Nem tudhatom


Vágyakból sző hálót
egy pók körém,
szerelem fátyolában,
ott ülök én.
Magam vagyok,
a szó, 
a titok.
Mennyire szeretlek!
Ezt nem tudhatod.

Szeretem benned,
ha megcsillan az ember,
akit Sorsom küldött,
de szeretni nem mer.
Szeretem a szemed,
színtiszta figyelem,
csordultig a szívem,
azt hiszem, szerelem.
Szeretem az arcod,
akkor is ha fáradt,
szembejön és biccent,
rám köszön a Bánat.

Árnyakból sző hálót
egy pók körém,
a kör közepén ott ülök én.
Ölel az éjszaka
csillag-zenén,
lebegő fátyol ma a remény.
Dúdol a csend,
ringat az éj,
aludj csak kincsem, 
itt vagyok ne félj!
Rólad álmodom
e fáradt napon,
gondolsz-e rám?
Ezt nem tudhatom.





percben a csend

szeretlek a szóban,
szeretlek a csendben,
szeretlek minden 
egyszerű percben.
mint szú a fában 
hangtalan percen,
szeretlek némán
és viharverten.

lennék az álmod,
a halk sugallat,
arcodat érintő szél,
fuvallat.
lennék a fény,
ébredés,
az ősszel derengő,
fáradt napsütés.

végzeted lehetnék,
halálos ítélet,
a csábító és kacér,
könnyelmű ígéret.
de senkid sem vagyok.

ha halkan felragyog
percben a csend,
csendben a perc,
didergő angyalok
súgják neved,
az érzést,
és elhiszem, 
hogy jó lesz veled.

szeretlek téged.
holdfényben,
vágyban.
szeretlek téged
minden kis hibádban.

eltűnődöm kezeden,
a kígyózó kis éren
de szerelmed nem kérem.
szeretlek téged.
maradjon álom
amit érzek,
magamba zárom.



lennék neked

úgy lennék neked,
szerelem tengerébe
fulladnék veled.
lennék a vágy,
ha melléd bújik,
szerelmes ölelés,
mi el nem múlik.
lennék a fény,
ha olvasol,
a nagy kaland
valahol.
lennék a tied,
a hajnalra ha ráfon
az elnémulás,
a könnyű álom.
úgy lennék neked!
de mit teremt?
költőnek érzés.
mondd mit jelent?







Egyetlen


Amikor az Isten
a szívembe rejtett,
nekem adott téged,
talán ott felejtett.
Te voltál a furcsa,
különös szellő,
az esőt adó,
súlyos, szürke felhő,
az érzés,
szívdobbanás,
a tűz,
végzetes lobbanás.
Ha elmondhatnám!
Ha megálmodnám!
Mit tegyek?
Az nem lehet,
hogy elveszítselek.
Ugye itt maradsz?
Egyetlen.
Isten a szívemben rejtett el.




csillagpor

...egy csillag az éghez ért...

messzi galaxisnak
volt a legszebb fénye,
álomvilágnak a különös lénye,
az imbolygó csillag,
ha körbelengte pára,
a valóságnak néma,
talmi alkotása.
eleget ragyogott
a végtelen égben,
sohasem létezett,
vagy már megszűnt régen,
felizzott és eltűnt,
csak egy lobbanás
utoljára szép,
fényes robbanás.
egy csillag az éghez ért.
elégett semmiért.
aztán földre hullott
némán, eltiportan,
talán egy bakancson
ott van lent a porban.







múlik a nyár 

 

múlik a nyár maradatlan,
fecskék gyűlnek az ég kapuján.
alkonyi dallam zsong a határban,
lomb suhan át a vágy teraszán.

ömlik a zápor már szakadatlan,
búcsúzom tőled, hervad a nyár.
halkul lassan a nyár menüettje,
de rabul ejtett a kék aurád.

sötét az éjjel, égi tüzében,
ébred a szívem, lobban a nyár.
engedem kezed, e nyár avatatlan,
nem tudja senki, hogy mennyire fáj.

nélküled élek, így akaratlan,
szivárványt táncolt, most múlik a nyár.
jéghideg árnyak sorra zenélnek,
vártalak édes a szív tavaszán.

lángol a szívem, így tagadatlan,
árny suhan át a hold derekán.
fekete varjak zajongva gyűlnek,
mennyire kár, hogy múlik a nyár!

simogat szellő, sötét a felhő,
nyugszik a lelkem az ősz vigaszán.
parázsló érzés szunnyad az éjben,
csendes a lelkem, úgy igazán.

szeretni kell még, de már csak emlék,
arcodat őrzöm, semmi se vár.
eljön a tél is, megfagy a szívem,
de jövőre újra eljön a nyár.







szerelem mit akarsz? 

 

szeretnék örökké
a tied lenni,
szíved dobbanásán 
egyszer megpihenni.

beléd fulladni,
hogyha meghalok,
sosemvolt szerelem,
felragyog.

szikra vagy
énbennem 
legbelül,
az élet felgyújt és
elkerül.

megperzsel,
eléget,
gondolat,
szeretni akarlak,
nem szabad.

elcsitul,
fellobban,
elszalad.
elkapom,
ölelem,
elszakad.

enyém vagy,
úgy érzem
legbelül.
ég és fáj,
azt hiszem
csendesül.

hazudhatsz,
elhiszem,
feladom.
legyőzöm,
megőrzöm,
akarom.

eldobom,
meglelem,
érzelem.
képtelen életem
fércelem.

érintlek,
talán csak képzelem.
mi ez az érzés?
ó, Istenem!

sérültem,
szédültem,
sebeztem.
mosolyod soha nem felejtem.

álmodban egyszer
eljövök,
magasba viszlek,
de szédülök.

meggyújtasz,
elégetsz,
felkavarsz, 
szerelem,
mondd tőlem mit akarsz?




Álmom lehetnél 

Akarsz-e álmodni?
Mondd el nekem!
Titkom lehetnél,
Képzeletem.
Álmodjunk együtt,
A szó elfogyott,
Szerelmet, 
Vágyat mind ellopott.
Mióta vártalak,
Rég volt, de rég!
Most fekete, komor,
Szürke az ég.
Álom ölel halkan
Bús éjszakát,
Szívemben hagyja
Könnyű lábnyomát.
Álommal játszom,
Már álomnak látszom,
Sodor a szél,
Képzelet,
Magammal viszem,
A képedet.
Villámlás a perc. 
Pillanat,
Megragadom,
És itt marad.
Tér és idő
Szétszakad,
Iszom szavad.
Álmom lehetnél,
Áldalak,
Álmod lehetnék,
Vártalak.
Álmodjuk azt hogy,
Nem álmodunk
Álmom az álomban,
Itt maradunk.
Álmodjuk azt,
Hogy nem ébredünk,
Akkor és ott
Együtt leszünk.
Eljön a nap, hogy
Nem álmodunk,
Halkan és csendben, 
Elhervadunk.
Gondolsz majd rám?
Szikra ha gyúl?
Álmodunk akkor?
A csenden túl.

Tündér az anyukám


Tündér lakik nálunk,
Heted-hét határban,
Mert palotánk nincsen,
A szomszéd szobában.
Kisujjában minden varázstudomány,
Régóta sejtem én,
Tündér az anyukám.
Mindenre gyógyír gyengéd puszija,
Könnyeim szárítja kedves mosolya.
Tündér-varázspor
Sütin a porcukor,
Ott terem, ha hívom
Mindig,
És bármikor.
Tündérszárnya rebben,
Hogyha rám nevet,
Tündér az anyukám!
Mert más mi lehet?
Földre szállt angyal,
Nem tudom,
De sejtem,
Elárulom neked,
Van egy titkos tervem.
Szófogadó leszek,
Ahogy a mesében,
Jó tanuló, kedves,
Egész álló évben.
Sok mindent adhatnék,
Mit elbír a képzelet,
A legszebbet adom.
Gyermeki szeretet.
Bárcsak mesélhetne neked
E szál virág,
Hogy szívemben építek tündérpalotát!




Virágok sírnak

Virágok nyílnak,
Harmatot sírnak,
Itt voltak,
Látták titkát a sírnak.
Arcot őriz csendben,
A lehullott lepel.
Halottat nem takar,
Lenn a porban hever.
Feltámadott Jézus.
Szíveddel láss!
Érted?
Feltámadott, él.
Egyszer meghalt érted.
Virágok nyílnak,
Többé nem sírnak,
Itt voltak, és látták,
A titkát a sírnak.
Érezd a virágok illatát,
Ők látták a bűvös éjszakát.
Halld meg hát Jézus halk szavát,
Az Életnek gyengéd dallamát!
Látod?
Tavasz van.
Megújulás.
Titok az élet.
Múló varázs.
Tavasz van újra.
Feltámadás.







Testbe zárva

Felsikolt a csend.
Néma.
Komor.
Elborít a kín.
A nyomor.
Magányos,
Fáradt éjszakába,
Vergődöm,
Roncs testbe zárva.
Ha szeretnél, 
Talán könnyebb volna.
Csended elérne, 
Átkarolna,
Fájdalmon,
Csenden áthatolna,
Áldanálak haldokolva.
Azt mondják bűnös.
Gyarló ember.
Ok nélkül Isten nem ver.
Bűn fertőzte,
Nem kevés.
Elérte a büntetés.
Démon üvölt.
Arcán vigyor.
Itt van hát
A méltó szigor.
Hát Uram irgalmazz!
Lásd a mély sebet!
A sors tévedett.
Csendben eltávozom.
Uram elkárhozom?
Kereszted súlyát
Tőled átveszem,
Uram Irgalmazz!
Bocsáss meg nekem!







Üvölts barom

Üvölts!
Ne halld meg,
Ott a lánc,
Lépted nehéz,
Medvetánc.
Dróton rángatnak,
Bábu vagy.
Jó, hogy most nem látod önmagad.
Üvölts!
Legalább felkiálts!
Fejedből néhanap hogy kiláss.
Hallod drágám
Hogy dumálnak?
Manipulálnak.
Hazugság özönlik,
Eltakar.
Mi lesz, ha a macska elkapar?
Üvölts, és táncolj!
De jól vigyázz!
Nehogy még valamit elhibázz.
Okosnak látszol,
De magad ellen játszol,
Jó neked.
Igazság a hazug?
Elveted.
Hiszed egy napon,
A mennybe jutsz,
Hibádból egyszer sem tanulsz.
Zavar az akad itt, nem kevés,
Több ez, mint egyszerű tévedés.
Ébredj fel, bábu vagy!
Semmi gáz,
Kemény a bilincs,
Ott a lánc.
Ébredj,
Hazugság eltakar.
Üvölts barom!
Semmi baj.
Ugrálj és táncolj!
Húz a lánc.
Életed nem más,
Medvetánc.








 



Nem a tied

Kölcsön volt a lelkem,
nem a tied,
zálogba nem adtad oda szíved.
Azt hitted bár,
hogy neked ez jár,
de ősz lett a nyár.
Nyújtottam szívem,
szerelmesen,
most könnyesen, csalódva, 
visszaveszem.
Tenyérben reszkető 
rab madár,
megriad egyszer,
tőled messze száll.
Hol van a nyár?
Másfelé tartunk,
más az utunk.
Az életen túl,
mondd találkozunk?
Tied volt a lelkem.
Eldobtad. 
Hagyom.
Nem volt becses érték,
látványos vagyon,
mégis szegény lettél.
Nagyon.





Harapós kutya

Nem vagyok túl szelíd eb,
akad nálam szelídebb.
Itt a kertben nagy a szigor,
képemen ez nem egy vigyor.
Tyúkot jöttél hajszolni?
Körbe fognak rajzolni.
Almát jöttél, terményt lopni?
Majd a falról fogsz lekopni.
Meglehet, hogy elvérzel,
mi lesz veled fél kézzel?
Széjjeltéplek, nekem hidd el,
mindenkit a mentő vitt el.
Gyorsan futok, jó ezt tudni,
nem éri meg az a krumpli.
Jobban jársz, ha kinn maradsz,
és azonnal elszaladsz:)












Láss engem

Vagyok, aki vagyok.
Talán nagyon szegény,
lehetek gazdag,
törékeny, vagy kemény.
Akit látni akarsz,
szemedben az vagyok,
amit nekem adtál,
pontosan azt kapod.
Lehetek a forró,
mint a jégcsap hideg,
simulékony, kedves,
szívtelen, és rideg.
Lehetek fehér,
mely vörösbe omlott,
lehetek ártatlan,
és lehetek romlott.
Démon is lehetek,
aki pénzhez szokott,
elpiruló kislány,
vagy egy feslett kokott.
Te teremtesz engem,
illúziót, képet,
lehet,
hogy a szíved téved.
Félek,
hogy nem érted.








kék és sárga

Mag volt,
hazátlan,
vitte a szél,
otthona így lett,
a betonszegély.
Virágba hívták
szédült reggelek,
sokszor megtaposták
őt az emberek.
Porba dőlt százszor,
de talpra állt,
otthona itt volt,
jobbat nem talált.
Mag többé tudta,
már nem lehet,
gyökere itt van,
el nem mehet.
Szolid, szerény,
de ő a remény.
Kék és sárga,
árvácska,
árva,
gyökerét vesztve,
most szürke a járda.
Letépve alszik,
a Bibliában.











Szeretet Hivatal

Házikó a szívem,
Rá van írva:anya,
Tetejében ragyog,
A Szeretet Csillaga.

Örökre nálam laksz, 
Szívemben a helyed,
Itt vagy benn anyukám, 
Olvasd csak a neved!

Mellém rendelt angyal,
Értem földre szálltál,
Mekkora mázlim van,
Hogy éppen rám találtál!

Szívem kis házikó,
Ott laksz mindig benne,
Jó hely ez, ki eljött,
Mindig visszamenne.

Szívembe zártalak,
De tudd a lényeget,
Nem kell venned ott 
Okmánybélyeget.

Jöhet nyári zápor, 
Téli fagy, zivatar,
Anyukám te ott vagy,
Szívemben megnyílt a Szeretet Hivatal.






csekély

"csak szavak" 





lélek,
csekély,
arc,
kevély,
hit,
sekély,
gazdag
szegény.
élet
gyötör,
hajnal,
csömör.
közöny
honol,
hang
okol.
tél
árad,
jég
fárad.
tavasz
zenél,
újra
remél.
csekély
esély.






Húsvéti fohász

Tél van Jézus
Nélküled,
Márciusi jéghideg.
Fázom,
Kérlek adj hitet!
Olvaszd fel 
A jégszívet!
Visszavárunk.
Jöjj közénk!
Égi áldást
Hints fölénk!
Gyújts szívekben meleget,
Áradjon,
A szeretet.
Űzz felhőt
A Föld egén,
Te vagy az Úr, 
Szó,
Remény.
Jöjj Tavasz,
Megújulás,
Húsvét,
Feloldozás.





Áldás

Áldott légy 
örökké,
én kedvesem,
fogom a kezed, 
nem engedem.
Léted legyen álom,
képzelet,
óvja az ég,
minden léptedet.
Daloljon a hajnal, 
reményt neked,
Isten ne felejtse,
el a neved.
Otthonod lengje be
szerenád dala,
esti virágok
igéző illata.
Titokként izzon fel
szívemnek évszaka,
öleljen át csendben
a meghitt éjszaka.
Te vagy az álmom,
tűznek szenvedélye,
rád gondolok áldón,
szerelmet ígérve.


Legyen ma valóság
minden kívánságod,
hallgattassék meg 
összes imádságod.
Égi áldás érjen,
mint langy eső a réten,
a csendes,
a termő,
a Sorsot erre kérem.
Gyöngy-harmat
üzenet,
zsenge, friss levélen,
teérted reszketek
sorsom vagy, és vérem.
derengjen száz csillag,
fent a magas égben,
vigyázzák utadat,
e tündérmesében.
szebb tőled a világ.
az angyalok
tudom, rád nevetnek,
áldalak Édes,
mert SZERETLEK.






Tíz

Villámlás,
Csend,
Légi örvény.
Időtlen,
Szent,
Ősi törvény.
Isten szava
Tűzben égve.
Örök frigyben,
Kőbe vésve.
Urad vagyok,
A te Istened.
Nevemet 
Hiába fel ne vedd!
Ne keress magadnak
Faragott márványt,
Ne imádj helyettem 
Hamis bálványt!
Áldásom kísérje
Esendő léptedet,
Hívj!
És én ott leszek!
Tiszteld atyádat, és
Anyádat!
Hasson át 
Szeretet,
Gyermeki imádat!
Hosszú léted legyen 
Ezen a Földön,
Ne hagyd,
Hogy a bűn 
Korán megöljön!
Tied az ég,
A végtelen szép.
Tied a Föld,
A mező a zöld,
Az érzés,
A társ,
Élet-varázs.
Teremtettem érted
Hat napon,
Pihenj meg te is
A nevemért szombaton!
Ne paráználkodj!
Ne lopj!
Ne ölj!
Emberként tündökölj!
Ne tégy hamis
Tanúbizonyságot!
Barátodként tiszteld,
Az igazságot!
A máséra szemet ne vess!
Szeress!
Nevess!
Keress!
Mennydörgés
A szó.
`Melynek hallatán,
...felgördül a függöny,
az élet színpadán...





Párizsban járt az ősz-evokáció





Itt járt az Ősz-evokáció


A lakásba tegnap beszökött az Ősz.
Az előszobában suhant nesztelen,
Fésülködött a torz tükör előtt,
És találkozott velem.

Ballagtam éppen a konyha felé,
Andalogva, csendben, épp` dúdolok,
Megláttam szélfútta hajjal,
Azt hittem meghalok.

Elért az Ősz, és megnyugtatott,
Mert sikítottam, hogy a ház beleremegett,
Züm-züm, hullottak hajából
Tréfás, kis falevelek.

Egy perc, és rendbe hozta magát,
Ijedtségemen csak nevetett,
Itt járt nálam, és kacagva elment,
Szerintem a férjem lehetett:)


A Reményhez (evokáció)


Csokonai Vitéz Mihály versének átirata


Igazságnak látszó
"Égi tünemény",
Istenséget játszó,
"Csalfa vak Remény",
Kit teremt magának a boldogtalan,
Mint "védangyalára"
Gondolt úntalan.

"Kertem nárciszokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd."

Borús, hosszú tél volt
S te 

"Szórtad a tavaszt,
Égi boldogsággal
Fűszerezted azt."

Jöttödet kívántam,
Istenem, de rég!
Hittel vártalak.

"S megadá az ég."

Óh! Csak jövőt hagynál,
Csak jövőt nekem!

"Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Jöttére a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném."

De

"jaj, az álmok, rózsák 
Elhervadtanak,
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;"

"Tavaszom, vígságom,
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt."

"Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet!
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem a rét hímetlen,
Zöld mező kisűlt,
A liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!"
Kedv! Reménység!
Viszlát!
"Isten véletek!"




arctalan

sötét ma az éjjel,
hangtalan.
szembe jön az élet,
parttalan.
leszáll a köd,
árad,
csöpög a sötétség,
bánat.
honnan jöttél mondd,
senki fia?
felzabál a nyomor,
a periféria.
rongyos vagy,
nincs jövőd,
ember-ivadék,
előtted az élet,
végtelen szakadék.
elmúlt karácsony,
alszanak a fények.
csendes,
megfáradt,
szürke a lélek.
messzire elszálltak
a talmi remények,
mind elfogytak már
az ingyen-ebédek.
fekete felhő
hömpölyög az égen,
nyár sohasem volt,
vagy már elmúlt régen,
és azon a napon,
vele ment a szégyen.
fekete fátyol,
sátor az ég.
ezer szakadáson,
száz gyufa ég.
emlék a nyár.
álmok fivére.
fény csorog aranylón
egy asszony kezére,
jóízű méz,
vajas kenyérre.
áruld el, ki vagy te?
arctalan.
senki fia.
egy hontalan.
elrejt az erdő,
álmot nem talál.
hideg csend,
fagyhalál.
jeges világűr,
lebegés.
tűnő árnyék,
feledés.



















Karácsonyi hóesés


<b

 

Karácsony szent éjjelén,
A szeretet ünnepén,
Had` mondjam el,
Kérem én,
A szívekben él a fény.
Tűzruháját
Rejti a Nap,
Éjbe fordul
Az alkonyat.
Fekete-fehér pillanat,
Tied a perc,
Elszalad.
Tavasznak arái most a fák,
Hóból szőtt,
Áttetsző,
Tüll-ruhák.
Várakozás,
Érkezés.
Hallgat a csend, 
A szó kevés.
Nézz az égre fel!
Szitál a hó,
Égi jel.
Fáradt az arcod,
Nem érdekel.
Mindenkiben kétkedel.
Tegnapok szöknek 
A hídon át,
Emlék lebbenti 
Fátyolát.
Szeretve szeretni,
Alkalom,
Jégvirág nyílik az ablakon.
Megérint,
Átölel,
Simogat,
Elsuhan,
Felragyog,
Itt marad.
Havazás,
Karácsony,
Pirkadat.




Repül a macska

Nyílik az ajtó,
Szökik a macska.
Nincs itt az apja,
Hogy lecsapja.
Mi kopog megint?
Játszik a macska.
Mi lehet nála?
A szörp kupakja.
Álmában rohan,
Alszik a macska.
Kis mihaszna,
Jár a mancsa.
Bezzeg a gazda,
Simogatja.
Mi ez a nyávogás?
Éhes a macska.
Ha akarja,
Kicsikarja.
Gombolyag gurul,
Játszik a macska.
Romokban a ház,
De nem zavarja.
Tiszta szőr minden.
Vedlik a macska.
Fehér meg tarka,
Az eszemadta.
Nyílik az ajtó,
Rohan a macska,
Hátul a farka,
Jól odacsapja.
Mi ez a hangzavar?
Remek a napja.
Nyílik az ablak,
Röpül a macska.
Kipottyan megint,
De nem zavarja.
Bezzeg a gazda,
Simogatja.
Fotelben, ágyon,
Szundít a macska.
Övé a lakás,
Hát uralja.
Gazdinak nincsen,
Egy perc nyugalma. 
Otthona macska
Birodalma.

Ég és Föld között

Vezess a Fénybe,
A sötétből Uram!
Adj nekem erőt,
Hogy megértsem utam.
Hányszor szóltam Hozzád,
Mint Jézus a kereszten,
Istenem, Istenem,
Miért hagytál el engem!
Uram teremtettél.
Születtem, itt vagyok.
Ha elmegyek egyszer,
Mi lesz, mit itt hagyok?
Halk léptekkel óvnak,
Rendelt őrangyalok.
Evilágra jöttem.
Céltalan meghalok?
Ismered az utam,
A kezdetet, 
A véget.
Kézen fogsz,
És vezetsz.
Biztos ígéret.
Sár vagyok, és agyag.
Formálódó anyag.
Földi kínom máza,
Lesz gyönyörű váza.
Fájdalmamban nyílik,
Isten Virága.
Uram Tőled kaptam,
Ezt a furcsa táncot.
Élet-keringőt,
Az arcomra ráncot.
Lelkem mégis Hozzád,
Fel a Mennybe köt,
De idelent élek,
Ég és Föld között.
Mi lesz velem Uram,
Ha egyszer majd nem jövök?













Szabadon

Álmoktól ittasan,
Szabadon,
Csüggtem szerelmes szavadon,
Sétáltunk úttalan utakon,
Nem láncolt gúzsba,
Igény, sem hatalom.
Vágytól részegülten,
Élet-szomjasan,
Rád bíztam sorsom.
Életem.
Önmagam.
Azt mondták nehéz lesz,
Az élet kemény.
Az erdőbe 
Néha tán` besüt a fény.
Szűrődik lombokon,
Melengetőn,
Legtöbbször árnyékkal ölelkezőn.
Ha kialszik szívemben
Egyszer a bizalom,
Ha földig görnyeszt,
Megtör a hatalom.
Nem!
Ezt nem akarom.
Nem élhetek szabadon,
Ha álmaimat feladom.










 




Új kenyér

Mondd mit ér,
Ma az új kenyér?

Remény, és jövő,
Végtelen mező.

Búza az áldott,
A nemzeti álmok?

Érezd ma a földet,
Piros-fehér-zöldet,

Mondd mit ér?

Föld és az ég,
Zöld és a kék.

Ez a föld,
A tiéd.

Mondd mit ér?

Ezer év súlya nyom,
Megroskadsz magyar,

Sorsod túl nehéz,
Volt már száz vihar.

Áldd ma Istenünk
A kenyeret, a búzát,

Termését, életét,
Nekünk adta sorsát.

Áldd meg kenyerünket,
Az elhullott a morzsát.

Mondd mit ér?

Aszály sújtja-tépi,
Az aranyló mezőt,

Istenem,
Áldd a szenvedőt!



















Egyszer

Találkozunk.
Majd talán.
Emlékek kopott asztalán,
Sétálunk a végeken,
Akarom, hogy így legyen.
Álom voltál hajdanán,
A szív virágzó hajnalán,
Sejtbe kódolt képzelet,
Vártalak,
Mint végzetet.
És itt leszel.
Majd talán.
Nem bánt majd,
A zord magány,
Álmaimban érkezel,
Elég most,
Hogy létezel.
Egyszer túl a könnyeken,
Átölelsz majd csendesen,
Jössz szerelmes dallamon,
Valahol vársz,
Azt tudom.
Megtalállak.
Majd talán.
Lehet, az élet alkonyán,
Merengünk az éveken,
Akarom, hogy így legyen.










CIPŐFŰZŐ RAP

 

Figyu` haver,
Ma újat tanulsz,
Ötéves vagy már,
Nem bölcsis manusz,
Nem menő mától
A bojtos mamusz.
Ez a cipőfűző rap,
Elmondom egyszer,
Füledet nyisd ki,
És jól jegyezd fel.
Kelj ki az ágyból,
Eljött a reggel,
Kezd el a napot,
A cipőfűző rappel.
Ez a cipőfűző rap,
Elmondom még egyszer,
Igyekezz haver,
Töltsd fel magad keksszel.
A tépőzáras cipőt
Felejtsd el,
Cipőt kötünk mától
Kishaver.
Lásd be lassan
A pacskerod rémes,
Hiába színes,
Pomponos prémes.
Ez itt a fűző,
Mondd ki bátran,
Lásd be hogy
Nem is logikátlan.
Két vége van.
Ne keress hármat,
Tudom mit érzel,
Ez a tépőzár-bánat.
Ezt a két zsinórt tedd keresztbe,
Alatta húzd át,
Még aznap este.
Ez a cipőfűző rap
Elmondom egyszer,
Füledet nyisd ki,
És jól jegyezd fel.
Egy, két, há` és...
Nyuszifül jobbra,
Nyuszifül balra,
Tedd keresztbe,
Húzd át alatta.
Cipőfűző rap,
Mondd ki bátran,
Kösd be a cipőd,
És élj vidáman.

















Bocsáss meg



Ne haragudj rám
Én kedvesem,
Feledd el a múltat,
Bocsáss meg nekem.

Gondolj a szépre,
Az első nyárra,
Gondolj szerelemre,
És gondolj a vágyra.

Legyen köztünk szent,
A szerelem, a béke.
Mióta szeretlek?
Talán ezer éve.

Álmodban hozzád
Újra eljövök,
Sok hosszú év,
Mi veled összeköt.

Elveszítselek?
Azt nem lehet.
Kezdjük egymással
Újra az életet.

 














álmokon innen, álmokon túl

álmokon innen
túl a varázshegyen,
mi lánggal ég,
ott parázs terem.
komor, és szürke,
elhamvadó
cigarettafüst,
hangtalan szó.
álmokon innen
szédült világ,
tűzben álmodott
fantáziák,
elszálló szavak,
füstkarikák.
álmokon innen,
élet-szomjasan
kerestem,
nem találtam
benned 
önmagam.
ölel a füst,
alvó parázs,
tűz volt régen,
most elhamvadás.
hamu és füst,
szerelmen túl,
halkul a szív,
lassan csendbe hull.
cigarettavég.
füstöl,és kialszik.
rég volt, de rég.
holnapra hamu lesz,
mi tűz volt,
elég.









Anyák napja hajnalán

Anyák napja hajnalán,
Ébredő nap sugarán,
Kinyílott a tulipán,
Köszöntelek jó anyám.

Kis kezemben virággal,
Az ünneplős ruhámban,
Köszöntelek a napsütötte,
Nyárra váró Világgal.

Anyák napja hajnalán,
Neked szól a csalogány,
Szeretlek én igazán.
Édes, drága anyukám.

Köszönök én neked,
Minden pillanatot,
Minden jó és gyengéd,
Amit tőled kapok.
Bocsáss meg meg kérlek,
Ha néha huncut vagyok.

Te széppé varázsolod
Gyermeki életem,
Meghatottan hallod,
Hamiskás énekem.
Köszönöm lelkemből,
Azt hogy vagy énnekem.

A szíved színarany,
Csakis szép lehet,
Szebbet nem festhet
Szárnyaló képzelet,
Köszönöm anyukám
Neked az Életet.












Mea culpa

Az igazság másképpen van,
Mint hiszem,
A jog nem az én bizniszem.
Igazságom kis sziget,
Otthona a Semminek.

Emberben hittem.
Vállalom.
Az én vétkem,
De fáj nagyon.
Az én az utam,
Járhatom.

Te mindent láttál Istenem,
Jeltelen Gonoszság,
Nemtelen.
Emberre bíztam,
Elengedem.
A jog nem az én fegyverem,
Rád bízom a Törvényt Istenem.

Álljanak színednél mostantól azok,
Kik teremtették az utálatot,
Viszályt és halált,
Mocskot gyalázatot.

Nem győz a Bűn,
Tudom Istenem,
Te látod mindazt,
Ami helytelen,
Tied az Igazság,
Elengedem.

Győzött a Rossz
Megint, megint.
Az élet ismét
Megint, megint.
Talpra állok,
Újra, újra.
Mea culpa, mea culpa.
De nem lépek a másik útra.

 

 

Oldal: vers5
Szentkereszti Andrea honlapja - © 2008 - 2024 - szentkeresztiandrea.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat