xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
menj, kellene, várakozás, szépség, igaz, mogyorószín
kell a szépség, kell a jó,
várakozásban kell a szó,
mogyorószín őszből kell tavasz,
akkor is kell, ha nem igaz.
télből a nyárba menj tovább,
töröld le az út porát…
...menj csak…
...s ha a szíved jégcsap...gondolj rám...
lélegzet, másképp, fényév, tévhit, biztosan, számvetés
lehetne másképp...biztosan…
máig szeretlek titkosan,
s te is szerettél,
nem lehetett tévhit,
ha az álom hozzád néhanap elvitt,
fényévnyire az égbe…
...és vége…
Furcsa számvetés. Nem lehetett tévedés!
Hópehely szerelme…
...légszomj...
...lélegzetben mért idő…
...másodperc…
...útelágazás…
...szó…
...ha...
lézeng, félhomály, íz, rács, napfény, zeng
Szomorú bohóc.
Bent a szívben lézeng.
Falon koppan egy légy, s zeng,
napfényt hisz a rácson túl,
s akkor a remény rácsordul.
Méznek ízét őrzi egy pohár,
-Mennyire édes! -sóhajt kisbogár,
s él a fény, él a félhomály!
gyorsan, lengedez, szár, románc, halk, sértődött
Ennyi volt hát. Halk románc.Felhőkeringő. Furcsa tánc.
Szerelem. Szárba szökkenő.Tavasz virágzásban temető,
hol lengedez a kósza szél, virágot, méhet, nyárt remél.
De sértődötten repül a gyors idő...lombok árnyékában...eltűnő...
Holnap, távolság, mereng, fakó, csöndesen, fontos
Álomhozó est.
Elmereng.
Fakó képek hullnak,
a múlt feldereng.
Csillanás a hold…
...fényév távolság!
Álmodj még velem!
Álmodni bátorság.
Holnapban higgyünk!
ki nem álmodik fél,
szívünket adjuk most…
...fontos csendekért.
Hasonlít, sajog, percek, elhalkul, kedvel, est
szerelmespár
andalog,
szerettelek,
ez felsajog.
Pereg az idő,
leszáll az est,
csendekbe halkul,
kedvelem ezt,
mert hasonlít
a végtelen percre,
mikor belefulladtam
...tekintetedbe...
sehol, senki, sohasem, mindenség, ismeretlen, messzeség
nem voltam senkid
sohasem
nem mondtad soha:
mindenem
tűzött a nap
vert a jég
de köztünk állt
végtelen
messzeség
hűs kezed hittem
homlokomon
voltál
mindenhol
sehol
ismeretlen dal
mi a csontig hatol.
Kíváncsi, mindennapi, érzékeny, küzdelem, észrevétlen, elhalkul
ismeri-e az a kis kíváncsi felhő mindennapi küzdelmeimet?
esőt sír,
érzékeny…
tűnik észrevétlen.
halkul…
sajdul…
távol…
...hull a zápor...
élénken, halkuló, verseng, félszeg, felzeng, keres
félszeg a szív, már nem verseng,
s ha néha a dal felzeng, álmot keres,
de halkuló,
csendbe vész,
... akár a nyárutó…
...élénk szél fújja…
...menekül…
...egyedül…
...és a szél hegedül...
álarc, elrabol, ködös, hallgatag, elrejti, védtelen
nem mondok többé szép mesét,
derűs kezdetet rejt a vég.
olykor emlék lábnyomán
jár a szív,
fáj, ha fáj.
magányos,
néma,
hallgatag,
s ha feltűnnek tegnapi szép szavak,
megtorpan, csak ácsorog,
amíg a csend
rácsorog,
rozsdásan nyikorgó vaskilincs,
szívekből kovácsolt rabbilincs
bezár,
bazár.
nincs a nincs.
múlt örvénylik egy fal mögött,
csörömpöl,
valami eltörött.
egy álarc,
mosoly mi védtelen,
őrzi a ködös végtelen,
de tudom,
ott van valahol,
ha álmodom róla,
elrabol,
s egy régi dalt újra eldalol.
hajlik, korai, megviselt, keresve, mulandó, dereng
a nappal korán hajlik vég nélküli estbe,
a derengő ködben egy arcot keresve.
nem múló emléket, mit meg nem visel rozsda,
színarany akkor is, ha másvalaki hordja.
megszakad, alkalom, szelíden, kéretlen, baljós, legbelül
van az úgy, a csend megszakad,
fülembe sugdos szavakat,
szelíden szól az alkalom:
a végtelent megkaphatom…
nem kérem majd, kéretlenül,
kerget baljós árnyat legbelül.
a langyos szél hegedül,
nyár ébred, újra egyedül…
...s a csend varázslatával egyesül…
az éjszakára halkan rásimul,
hajnal hűvös pírját adja
zálogul.
megszakad, alkalom, szelíden, kéretlen, baljós, legbelül
elgurult, eltörött, megszakadt.
gyöngyházfehér gondolat,
törli szelíd könnyét az alkalom,
kért volt, kéretlen?
nem tudhatom.
...toppan baljós árnyék,
legbelül.
rád gondolok...egyedül...
komor, vékony, sugár, halkul, rezzen, sűrűsödik
nincs szó,
jaj, ha fáj,
lélek rezzen,
s nem szól a száj.
komor csend,
a tűz lobog,
elhalkul, pattog,
s a szív zokog.
égből csorog
fénysugár,
vékony fénye
messze jár.
otthonná sűrűsödött térben,
hol nem adtalak,
kincsen semmi pénzen,
álmom voltál,
álmod voltam,
valamikor régen,
ahogy félénk csillag
álmodik az égben.
tűnődés, kényelem, gyönge, bóbiskol, lilás, halkul
feltűzi a nyár
lilás haját,
táncra várja
az éjszakát.
Hűs tangóra mi
hideg-forró,
gyönge-erős,
bíbor-bordó.
Kényelmes tánc,
ha vágy bóbiskol,
kezdődő hőben
a szél eliszkol.
nyárról tűnődik
idézve halkuló zaját,
zavartan megfodroz
egy őszi pocsolyát...
aranyló, patak, hűvös, pörög, dermeszt, lágy
patak sodrásában csillan,
hold ezüstjében, magányos csillag…
Lágy fényét szórja... száll a füst…
...a holdtól csenve csókot, már színezüst…
Dermesztő szélben sír a láng,
mert egyszer egy üstököst megkívánt…
aranyló csillagot, mi tűzben ég,
csillag és tűz így lenne szép!
a hűs perc az égen mi felpörög,
bújjunk be a házba, már mennydörög...
lepel, kereszt, szándék, fény, takar, borzongás
álmok útján ragyog
fény kereszt…
borzongás takar…
és elereszt…
hosszú az út,
a szándék kevés
leplez fájó percet…
reszketés…
álmodik mezőkről
most a táj
csendek köveiből
áll a vár
keresi a lélek…
s rátalál.
lepel, kereszt, szándék, fény, takar, borzongás
védelmed szándék.
fénybe takar.
álmod az álmomban
csak álmot akar…
…borzongás leplében,
emlékek medrében…
a szép megfakul,
mint sírokon kereszt,
őrizlek…
…azon is túl…
türelem, mélység, áhítat, csendül, párkány, szél, dallam
csendül a csend
a szél dallamán,
mélység a türelem,
a szív alkonyán.
kopog a párkányon a vén eső,
áhítat az álma, hűs idő.
rettent, bírható, szellem, bezzeg, kereszt, ismer
idő rettent, de bírható,
szívemben nincsen más lakó,
fények keresztje hull reám,
megfakult régi-új ruhám,
senki nem ismer, de jobb ez így,
felejtett aki rám irigy,
bezzeg a szél rám kacsint,
táncol szellemekkel, s búcsút int.
törődik, száll, lilás, fény, zajong, kései
mennyit kerestelek!
a hit okán,
meséhez híven,
ostobán…
…és átérve a tűfokán…
lelkemre varrtalak,
oltalom,
neked és nekem
fájdalom.
magány törődött
csak akkor velem,
kései nyárba öltött
képzeletem
fűzött lilás gyöngyöt,
mert kell a fény,
amikor csend zajong, és
nincs remény.
szárnyával simít még,
messze száll,
egyetlen percre
még megtalál.
láthatár, tobzódik, színes, lég, erdő, napfény
színekben tobzódik a láthatár,
elsuhan tavaszi napsugár,
virágot álmodva nyárra vár.
zöldell az erdő, simítja lég,
az égbolt szikrázik, mennyire kék!
tavasz van! tavasz! gyönyörű szép!
derengő, homályos, messzeség, csüggedt, keresve, elszáll
csüggedt napokon,
mikor derengő ködbe vész a jövő…
…kereslek…
már hív a messzeség, homályos pókfonalát szövi rám az idő…
…elszáll…
…s egy percre nem fáj…
vacog, csöndes, pirkad, homály, dereng, csillan
néma az éj,
a szív vacog.
a pirkadat homály …
…vajúdnak angyalok…
…és fenn az égben remény dereng…
…napfény csillan…
…a tavasz e csend…
estefelé, csöndesen, félhomály, bátorít, közeleg, elhalkul
estefelé a félhomály…
… rám hajol…
…álmodlak …
…álmodsz…
… valahol…
tér kapuja nyílik csöndesen,
közeleg a távol
…édesen…
bátorít kékséges végtelen,
felragyog…
… halkul…
…mert szólni képtelen…
Rejtőzik, ébred, bágyadt, kacagó, tarka, zajong
bágyadtan rejtőzik a nagy vihar,
tavasz ébred, semmi baj!
kacagó gerlepár, vadgalamb
zajong, mint szívekben a nagy kaland.
tarkán virágoznak most a fák,
szépek, mint az álmok,
de az álmok néha mostohák…
maholnap, alkalom, morajlás, halkuló, bágyadt, kitisztul
elmúlik maholnap,
már halkul a szél,
bágyadt morajlás
tavaszt ígér.
tavaszt ígér, és életet,
mezőknek újra színeket,
hol tisztul az ég,
végtelen a kék…
…az alkalom itt járt…
zöldell a rét.
hárfa, egyezség, alszik, perceg, lombos, létra.
néha mélyen alszik, néha meg nem,
szunnyad az álom, perceg a csend.
szél hárfáin kihűlt nyár-dalt fütyül,
mesél lombos ágról, hol pacsirta ül,
egyezségben nyárral,
tűnő napsugárral,
dalol, s az égbe száll néha…benne a létra…
langy, kér, végső, retten, hold, kék
álmot kér a hold,
egy álmot ami végső.
egy utolsó álmot…
…de álmodni már késő…
szemed sugaráról,
mi ragyogó kék ékkő,
de retten a langy perc…
…álmodni már
késő…
Marad, selymes, frissülő, parányi, alkot, folyton
szavad selyme,csak ez maradt,
míg égre alkot az alkonyat…
frissülő szél rajzol…szív talán,… a gondolatod…egy vágy-parány…
folyton itt van a pillanat,
lánggal ég…örök kárhozat…
a
szél, eloson, vendég, rejtve, terjeszkedik, álom
éj terjeszkedik, álom oson ,
az időn át, túl emlék-lábnyomon,
Istentől ihletett csók ég…
…homlokomon…
…s megy, mint ritka vendég, át a hajnalon…
…csak szívembe nézett, mi van benne rejtve,
csak látni akart…
…ennyi a legszebbik terve…
Holdsugár, bűbáj, dermedt, félhomály, csöndben, elsuhan
nincs szó, nincs vágy,
nincs jövő…
…holnap…
virágnak virágja hervad.
nincs más…
…bűbáj…
…csak csend…
…dermedt…
…csak holdsugár-permet…
…s ha eljön a félhomály…
… árny suhan…
…hajnal ébred, még messze van…
hajnal, gyertya, eső, békesség, szomorúfűz, liget
virágzó fák.
árnyas liget,
megdobogtatja még a szívet.
szomorúfűz,
langy eső,
békesség,
fényben ébredő…
…lélektől halkan gyertyaláng rezzen,
a hajnal sem kelhetne szebben.
megcsillan, ébredő, fakó, messzeség, végtelen, tovatűnő
megcsillan egy emlék,
ébred az ég,
fakult képekből rakott tűz ég.
…messzeség a Hold…
…még színezüst…
nem bántja semmi,
zaj, se füst…
lángmarta éjszaka…
…a végtelen…
…tovatűnő álom…
…ez volt a végzetem…
percnyi, suhanó, pillanat, elmúlik, csöndben, bársony
csöndben elmúlik a pillanat,
hajnalban percnyi alkonyat
megérint és elsuhan
éj bársonyába, mi közel…
…mégis messze van.
csoda, hív, messze, ritka, választ, pillanat
első szerelem
csodára vártunk szinte mind…
a pillanatra…mi búcsút int…
…talán minket választ, és megáll,
ritka álomból egy dalt komponál, dalt a szívbe…
…s messze száll…
míg csókolunk híven, és sután…
nem hisszük a többit…
…ezután…
jég, olcsó, higgadt, varázslat, égbolt, színes
olcsó varázslat volt,
tört a jég…
…hinni akartam,
hinni még…
hinni színes vágyban,
hol szembeszél…
hinni higgadt csendben,
hol a szem beszél…
ébredő égboltban,
mi furcsa kék…
…hinni a jövőben,
hinni még…
Álom, hasad, zöldes, csillapodik, haragos, csöndben
álom szökik,
hajnal hasad,
kering az éj,
nem mondott szavak.
lassan elcsitul a forró nyár,
sokáig elhitt…
…már nem talál.
aranypor száll lépte nyomán,
tavaszról álmodik,
meg-megáll.
zöldes lombokon a szél megül,
álmoknak régi dalt hegedül.
dallam a csöndben,
a haragos zöldben…
ősz van.
…és tarkába vált most a táj…
a nyártól válni fáj.
terít, kér, sóhaj, vádló, ismét, szegez
Arathea
(érzés a Napban)
csend teríti rongyos,
szakadt fátyolát
az égboltnak minden
magányos csillagát.
ránézel,
s hiszed, ott vagyok…
…ha könnyű záport sírnak
az angyalok.
te bennem élsz.
mint a fény, legbelül,
mint vádló sóhaj,
ha a szél hegedül…
…várlak…
…miként megtörtént nagy csodát,
némán, mint utolsó vacsorát…
…kérlek…
lehetnél ismét az életem,
ki nem mondott végtelen…
lehetnél a szerelem,
de csended
csendemmel temetem…
…hiszek, bennünk…
ha fáj is,
talán banális…
…de lánggal ég…
pernyét szór ránk
a messzeség,
Földhöz szegez,
de a szív
a Napba száll …
…s felhevül…
sugarát szórja …egyedül…
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Zajong, sodor, nyüzsög, áradat, frissül, újra
szívkelepcében érzés zajong,
múlik a nyár, hull a falomb,
nyüzsög és tódul, mint tavaszi ár,
valaki hív,
valaki vár…
…titkokat sodor a frissülő szél,
rég’ szerelemről újra mesél.
könnyű, szólnék, maholnap, hamarosan, várok, szendereg
hamarosan ősz lesz. a nyár szendereg,
könnyű álmába hozzád elmegyek.
maholnap meglehet fagy csikorog,
szólnék hozzád, mégis hallgatok.
tavaszra várok, ha jő’ a tél,
csend bont virágot…elmentél…
késik, kér, kár, kétely, kínos, képes
utolsó esély. örökre elkésett,
pókháló a remény,
mit valaki eltépett.
most csak kínos rom.
perceket kér,
utolsó esély. mindent ígér.
álmot fest az égre,
ami szépséges,
odaadja szívét,
többre nem képes.
utolsó esély volt. szakadt a szál.
kőfal most a kétely…
…mennyire kár!...
látomás, rúg, lehel, végződik, ad, fény
túlvilági érzés… új fényt lehel…
Istent kérdezném, de Ő nem felel,
bár tudja hogy végződik e furcsa könyv,
miért volt ezer rúgás, ezer könny…
és a vágy, a csodás…
szavaktól zaklatott látomás,
hol hallottuk a zenét…
…miért volt az egész?
meg van minden írva,
könyvekbe, papírra…
a világnak kínja…
ne félj!
van aki szeret, kézen fog és vezet.
Halk, tiszta, folyik, indul, nemrég, figyel
tiszta patak,
halk, hallgatag,
hozzád dalol, ha nincs szavad.
honnan indult a semmivel,
nem tudja senki…egy árny figyel…
…hallja csobogását…tegnapi varázsát…
…már csak emlék…
…a tavasz nemrég…
forog, zeng, délibáb, lehullik, napfény, kérdés
idő múlásában,
dió hullásában,
forog a Föld,
zeng a dal,
a lélek örökké fiatal.
napfény kacagja
álmok vándorát,
nem kérdés…
…az álom… délibáb…
elmereng, késő, úszik, fátyolos, hajdan, árnyék
a késői nyár elmereng,
tovaúszik,
messze leng,
mint hajdani árnyék,
ne menj el nyár,
várj még!
várnak fátyolos reggelek,
ha elmégy nélküled szenvedek.
erő, sas, titokzatos, vonzás, kék, nehéz.
mint büszke sas szállnék feléd,
kék vonzásod
hűs menedék.
szikla erős szirtje … a váll…
…a kéz…
amikor a sors túl nehéz,
titokzatos kód…
… képzelet…
erő, mi hozzád újra elvezet…
…titkok titka…
…furcsa szikra…
…szép…
…régi láng…mi ég…
éjszaka, bársonyos, nyári, ezüstös, holdsarló, csillan
nyári éjszakák ezüst fényében
árnyék-csipkék a falon.
hiányzol még.
nagyon.
csillan holdsarló-vigasz,
sikolt egy elveszett tavasz,
bársonyos hullámzás
a tavon.
még hiányzol.
nagyon.
Fénysugár, pirkad, bolyong, csillan, korai, messzeség.
szívekben bolyong régi fénysugár,
csillan fülledt éjben,
a hajnal messze már.
korai nyár íze
volt a pirkadat,
harmatban lá