a sorsba írva. magasan élsz, el nem érlek, de szeretlek és nem ítéllek. el sem kezdődött, ennyi a történet, nem adott meg soha, egy percre az élet.
kristály vagy cserép? elég egy mozdulat, darabokra hullik, és a szív megszakad. a gondolatod már nem kielégülés, ennyi maradt csak, köznapi rettegés. párhuzamos érzés, rejtjeles érzelem, talán megtalállak, ha eljön a végtelen.
falevél, hópehely, tiszta lap, igézet, mosoly, hír.
falevél hullt, most hópehely, valaki vigyen már innen el! valamikor bírtalak, de elfogyott a tiszta lap. igézet volt mosolyod, hol hagytad el? nem tudod. valaki egyszer majd kibír, én most lépek, ez a hír.
új: karát, maradék, kenyértörés, hajléktalan, utcai lámpa, borostyán
hajléktalan a szív, ellobbant a lángja, csak egy fényét veszített utcai lámpa. fénye borostyán volt valamikor régen, talán túlragyogta a csillagot az égen. színarany volt, érték, már nincsen karátja, a sötétség egyetlen igaz barátja. lángja nem melegít, közöttünk szakadék. kenyértörés volt, s tied a maradék:)
csak fénytörés voltál a domboldalon, most szívdobbanásomtól neved megtanulom. hullámzás voltál a csendes vízen, talán hiányoztál. most elhiszem. sirály szállt keresztül a felhőtlen égen, úgy éreztem akkor, már vártalak régen. aztán hangzavar jött és számtalan affér, de hatalmas a szívem, talán még ez elfér:)
Új: föld,bolond,dal,zenit,csapás,tüzed,asszony
szerelmünk zenitjén jártak már a vágyak, lángolt horizontja csendesen a tájnak, csendes hamvadásban a sebek még fájnak, magányos éjeken, álmokat ha látnak.
asszonyi szívekben egy örökös dal van, tüzed eléget, többet meg ne halljam. mert bolond a szív, hogyha még remél, csapás vagyok, és most elmegyek én.
rapszodikus érzés. harmatos és friss, olykor nagyon kedves, tán’ kedvesebb nincs. van hogy lelkes, simul, olyan szerény, vagy feledésre szólít, pedáns, kemény.
bordó, fekete, vörös, él, tompa, víg
tompa fájdalom most a fekete éj, vörös pirkadatban tenélküled él. bordó fényét hinti, és rád gondolok, hiányzol, szeretlek, ez nem nagy titok. szomorú a reggel, és nem lesz soha víg, álom maradtál, mi messzire hív.
Szerény,alázat,mélabú,nem fél,örökzöld,tekintet
örökzöld nyár, mélabús tekintet, ne nézz így rám! a szerelem megintett, kérő szép szemed most csak fájó alázat, hiszem, hogy Isten ma meghallja imámat, s nekem ad, szeretlek ne félj! nagy kérés ez tudom, de mégis szerény.
rideg,csontos,repesz,napálló,színorgia,művi,szedő
ősz
csontos és rideg. eléggé művi. véres nyársra szívem még gőgösen tűzi. lábam elé szór szép színorgiát, hideg szél fúj el láng- éjszakát, jeges csókjához kell már nagykabát.
álmot szedő szíve régen megfakult, nem volt túl napálló, és sárgul a múlt. csak emlék a nyár, tán’ tavasz se lesz, robban az ősz, mint gránát-repesz.
illem,kőszív,közvetlen,hámoz,létra,mulat,szürke
kőszív. nem lágyítja meg semmilyen szerelem, csak a szürke ész. és mattot ad most is az értelem. magasan él. nem éri fel már semmilyen létra, fent hideg van, és legtöbbször a tiszta szív ritka. rengeteg sznob máz, mit az élet hámoz, csak légüres teret, csak semmit talál most. emlékszik még régről mit diktál az illem, de mögötte semmir érzelem nincsen. együtt dobog, derül, közvetlen az ésszel, minden rendben, semmi, csak az érzés vész el.
s néha a vágyak hallatják hangjukat, a kőszív csak mosolyog. tudja meg nem szakad.
az időóceán végleg elnyel, dobog a szív még, és megint nem nyer. katapultál a zuhanó lélek, de még látszanak a robbanó fények. megriadt vágyat a szél üti szíven, titkát szorítja tűnt genezisben. markoló karmával a szívbe vájna, de erőtlen ujja engedi már.
mit magammal hoztam, most kipakolom, ami felesleges, azt hátrahagyom. ezüstpapírban néhány tanács, porcukorral megszórt feloldozás. szép szalaggal kötve egy vallomás, ez is felesleges, mi lenne más?
díszdobozban vágyak, vagy gondolat, csomagolva őriz nagy titkokat. fájni fog ha nem lesz, ezt beismerem, nélküle nem tudom, mi lesz velem? alapos leltár ez, nem álmodom, eldobtam mi fontos? még nem tudhatom.
lassan megbékélek. békülékeny bennem, s ég a lélek. fejem lehajtom és álmodom, hogy átölelsz, karod a vállamon, úgy mint azon a szép napon, mikor megcsókoltál egy padon. édes csókod volt a pihenő, zajos létemet átütő, ketten együtt voltunk tán’ ezeregy napja, azóta nekem ez a szerelmesek padja.
őszinte, esti fény,fátyol,hazajár,hátul,kemence,megint
őszinte vágy. hozzám hazajár. elveszített érzés, talán visszavár. könnyű fátyol lebben, fáj az esti fény, ölelj át még egyszer, szeress kicsikém! árnyékod jár hátul, a karodba űz, fehér lánggal lángol most e talmi tűz. melegíti szívem, szíved a kemence, csak szeretni akar, szeretni szeretve.
Új szavak: fejmosás, formás,karmol,karperec,szenvedély, rugó, haj, szalma.
lebilincselő. szenvedély-karperec, hogyha forr az érzés, karmol ha szeretsz. mikor átölelnéd formás testemet, szomjadat oltanád, de forrás nem lehet. érintésed őrzi egy szalmazsák, egyetlen varázsos éjszakát, mikor az enyém volt az arcod, a hajad, fülembe suttogott szerelmes szavad. túlhúzott órarugó, a szélben zúgva megáll, szeretlek. mióta már! az élettől fricska. kapott fejmosás. nem szeretett így még, soha senki más.
Új szavak : hatástalan, híd, kelepce, szédítő,számtalan,sodrás
szédítő mélység. ott a híd felette, egyszer átjutsz rajta, talán nem kelepce. őrült sodrásban fut a mély, fogd meg a kezem, és ne félj! veszély az élet. számtalan, és nem véd meg semmi, az ész hatástalan.
hős nem leszek sohasem. csak szívemet követem. talpra állok, s ezerszer elbukom. ilyen vagyok. hogy miért nem tudom. a szerelem bennem halkan szendereg, szerethetnék forrón, de most már nem merek. meglehet a szívem nagyon békülékeny, az igazi érzés csalódik, tűnékeny.
kaland. szépnek látszó. csak vers, szívvel játszó. felver, mint szomszédból a kutyaugatás, csak írt szó, mi lenne más? lélekből metszett kis kóstoló, néha fel is ragyog oly’ megható! feldúlt sokszor, de mindig békülékeny, és árnyékként rohan ott a felhő-képen, az égen szárnyal, vagy lent hever, csak egy álom. akkor ki nyer?
